Már jó ideje álmodoztam egy új laptopról, sokszor elképzeltem, milyet szeretnék.
Aztán, amikor összegyűjtöttem egy kis pénzt és eljött a pillanat, hogy valóra váltsam az álmomat, rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogyan kezdjek hozzá a kereséshez. Ismerős a helyzet? Elmondom, hogyan sikerült úrrá lennem a kezdeti káoszon és kiválasztani a nekem való laptopot.
Abszolút laikus vagyok a témában, ráadásul az első és idáig egyetlen laptopomat a húgomtól kaptam hat évvel ezelőtt. Bármilyen furcsán is hangzik ez a 21. században, a harmincas éveimet taposva, de tulajdonképpen a mostani az első laptopvásárlásom. Persze, megtehettem volna, hogy megkérek egy hozzáértő ismerőst, hogy segítsen választani. De egyrészt nem akartam kihagyni a keresgélés örömét és izgalmát: szerettem volna úgy böngészni végre, hogy tudom, pénz is van a zsebemben. Másrészt pedig meglehetősen erős érzelmi szálak fűznek a laptopomhoz. Vilmos - mert neve is van, így hívják - olyan nekem, mint másnak egy háziállat, akivel megosztja a mindennapjait. Ha már túl öreg és el kell altatni a kutyádat, nem fogsz mást megkérni rá, hogy vegyen neked egy újat a régi helyett. Így vagyok én is a laptopvásárlással. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy a választásom nem lesz tökéletes, de én fogok majd élni vele - még ha egy ágyban nem is alszunk már, mint ahogyan tettem azt a Vilivel oly sok éven át -, úgyhogy a döntés is legyen az enyém.
Vilmos egy Acer Aspire 5315 laptop, mint említettem, több mint hat éves. Átesett már néhány életmentő és -hosszabbító beavatkozáson (alapos tisztítás, memóriabővítés, Windows újratelepítés, káromkodás és fenyegetés), de egy jó ideje csak árnyéka önmagának. Állandóan túlmelegszik, olyan hangja van, mint egy Rakéta porszívónak, a skype-ot már régóta nem bírja és van, hogy annyira lelassul, hogy még egy Facebook állapotfrissítés megírása is tíz percbe telik rajta. Az aksija olyan régen kimúlt, hogy már nem is emlékszem rá, mikor; letört róla egy pöcök (ezt stílusosan egy sebtapasz tartja a helyén), az X billentyűje kijár és persze vannak nála könnyebb gépek is. Mikor elkezdtem keresni az utódját, arra gondoltam, hogy nem is értem, minek csinálok ebből ekkora ügyet: a Vilinél már szinte minden csak jobb lehet. Már az is élmény lesz, ha tudom majd vezeték nélkül használni a laptopot.
[caption id="attachment_10001" align="aligncenter" width="704"] A Vili[/caption]
Az első lépések
Ha megkérdezel néhány embert, aki ért a számítógéphez, hogy hogyan kezdj hozzá a válogatáshoz, biztosan ilyesmit fognak mondani, hogy: először döntsd el, milyen típust szeretnél; hogy mennyit fogod hordozni; hogy mire használod majd stb. De az az igazság, hogy egy csomó szívfájdalomtól megkíméled magad, ha még mielőtt még beleszeretnél valami csúcsmodellbe, rögtön szembenézel a szikár tényekkel: mennyi pénzed van a vásárlásra? Hiszen legtöbbünk esetében a pénz az, ami határt szab a vágyainknak. Másrészt pedig ez rögtön egy csomó kérdést meg is válaszol a "Milyen legyen az új laptopom?" témakörben. Ha azt nem is fogod tudni még, hogy milyen lesz, arról máris egészen konkrét képet kapsz, hogy milyen laptopod biztosan nem lesz. Az én esetemben 120-125 ezer forintnál volt a plafon. Arra gondoltam, hogy mivel írásra és internetezésre, valamint sorozatnézésre használom leginkább, felesleges is lenne rá ennél több pénzt kiadnom.
Milyen márkát válassz?
Ez volt az a pont, ahol végre elememben éreztem magam és hasznát vettem a magyar szakos múltamnak: egy nap alatt lényegében kiolvastam a témában az egész internetet. Volt néhány szubjektív szempontom, ami alapján egyből kizártam a HP-t (egyszerűen ronda, sosem tudnék megbarátkozni vele), a Toshibát (nem áll kézre a billentyűzete) és a Fujitsut (ezt nem kell indokolnom, ugye?). Az ára miatt már eleve szóba sem jöhetett a Samsung, a Sony és az Apple. Az olvasottak alapján elvérzett az Acer, és a Dell is. Sokáig versenyben volt, de végül kiesett az Asus, mert ellentmondásos véleményeket olvastam róla. A Lenovo volt az a márka, amiről talán sehol nem mondtak rosszat és tetszett, hogy többször is visszaköszönt a leírásokból a "kitűnő ár-érték arány" kifejezés. Megnéztem a gyártó hivatalos honlapját, és külsőre sem találtam kivetnivalót a gépekben. A biztonság kedvéért angol nyelven is végigolvastam a témába vágó szakirodalmat, de ott sem bukkant fel semmi gyanús: ugyanazt írták, mint magyarul. Úgyhogy végül a Lenovo mellett tettem le a voksomat. Megfizethető, alapvetően írásra és internetezésre szánt, mindenféle extráktól mentes, normál méretű laptopok között a legjobb minőséget képviseli.
Ez volt az a pont, amikor kihúztam a fejemet a monitorból és elsétáltam egy nagy bevásárlóközpontba. Azt ugyanis eldöntöttem, hogy interneten keresztül fogom a gépet megrendelni (így valamivel olcsóbb és sokkal kényelmesebb), de mindenképpen szerettem volna élőben is látni az esélyes laptopokat. Biztos akartam benne lenni, hogy jól tettem, amikor kiejtettem azokat a gépeket, amiket és abban, hogy a Lenovo élőben is tetszik. Szerettem volna érezni, hogy mennyire stabil, milyen a fogása? Látni akartam a 15,6"-nál kisebb képernyőt, hogy tudjam, számításba jöhet-e vagy sem? Illetve alaposan végigtapogattam a billentyűzetet, elvégre nálam az írás a laptophasználat egyik legfontosabb funkciója.
Rangsorolj!
Ez a rész volt a legnehezebb. Eldönteni, hogy mi az, amire tényleg szükségem van és mi az a tulajdonság, ami nélkül még simán tudok élni? Hunyd le a szemed egy pillanatra és képzeld el, milyenek voltak a laptopok hat évvel ezelőtt... és milyenek ma. Rengeteg mindent kell bepótolnom. Szerettem volna, ha a laptop csinos, könnyű, sokáig bírja az aksija, de mégis masszív, okos, gyors és persze az adott áron kapható legeslegjobb. Végül elővettem egy darab papírt és rangsoroltam, hogy mire használom valójában a laptopomat, illetve mire szeretném használni, ha képes lenne rá. Így aztán a súly egyből lejjebb is került a listán és ezzel együtt még néhány olyan jellemző, ami inkább a tabletek vagy ultrabookok, chromebookok sajátja. Ugyanis az esetek 90%-ában itthonról laptopozom, nem viszem sehova a gépemet. Nekem a legfontosabb szempont az, hogy jó legyen a processzora, legyen benne elég memória (minimum 4 GB), inkább legyen masszív, mint vékony. Az is szempont volt, hogy ne legyen kisebb a képernyője 15,6"-nál, mert ha játszom vagy filmet nézek vagy blogot írok, mégis csak kényelmesebb ez a méret.
Szűrők
Amikor ezzel megvoltam, felmentem a Lenovo hivatalos weboldalára és megnéztem, kik a magyarországi viszonteladók, az ő oldalukon szűkítettem a listát. Már csak a szűrőket kellett beállítani (ár, processzor, memória, képernyőméret, magyar billentyűzet) és azokra a gépekre koncentráltam, amik fennmaradtak a rostán. Mivel nemrég vettem egy 1 terabájtos külső meghajtót és amúgy sem tárolok sok mindent a gépen, a merevlemez mérete nem volt szempont. Továbbá az sem volt elvárás, hogy legyen valamilyen operációs rendszer a gépen. Van még néhány olyan dolog, mint a képernyő felbontása, különféle portok, vezeték nélküli kapcsolat, amivel én már nem akartam a kérdést tovább bonyolítani. Arra gondoltam, hogy a Lenovo márka hozni fogja azt a szintet, ami ezen az áron hozható, speciális elvárásaim meg nincsenek. Nem játszom speckó játékokat, nem használok grafikai programokat és a WiFi-n, meg egy-két USB porton túl már minden csak ajándék.
A kiadott találatok közül ugrottam a legolcsóbbakat és a legdrágábbakat. Egy ideig tanakodtam hogy a Lenovo IdePad G500-at vagy inkább a G505S-et válasszam-e, mivel ez utóbbi Slim, vagyis karcsú, könnyű. De végül arra gondoltam, hogy legyen inkább masszív (talán még így is könnyebb és csinosabb, mint a Vili). A G500-asnak 6 cellás volt az akkumulátora, a G505S-nek meg csak 4 cellás, úgyhogy ez eldöntötte a kérdést az előbbi javára. Mivel nincs más számítógépem, inkább a megbízhatóságra hajtottam. Aztán majd ha megint lesz egy kis pénzem, veszek magamnak egy tabletet. A biztonság kedvéért a konkrét típusokat még egyszer beírtam a Google-ba és gyorsan átolvastam magyar és angol nyelven minden tesztet és véleményt a nem túl távoli múltba visszamenőleg. Mivel továbbra is csupa jó dolgokat olvastam és a leírások alapján a gép passzolt az elvárásaimhoz, végül nem fárasztottam magam tovább, pontot tettem a keresés végére.
Még nem vettem meg a laptopot, június elején fogom bonyolítani a bizniszt, úgyhogy a tapasztalataimról egyelőre nem tudok beszámolni. Addig is próbálok lelkifurdalás nélkül elbúcsúzni Vilmostól és azon gondolkozom: mi legyen az új laptopom neve?
