A houstoni űrvállalat több mint két hónappal a sikertelen landolást követően felfedte azokat az okokat, melyek végül az Athena kudarcához vezettek. A mérnökök szerint első körben a leszállóegység lézeres magasságmérőjével akadtak gondok, az interferencia miatt a süllyedés utolsó fázisában jelzajt és torzítást tapasztaltak, ami miatt nem tudták pontosan bemérni a magasságot.
A második probléma az Athena leszállási zónájának kihívást jelentő fényviszonyai voltak, ebben a régióban a domborzata és az alacsony szögű napfény hosszú árnyékokat és gyenge fényviszonyokat hoz létre, melyek végül kihívást jelentettek a leszállórendszerük pontossági képességének. A harmadik tényező a leszállóegység optikai navigációs rendszere volt, a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) 100 kilométeres magasságban készített fényképeket használta. Az LRO nem tudta pontosan visszaadni, hogyan néz ki a domborzat a régióban.
A vállalat rengeteg információt gyűjtött a második küldetésük kapcsán és most jelenleg azon dolgoznak, hogy 2026-ban elindítsák az IM-3 küldetésüket, mely remélhetőleg már a talpán fog landolni a Holdon.