A James Webb Űrtávcsöve először látott egy fiatal csillagot, amely hatalmas hőben kristályokat állít elő és azokat a bolygóalkotó korongjának jeges peremére küldi, ami segíthet megmagyarázni a naprendszerünk szélén található üstökösök evolúcióját.
Az EC 53 nevű protocsillag körülbelül 1300 fényévre található a Földtől és gáz- és porkorong veszi körül, ahol bolygók és más égitestek alakulnak ki. A James Webb Űrtávcső közép-infravörös műszerével a csillagászok feltérképezték, hol alakulnak ki a kristályos elemek és hogyan terjednek kifelé.
A kutatók a belső pályát - nagyjából azt a helyet, ahol a Föld és a belső bolygók alakultak ki a Naprendszerünkben - állapították meg ezeknek a kristályoknak a születési helyeként. A csillagot körülvevő gázból, porból származó erős szelek egyfajta kozmikus szalagként működnek és a kristályokat a hideg külső pályára küldik, ahol a NASA közleménye szerint végül üstökösök alakulhatnak ki.
Az EC 53 nagyjából 18 havonta robbanásszerű kitöréseket produkál, amelyek során gyorsan anyagot halmoz fel, majd egy részét visszaküldi az űrbe. A csillagászok már régóta kimutatták a kristályos szilikátok jelenlétét a üstökösökben és más csillagok korongjaiban, de a kapcsolat a forró származásuk és a hideg pihenőhelyük között eddig nem volt egyértelmű.
