Az amerikai romantikus kalandfilm egy színes és kreatív elmével rendelkező férfi napjairól szól.
Még ha külsőségekben nem is színes, de a képzelőereje annál inkább. Walter Mittyről van szó, aki egy fotóriporter, ám a fantáziájában volt már hős, és hősszerelmes is. Nap napot követve így történt ez, míg egy elveszett negatív nyomába nem indult, ami felforgatta a mindennapjait és egy új kalandba repítette.
Képi világban megfelelő volt. A helyszínek különlegesek, szépek benne. Akadt pár jelenet, amikor látszott a műhatás egy-egy tájon, de ezen kívül részben sikerült átadnia a hangulatot. A képi hatást teljes mértékben segítette a hanghatás. Nyugtató, néhol nyomatékosított, a cselekményhez éppen passzoló zeneszámok voltak hallhatóak.
A helyszínek helyes, realisztikus megoldása elsunnyogása miatt, a csattanó, sőt, az esemény se volt komoly értékrendű. A műhatás miatt, mintha egy paródiát láthattunk volna az ember kitöréséről. Igaz, a táj maga gyönyörű volt, de a köré írt történet szál haladt inkább a fantázia felé.
Beleszámítva az elejét, ami borzalmasan unalmasnak ígérkezett, a végére valamit sikerült belőle kihozni. Egy meglepetés, egy bónusz, hogy miért is volt ez az egész kaland.
Részemről kissé lapos volt a film, ha értékelnem kéne, tízből öt pontot kapna.