A Szaturnusz Naprendszerünk második legnagyobb gázóriása a Jupitert követően, melyet hét nagyon látványos koncentrikus gyűrű vesz körül - amit, Galileo Galilei fedezett fel 1610-ben - amiről nem sokat lehet tudni, főleg nem keletkezésükről, ám egy friss tanulmány azt állítja, hogy két jeges hold ütközéséből jöhettek létre a gyűrűk.
A The Astrophysical Journal című folyóiratban megjelent friss tanulmány a NASA Cassini-missziója által gyűjtött adatokat használta fel, majd a kutatók ezek alapján több tucat számítógépes szimulációt végeztek. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Szaturnusz látványos gyűrűi két ősi jeges hold ütközése során keletkezhettek.
A holdak becsapódása elegendő anyagot képes a Szaturnusz közelébe juttatni ahhoz, hogy kialakuljanak a gyűrűk. Erre utalnak a Cassini űrszonda által gyűjtött adatok, miszerint jeges töredékekből áll a jelenség. A feltételezések szerint összeütköző két hold valószínűleg a Szaturnusz 145 holdjából kettő, a Rhea és a Dione méretű lehetett. A kutatók szerint az a törmelék, amely nem került be a bolygó ikonikus gyűrűibe, a bolygó számos holdjának eredeteként is működhetett.
