Ez pedig nem más, mint hogy az egyik leginkább kiemelt tulajdonság egész egyszerűen világszerte hiányzik a készülékekből, és bár szoftveres megoldás lévén ez később bekerül a telefonokba a tengerentúlon és egyéb régiókban, az Európai Unió területén - így értelemszerűen nálunk is - viszont kimarad és előre láthatóan nem is tudjuk mikor érkezik meg.
Természetesen nem másról van szó mint a nagy mellénnyel hangoztatott Apple Intelligence-ről, amely valóban egy egész előremutató feljesztésnek tűnik (főleg egy elképesztően bugyuta Siri után), azonban ennek hiányában bármilyen erős is lehet a hardver, mégiscsak egy félkarú óriást tart a kezében aki beruház az idei újdonságokra. A legoptimálisabb becslések szerint is csak jövőre debütálhat nálunk az Apple mesterséges intelligenciája, amelynek hiánya ráadásul egy csomó egyéb szolgáltatást is magával ránt a mélybe.
Ennek fényében tudtuk tehát tesztelni az Apple iPhone 16 Pro Maxet, amelyet tíz napon át nyúztunk, és mivel jómagam egy iPhone 15 Pro Maxet használok a mindennapokban és a szerkesztőségben 14 Pro Max is használatban van aktívan, bőven volt összehasonlítási alap a frissítés és új funkciók tekintetében. A teszttel eltöltött idő természetesen nem elég hosszútávú következtetésekre, arra azonban bőséges idő, hogy a valós használatot is ki tudjuk próbálni.
Jelen tesztünk alanya méreteit tekintve némileg nagyobbra és súlyosabbra nőtt a tavalyi elődhöz képest, ez egészen pontosan 163 x 77,6 x 8,25 milliméteres dimenziókat és 227 grammos súlyt jelent - a 15 Pro Max 159,9 x 76.7 x 8.25 milliméter és 221 gramm volt. Ezzel együtt a kijelző is nőtt valamennyit, hiszen az előd 6,7 hüvelykes átmérőjével ellentétben itt már 6,9 hüvelykről beszélünk. A szemnek ez sokat nem jelent és a zsebünkben is nagyjából ugyanúgy fér el, azonban a tavalyi tokok mehetnek a kukába.
A kijelző minőségében nem történt változás, természetesen HDR OLED-et kapunk (120 hertzes LTPO Super Retina XDR), a felbontás azonban minimálisan nőtt, egész pontosan 2796 x 1290 pixelről 2868 x 1320 pixelre változott, ez pedig köszönhető a megnőtt méretnek és a némileg vékonyabb kávának. A dinamikus sziget mérete ugyanaz maradt, ahogy a PPI is 460-as értéket képvisel.
Az 1000 nites typikus, 1600 nites HDR és 2000 nites maximum kültéri fényerő ugyanolyan nagyszerűen fest mint a tavalyi modelleken, a változás itt "mindössze" annyi, hogy most már 1 nitig is képes lecsökkenteni a fényerőt az iPhone. A HDR10 és Dolby Vision szabványok támogatása természetesen megtalálható a készülékben, ez utóbbit aktívan használják a kamerák is videofelvételek esetén.
Az új, három nanométeres A18 Pro chip állítólag jelentősen kevesebbet fogyaszt mint elődje, a 6 magos CPU (2 teljesítmény és 4 energiatakarékos) mellé újabb 6 magos GPU került, ami mellett a szintén újabb 16 magos Neural Engine teljesít szolgálatot. Grafikai tulajdonságokban ez 20%-kal gyorsabb működést jelent az A17-hez képest, a hardveresen gyorsított sugárkövetés pedig kétszer olyan gyors, ami játékoknál óriási előrelépés, pedig az előd is kiemelkedően jól teljesített ezen a téren.
Ha már a játékoknál tartunk, fontos megemlíteni, hogy 30%-kal nagyobb tartós teljesítményt - tehát lassulás nélküli működést - kapunk, ezzel együtt pedig jelentősen javult a hőelvezetés is. Ezt mondjuk igen nehéz tetten érni, mert valójában most is melegszik a telefon komolyabb játékoknál, azonban érezhetően kevésbé mint a 15 Pro Max esetében. És azt se felejtsük el, hogy itt konkrétan konzol minőségű játékokról beszélünk, nagyfelbontásban, akár ultra grafikával.
A töltési metódust is fejlesztették némileg: bár nem egy androidos hipertöltésre kell gondolni, viszont a Magsafe már 25 Wattal pumpálja az ájert a 4685 milliamperórás aksiba az eddigi 15 Watt helyett, míg a vezetékes töltés már 30 Watton "düböröghet" az egyébként 10 GB/s adatátviteli sebességre képes USB-C csatin keresztül. Ezzel fél óra alatt több mint 50%-os töltöttséget érhetünk el. A Qi2-töltők esetén 15 Watt, a Qi-töltők esetén pedig 7,5 Watt a töltési plafon.
Ez egyébként elég masszív, gyakorlatilag 8-10 órás képernyőidőt jelent, ami több mint kellemes, hiszen remélhetőleg senki nem tölt el ennyi naponta a képernyő bámulásával, még akkor sem, ha munkára használja a készüléket - ami Pro esetén nem lenne meglepő ugyebár. A videólejátszás akár 33 óra is lehet offline, akár 29 óra streamelve, a hanglejátszás pedig akár a 105 órás értéket is elérheti a gyári adatok szerint.
Természetesen velem is szembejött az a most már elterjedőnek tűnő általános felhasználói nézet, hogy a kameragomb - amit az Apple Kameravezérlőnek nevez - mennyire felesleges, és bizony ezzel magam is egyetértek. Az egyik legnagyobb újdonság (a jelenleg még nem működő Apple Intelligence mellett) a dedikált kamera és funkció irányító gomb, amely a jobb oldalon kapott helyet az alső fertályon. És nem jó, nagyon nem.
Egyrészt tökéletesen félre lett pozicionálva, legalábbis az én tenyeremben nagyon nem áll kézre, másrészt gyakorlatilag értelmetlen. Bár a koncepció nem rossz, hiszen érintés és nyomásérzékeny, így különböző műveleteket elméletileg gyorsan lehet vele végezni, a gyakorlatban azonban egész egyszerűen nem működik. Sokkal gyorsabb az eddig megszokott módon a képernyőn csinálni mindent, és ha valakinek hiányzik a shutter, hát a hangerő fel gombbal ezt meg tudja oldani.
Arról nem is beszélve, hogy plusz egy gomb. Minek? Az Apple épp abba az irányba ment az elmúlt években hogy kiseperje a csatlakozókat, a gombokat a készülékeiről, erre most jön még egy. Még egy meghibásodási lehetőség, még egy plusz szöszgyűjtő, még egy amit meg kell tanulni használni. Mert hogy biztosan megszokjuk előbb utóbb - hacsak nem tüntetik el azonnal a következő generációban - , de értelme akkor sincs egyelőre. És állandóan benyomom, ahogy felveszem a telefont.
Kamerafunkciókban egyébként az új széria kapott egy sor újdonságot, megérkezett többek között a Fotogarfikus sílusok elnevezésű feature új verziója, amellyel saját magunk határozhatjuk meg, hogyan dolgozza fel a rendszer például a színeket, az árnyékvetületeket vagy épp az emberek bőrtónusait - gyakorlatilag tehát igény esetén mi magunk határozhatjuk meg azt, amit eddig automatikusan végzett el a szoftver. A tónust, színt és palettát mi magunk is tudjuk abszolút finomhangolni.
És bár ez klasszikus parasztvakításnak tűnhet, nem az. Az új beállítási lehetőségekkel egészen konkrétan egy mini fotóstúdiót kapunk a kezünkbe, ami nem csak a professzionális, de a hobbifotósok számára is nagy szegítség lesz, hiszem külső alkalmazás nélkül csinákhatunk a saját szájunk íze szerint bármit, akár utólag is módosítva a beállításokat.
Emellé megérkezett a Dolby Visionnel párosított 4K / 120 FPS-es videorögzítés is, ami FullHD-ban 240 FPS is lehet. A szuperlassítás természetesen nagyszerűen működik, és bár elmarad az androidos vetélytársak által kínált hiperlassú felvételektől, minőségében azonban messze nem, sőt. A kamerák egyébként módosultak némileg, az ultraszéles objektív 12 megapixelesről 48 megapixelesre (f/2.2) nőtt, ami nyilvánvalóan jelentős előrelépés, hiszen többek között a makrofotókat is képesek vagyunk már 48 megapixellel elkészíteni.
A mikrofonok száma is változott - négyre nőtt - , ez kellett ugyanis a stúdióminőségű hangrögzítéshez, amely számos funkciót kínál, így többek között képes hatékonyan kiszűrni a háttérzajokat és a szelet. Bár az előző iteráció sem gyengélkedett ezekben a képességekben, az új megoldás valóban jelentősen jobban működik. Ehhez kapcsolódóan megjelent az Audiomix app is, amelyben MI segíti a hang szerkesztését, és a térbeli hangzással rögzített (igen, már ilyen is van!) felvételeket többféle módon is lehetőségünk van módosítani.
Többek között kiemelhetünk beszédhnagokat például és megoldható az is hogy mindig az legyen kiemelve egy videóban, aki éppen beszél. Átlagos felhasználóknak valószínűleg ez sosem fog felbukkani a kezében, viszont tartalomgyártók számára különösen hasznos megoldás lesz ez a jövőben.
Az előlapi TrueDepth kamera viszont nem változott: a 12 megapixeles (f/1.9) lencse ugyanazt nyújtja mint a tavalyi modell, annyi különbséggel, hogy természetesen az ezzel készített felvételek is változtathatók menet közben vagy utólag is a továbbfejlesztett Fotogarfikus sílusok segítségével, valamint természetesen a Dolby Vision már ezzel is együtt dolgozik. A vezeték nélküli csatlakozásokban és szolgáltatásokban sok változás nem történt, a tavalyi Wi?Fi 6E helyett megérkezett a Wi-Fi 7 és ennyi.
A fentiekből kiderülhet, hogy bár drasztikus újdonságokat nem hozott tavalyhoz képest a Pro Max verzió, azért fejlesztésekben nincs hiány. Ennek ellenére az iPhone 15 Pro Maxről váltás talán nem indokolt, kivéve ha valakinek nagyon hiányzik a Kameravezérlő vagy a videofelvételeknél bevezetett újdonságok. A 14-ről váltás már jobban ajánlható, de az is csak abban az esetben ha valaki professzionális szinten használja a készülékét.
Így természetesen tartalomgyártóknak erősen megfontolandó, hogy frissítenek-e az új verzióra az előző generációról, de mindenki másnak talán megéri várni egy-két évet még, hacsak nem 12-13-ról érkeznének, ott már azért érezhető lesz a különbség. Tény hogy az iPhone 16 Pro Max egy brutálisan jó telefon, de ezt nyilván mindenki el is várja tőle. A szerkesztőségben egyébként 14-ről váltunk, de 15-ről nem.
A tesztkészüléket az iStyle biztosította, amit ezúton is köszönünk!