Volt szerencsém részt venni a londoni bemutatón, ahol meg is kaptuk a készülékeket, így mostanra két hete nyúzom nap mint nap reggeltől hajnalig a Huawei jelenlegi flagshipjét. Az már első látásra szembetűnő, hogy a Mate 20 Pro teljesen más irányt képvisel dizájn szempontjából, mint a gyártó eddigi készülékei. Ha nagyon gonosz akarnék lenni, azt mondanám, a két legnagyobb konkurenstől ügyesen csenték el a kiemelkedő tulajdonságokat és azt belegyúrták egyetlen készülékbe.
A Mate 20 Pro kijelző megoldása ugyanis megszólalásig hasonlít a Samsung széria lekerekített szélű oldalára, elölről és szoftveresen pedig az iPhone jelenlegi zászlóshajói köszönnek vissza. Ez persze nem meglepő, hiszen az Apple-féle notch vonalra gyakorlatilag mindenki felsorakozott, a lekerekített szél pedig egy olyan extra, amit ha valaki meg tud csinálni, akkor meg kell - van akinek már bevált.
Belső
A notch jelentősen növekedet a P20-hoz képest, ennek az oka hogy megjelent a FaceID a telefonban, ráadásul kicsit többet is nyújt mint az Apple megoldása, ugyanis fektetve is működik, ami óriási előny. Az ujjlenyomat olvasóról sem kell azonban lemondanunk, a telefon hátuljáról a kijelző alá költözött az újfajta biometrikus azonosító.
Mindkét megoldás megfelelően teszi a dolgát, a FaceID nálam hibátlanul működött az esetek 100%-ban, az ujjlenyomat olvasó időnként beadta az unalmast és nagyjából 80%-ban volt képes felismerni a redőket az ujjamon. Ráadásul ez utóbbi kissé lassú is, az arcletapogatás lett hát nálam a fő feloldási metódus.
Próbáltam átverni 2D-s képekkel, ez soha nem jött össze, és a hasonló arcvonásokkal rendelkező ismerőseim sem tudták megtéveszteni egyetlen egyszer sem. Megbízható és stabil megoldásnak tűnik, sőt időnként az iPhone XS Max-nél gyorsabban nyílt ki a kis lakat, igaz az iPhone még tanulófázisban van, néhány napja van csak itt.
A gyártó - ahogy az elvárható volt - mindent belepakolt a készülékbe, ami a jelenlegi csúcsot jelenti hardveresen. A 6GB RAM mellé 128GB tárhely (vagy 8GB RAM és 256GB - ez a verzió egyelőre nem érkezik hazánkba) párosul, ami ráadásul bővíthető is. A tárhely fetisisztáknak viszont fel kell készülnie, hogy az eddig megszokott microSD kártyákat hiába akarják dugdosni a készülékbe, nem fog menni. A Huawei a NM (Nano Memory) bővítési lehetőséget vezette be, nem csak a helyszűke, hanem a teljesítmény miatt is. Ezzel maximum 256GB-ot lehet majd pluszban adni az alapokhoz.
A teljesítményről a Huawei saját fejlesztésű 7 nm-es HiSilicon Kirin 980 chipje gondoskodik, amire nem lehet semmi panaszunk, sőt a sebesség egyszerűen bitang gyors. És ez nem csak a teljesen fluid használatot jelenti, a játékok sem reccennek meg soha. A gyakorlatban ez 2x2.6 GHz Cortex-A76, plusz 2x1.92 GHz Cortex-A76, plusz 4x1.8 GHz Cortex-A55 négymagos processzort jelent, Mali-G76 MP10 grafikus gyorsító társaságában. Érdekesség, hogy volt olyan játék, amit nem a legjobb beállításokkal lehetett futtatni, nyilván ennek optimalizációs okai vannak, amit a hivatalos rajt után majd megoldanak a játékfejlesztők.
Külső
Az összeszerelés minősége példaértékű: a készülék nagyon egyben van, tökéletesen illeszkedik mindenhol, az anyaghasználat valóban prémium. Egyedül talán a kissé mozgó gombok furcsák oldalt, de ez nem zavaró, igazándiból csak kukacoskodás. A készülékház mérete (57.8 x 72.3 x 8.6 mm) nagyszerűen el lett találva, megfelelően vékony, ennek köszönhetően női kézben kecses, férfi kézben kényelmes használatot tesz lehetővé, a súlya pedig egyáltalán nem vészes a maga 189 grammjával.
A gyönyörű képet nyújtó OLED kijelző 6.39 inchen tolja az arcunkba a kontentet, a 19.5:9 felbontású DCI-P3 panel HDR képes, a felbontása 3120x1440 pixel (QHD+), ami ennek megfelelően 539ppi értéket képvisel. Hangszórók tekintetében van egy kis meglepetás, ami akkor jön elő ha mondjuk töltőn van a telefon és úgy mozizunk, az egyik hangszóró ugyanis a Type-C csatlakozó mögött foglal helyet.
Így amikor töltőről filmezünk, a az egyik hangszóró kicsit tompábban, csendesebben szól - okos megoldás lenne ezt ellensúlyozni a másik oldalon szoftveresen. Bár az igazság az hogy nem fogjuk sokat töltőn lógatni a készüléket, a töltés ugyanis irtózatosan gyors. A 40 Wattos töltő percek alatt több tíz százalékot pumpál a 4200mAh teljesítményű aksiba, a teljes feltöltéshez elég egy óra még nulláról is.
A vezeték nélküli töltés 15 Wattot képes a készülékbe pumpálni, de ami igazán óriási, hogy a Huawei Mate 20 Pro képes maga is vezeték nélküli töltőként funkcionálni! A menüben elég bekapcsolni a szolgáltatást és a hátára pakolt készülékbe máris tolja át a szuflát vezeték nélkül. Ez persze nem megy olyan nagy teljesítménnyel, nagy csodát ne várjunk tőle, de a technológia megléte akkor is óriási pluszpont!
Szoftverek, különlegességek
Az Mate 20 Pro az első készülékek között érkezik Android 9.0 (Pie) rendszerrel, ami fölé az EMUI 9.0 réteget pakolta a gyártó. Ez már a jól ismert iOS feelinget hozza, akik ismerik az EMUI-t, azoknak semmilyen meglepetést nem fog okozni, csak annyit hogy tovább bővült a kényelmi funkciók sora. Alapesetben a főképernyőtől balra a Google hírolvasóját (az alkalmazás ugyanolyan hülye mint eddig), jobbre pedig az appokat találjuk.
Részben az Android Pie, részben az EMUI újításainak köszönhetően több új kényelmi vagy épp hasznos funkció került a rendszerbe: például megjelent a gesztusvezérlés és a Digitális Egyenelg. Ez utóbbival tarthatjuk kordában magunk vagy családtagunk telefon-függőségét, az alkalmazás folyamatosan monitorozza, mivel mennyi időt töltünk el, mennyit használjuk a készüléket és mire.
A szokásos Huawei szoftverek szokás szerint megvannak: többek között az AppGallery, a Témák, az Egészség magukért beszélnek, segédprogramokból sincs hiány, ráadásul ezekből mimnd gyors és kézreáll. A Huawei Share hol működik, hol nem, de legalább van, majd lesz belőle egyszer valami. Vagy nem. Érdekesség, hogy az Android 9 Pie gesztusvezérlése kimaradt, ezt az EMUI sajátja helyettesíti.
A Samsung DeX megoldására reagálva a Huawei tavaly bevezette az EMUI Deskopot (ez egy nagyképernyőre kivetíthető asztali mód), ezt most jelentősen továbbfejlesztették - amit határozottan jó lépésnek tartok. A monitorra vagy tévére köthető telefon ötlete jó dolog, főleg hogy ezt esetünkben dokkoló és vezeték nélkül is képes megtenni a készülék, utóbbit Miracast-on keresztül. Ha kábelesen kötnénk össze a kijelzővel, akkor egy USB-C - HDMI/DP/DVI/VGA összekötő kábelre lesz szükségünk,
A vezeték nélküli kivetítés teljesen jól használható például böngészésre, dokumentumok kezelésére, de filmezni, Youtubeozni így nem túl kellemes, az átvitel nem bírja. A felület kifejezetten könnyen áttekinthető, vannak ablakaink, tálca, és még amolyan Start menü is akad. A funkció nem váltja ki az asztali gépet, laptopot, arra viszont már alkalmas lehet hogy ha valaki csak szórakozásra használja a telefonját, mostantól ne cipeljen magával utazásra egy plusz készüléket, netezni, filmezni (kábellel) megfelelő alternatíva lehet.
Kamera
A Huawei - Leica együttműködésének eredményeképpen megint elképesztő képminőségű fotókat tudunk készíteni az új flagshippel. A tripla kamera elhelyezése a készülékház hátulján nem csak egyedi megkülönböztető elem, hanem valóban kiváló optikát rejtő megoldás. Az eddigi fekete-fehér kamerát egy 20 megapixeles nagylátószögű objektív váltotta, ami mellé egy 40 megapixeles f/1,8-as rekeszértékű és egy 8 megapixeles telefotós fénylesőt pakoltak a mérnökök. A mobilvakuzásért egy a kéttónusú LED villanó felel, emellé pedig egy lézeres segéd társul.
A hátsó kameraszett elképesztő képminőséget produkál, nappal is gyönyörű képeket lő, és a rengeteg beálllítási lehetőségnek hála, egészen magas szintre lehet vele emelni az apró lencsék által kihozható képminőséget. A lencsék között variálhatunk, a 40 megapixeles és a 10 megapixeles beállításokkal igazán komoly produktumok alkothatók még fotózásban kevésbé jártasak számára is.
Valódi erejét azonban este és éjszaka fedi fel a Huawei nagyágyúja, olyan képeket képes lőni a Mate 20 Pro, amilyeneket eddig mobilfotózásban soha nem láttunk. A teljesen sötét látványból kibontakoznak a részletek, és ehhez még állvány sem kell, az MI úgy pakolja össze a képet, hogy a remegő kéz biztosan nem fog bemozdulálos elmosódást okozni.
Apropó MI: a Mate 20 Pro nagyon vigyázni akar az alakunkra (nálam már késő a segítség), mert képes többezer ételt, vagy összetevőt felismerni, majd arról adatokat megjeleníteni. A megoldás egyelőre nem túl hatékony, de kezdetnek megteszi - erről a végén kicsit részletesebben.
A videónál érte már kritika a Huawei telefonokat, biztos vagyok benne hogy ezt a készüléket is fogja, hiszen mint tudjuk, újabban mindenki 4K / 60 FPS videókat akar forgatni a családról (NEM!), ezt viszont a Mate 20 Pro nem tudja. Minden másban igencsak komolyan teljesít, amire talán a legjobb példa, hogy már komplett videoklipet is forgattak, kizárólag ezzel a készülékkel.
Hasogassunk szőrszálat is...
És hogy felhívjam a figyelmet a negatívumokra is, mert akad azért ezekből is, noha nem is számottevően sok. Az látszik, hogy a Huawei megpróbálja mindenben felvenni a kesztyűt az Apple telefonokkal, így szoftveresen szinte mindennek megvan a megfelelője a rendszerben, de ezek egy része konkrétan működésképtelen. Ilyen például a Phone Clone, aminek a lényege az lenne, hogy egy előző Huawei vagy Honor telefonról kényelmesen átköltözzünk az új készülékünkre. Ez iOS-en óriási adathalommal (ezres nagyságrendű fotókkal, minden dokumentummal, beállításokkal, jelszavakkal, appokkal) is percek kérdése mindössze, nos itt egyáltalán nem működik.
Az app feldobál mindenféle QR kódokat, amit olvasgatni kell, aztán jelszavakat megjegyezni, millió engedélyt megadni, és.... Semmi. Egyszerűen nem működik. Igaz, sosem működött, de mostanra sem hozták helyre.
A másik, amin sokszor inkább jót röhög az ember, az a tárgy és étel felismerése. A Mate 20 Pro képes arra, hogy megmondja egy ételről, mennyi kalória található benne. Ez egy nagyszerű dolog lesz majd ha működik, csak az a baj hogy most még elképesztően buta. Nyilván egy narancsot vagy almát jó eséllyel beazonosít, de ha odatartjuk egy pogácsa fölé, akkor képes azt tortának nézni, és közölni, hogy kb 7000 kalória. Egy pogácsa.
De nem voltunk jobb helyzetben a virágcsokorral sem, amit nemes egyszerűséggel süteménynek nézett, ennek megfelelően ki is elemezte a kalóriatartalmát. A tárgy felismerés még mindig nem működik megfelelően minden helyzetben, bár a fejlődés jelentős, olyannyira, hogy akár a hálószobabútorról is megmondja, ki a gyártó, mennyibe kerül és mi passzol hozzá. Van amikor működik, de inkább nem.
Aztán itt van a beépített fordító. A rendszerbe integrált Microsoft Translate képes élőszót is fordítani, például magyarról angolra, sőt ki is mondja azt, de nyelvtani helyességet jobb ha nem keresünk a szavak mögött. Ez nem feltétlenül baj, csak így minek beletenni... Az olvasott szöveg fordítása meg inkább vicces mintsem hasznos, a Microsoft megoldása mondjuk úgí, nem kiforrott.
Persze, ezek a későbbi szoftverfrissítések során rengeteget fejlődhetnek majd, és az is fontos, hogy a telefon a teszt írásakor még több mint egy hétre van a megjelenéstől. Viszont az látszik, hogy a gyártó megpróbál minden funkciót bezsúfolni a készülékbe, még akkor is, ha az nem működik rendesen - viszont elmondhatják, hogy ezt is tudja...
Összegzés
A Huawei Mate 20 Pro jelenleg a legjobb Androidos telefon, gyakorlatilag minden szempontból. Hardveresen brutális, szoftveresen könnyen kezelhető, a funkciói, szolgáltatásai pedig messzemenően kielégítőek nem csak az átlagember számára, hanem munkaeszközként is.
A gyártó ezzel a készülékkel ért fel arra a csúcsra, amit már régóta ostromoz, és Androidos konkurencia ide, iPhone és iOS oda, elérték azt, hogy nem csak megkülönböztethető, hanem határozottan kívánatos készüléket tegyenek le az asztalra. Ennek meg is kérik az árát, a 330 ezer forintos készülék viszont a versenytársakhoz mérten megéri az érte leszurkolt összeget, megbízható, gyors és minden téren kiváló eszközt kap, aki a vásárlás mellett dönt.