A nagy cégek többsége ugyanis eleddig az olcsó gyártás reményében olcsó munkaerőt keresett, így gyáregységeiket szegényebb országokba telepítették annak érdekében, hogy a megfelelő minőség fenntartásával képesek legyenek jó áron kínálni termékeiket, illetve nagyobb profitra szert tenni.
Ez a megoldás jó volt a gyártónak, illetve a befogadó ország gazdaságának egyaránt, hiszen az emberek munkát kaptak. A jövőben azonban a robotok ezt a forgatókönyvet nagyon csúnyán átírhatják, az ENSZ jelentése szerint ugyanis rövid időn belül olyan méreteket ölt az automatizálás, hogy az elérhető állások mintegy kétharmadát hamarosan már robotok fogják betölteni.
Ez a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy a gyáróriásoknak nem kell többé külföldi gyáregységeket fenntartania, hiszen a robotok révén a munkát ugyanolyan olcsón, vagy akár még olcsóbban is elvégezhetik majd a saját országukban.
Amennyiben mindez valóban megvalósul - az ENSZ jelentése szerint alig néhány évről beszélünk -, a fejlődő országoknak fel kell készülniük erre, és új megoldást kell találniuk a hirtelen drasztikussá váló munkanélküliségre, lévén rengeteg olyan fejlődő ország létezik a világon - többek között például Kína -, akik annak köszönhetik gazdasági stabilitásukat, hogy külföldről beérkező gyárak dolgoztatják a lakosság jelentős részét.
A fenti utópia megvalósulásának hatására újra kellene gondolni a teljes oktatási rendszert és a mostani kapitalista világképet is, hiszen a fejlődés fenntarthatatlanná válna.