How to Survive? - Teszt

Az Eko Games és 505 Studio gyermeke ekkor bukkant fel az életemben és a zombik + barkácsolás + szintlépés triumvirátussal azonnal a "Pre-order" gombra húzta remegő kezemet. Miután Steamen letöltődött a 1.8 giga, amely feltelepítve már közel 4 gigát foglal, bele is vetettem magam a zombitúrába.

Történet? Megették a zombiszarvasok...



Történet, mint olyan, khm, gyakorlatilag nem létezik. Repülőgépünkkel lezuhanunk egy ismeretlen szigeten, összeguberálunk mindent, amit találunk és miközben a megmenekülésen dolgozunk, a ránk támadó zombi- és állathadsereget az összekapart tárgyakból kreált fegyverekkel szétforgácsoljuk. Természetesen találkozunk útközben NPC-kkel, akiknek ügyes-bajos dolgaikhoz a mi segítségünk elengedhetetlen, de igazából feleslegesnek éreztem őket és akár fecniket is hagyhattak volna itt-ott a szigeten a teendőnkkel.

Amennyire beharangozták Kovac-ot a videókkal, aki egy kamu orosz akcentussal beszélő hegesztőmaszkos fickó, annyira kiaknázatlanul maradt. Találkozunk vele néhányszor utunk során, főleg a kezdeti időkben, amikor gyakorlatilag oktatásként a saját szigetén betanít minket, megtekintjük a videóit, amiket útközben találunk, ezután a játék kétharmadára lelép, majd az utolsó összecsapásnál egy mindfuck-os huszárvágással visszatér. A zombikról nem derül ki, hogy pontosan mi okozta az átalakulásukat, csak tudomásul kell venni, hogy ezeken a szigeteken ők élnek és kész (illetve a lezárásnál valamennyire képet kapunk a létezésük okáról). Tehát ezt a játékot nem a történet miatt játsszuk, hanem azért, mert ROHADTUL ÉLVEZETES a zombik szétlövése/vágása/robbantása/piranhákkal megetetése.

 

How to játékélmény?

A legkönnyebben két játék, a Zombie Shooter + Dead Rising keverékeként tudnám összegezni. Előbbiből a felülnézetes, billentyűzettel + egérrel irányított diablós játékmenet, míg utóbbiból a barkácsolható eszközök kerültek át a How to Survive?-ba. Az RPG elemek igen egyszerűek, minél több zombival és küldetéssel végzünk, annál több tapasztalati pont üti a markunkat, szintlépésenként pedig 1 darab képzettségponttal, amit a 3 játszható karakter 3 különböző képzettségfáján oszthatunk el.



Emellett van 4 tulajdonságunk, amik csak különleges italokkal növelhetők meg időlegesen, más beleszólásunk, netán tulajdonságpontok elosztás itt nem lesz. Figyelnünk kell a fáradtság, éhezés és szomjúság mérőkre, amelyek egyre csökkenve kihatással lesznek az életerőnkre, futásunkra és célzásunkra. Ennek megakadályozására számtalan növényt ehetünk/főzhetünk, vadállatokra vadászhatunk, aminek a húsából gombával megfűszerezett lakomát csaphatunk, tiszta vizű forrásokból ihatunk, illetve kizárólag csak rejtekhelyeken hajthatjuk álomra a fejünket. Ha fáradtak/éhesek/szomjasak/sérültek vagyunk lassabban mozgunk és gyorsabban fáradunk, ami a helyi zombiállatvilág rohamozó tagjai ellen meglehetősen hátrány.



Utunk során tervrajzokra bukkanhatunk, amely bekerülnek a naplónkba és segítségükkel új tárgyakat eszkábálhatunk, de ezek nem szükségesek, csak támpontot nyújtanak, puszta kísérletezéssel is létrehozhatunk valami újat. Számos pisztoly, mesterlövészpuska, gépfegyver, közelharci fegyver alkotja a listát, de remélhetőleg a fejlesztők azt a ziccert sem hagyják ki, hogy később újabb barkácsolható tárgyakkal bővítsék majd ki.



Tehát betáraztunk egy számszeríjat, nyílvessző is akad dögivel, keressünk célpontot! A jobb egérgomb nyomva tartásával egy egyre szűkülő kör jelenik meg az ellenfélen, amely piros célkeresztté változva pontos lövést adhatunk le. Ez általában fejlövést jelent, de a későbbi szigeteken már nem mindig jelent azonnali halált (tessék próbálkozni a zombiszarvasokon). A bal egérgombon pedig csípőből tüzelést kell érteni, ami eléggé szór, de nagyobb csoportok ellen ez a leghatékonyabb.

Éjjel más szörnyek bújnak elő, akiket a zseblámpánk vagy fáklyánk fényével távol tarthatunk, de összességében nem sok vizet zavarnak és egyszerűbben őket is lepuffantani. Egyes helyeken találkozhatunk majmokkal, akiket egy beszélő papagáj tolmácsol, legtöbbször egy-egy durvább barkácsolható tárgy alapanyagaiért küldenek, de akad majd itt szobor- és növényvadászat is, jutalomként pedig nehezen megépíthető vagy megszerezhetetlen tárgyakat kapunk (illetve egy achievement is kötődik hozzá).

Párban

Hohó, de akad itt még internetes és helyi, LAN-os coop megoldás is, ami félig-meddig sikerült. 8 "kihívást" kapunk, amelyen végigmehetünk 1 darab ismerősünkkel, akár neten, akár LAN-on, miközben összegyűjtjük a pálya teljesítéséhez szükséges alapanyagokat. A kihívások az egyjátékos mód pályáin játszódnak, de sokkal több zombival találkozunk, ezért mindenképp érdemes keresnünk valakit magunk mellé, mert egyedül szenvedés végigvinni (sokkal nehezebb, mint az egyjátékos mód).

Jó tudni, hogy ez nem a "normális" coop, ugyanis azt a játékosok harcolták ki a Steam fórumon és körülbelül 1 hónap múlva érkezik ingyenes letöltésként, így valószínűleg a teljes játékot végigjátszhatjuk majd valakivel.



Rothadó arcszerkezet és hörgés

A grafikát a Zombie Shooter 2 magasságában kell elképzelni, hangulatos, de semmiképpen sem 2013-as szint, viszont indie címnek elmegy. A tesztkonfigon (Acer Aspire 5750G, 8GB RAM, Geforce GT540M, 120GB SSD) Ultra beállításon nagyon jól futott, néha nappal, sok árnyék közelében úgy 5 FPS-t eshetett, de sosem vált játszhatatlanná. Grafikai hibákkal egyáltalán nem találkoztam.

A zombik hörgései alapján már jó messziről beazonosíthatóak, a  zsákmányuk zabálásának hangja megfelelően undorító, illetve a dagadt hájpacnik is szép hangosat robbannak. A háttérzenét főként ambient, környezeti hangok alkotják, de a csatáknál kissé pattogósabbra vált az 2-3 szám, amit a játékba pakoltak, de hamar unalmassá válik mindig ugyanazokra a zenékre irtani az ellent.



Piranhás feketeleves

Ebből is akad pár, amiket mindenképp muszáj megemlíteni. Első hatalmas probléma a konzolos mentési rendszer. Nem tudnának leszokni erről a fejlesztők végre? A játék csak másik szigetre lépéskor vagy küldetések teljesítésekor kerül mentésre, manuális mentésre nincs lehetőség, ami meglehetősen frusztráló tud lenni, például egy olyan küldetés esetében, amikor a teljes szigetet be kell járnunk 10 csomag után, a kilencediknél fejbesom minket egy dög és kezdhetjük a küldetést elölről.

Második gondom, hogy a hátizsákot nagyon kicsire tervezték. Amíg az elején elfér a táskánkban a cucc, addig később már annyira dolgot kellene elraktároznunk, hogy akár teherhordó szamarat is vihetnénk magunkkal. Legalább egy ládát vagy fejleszthető hátizsákot adhatnának nekünk (ha már az egyik küldetésben bőrből egy táskát kell csinálnunk), nem lenne környezetidegen egyik megoldás sem. Többen mondták, hogy ha a rejtekhelyeken ledobjuk a felesleges cuccokat, azok nem tűnnek el, de én inkább örülnék egy normálisabb megoldásnak.

A történetről már keseregtem egy sort feljebb, nem is érdemes rá több időt pazarolni.

A zombitípusok sem rejtenek semmi különlegeset, mindegyiket láttuk már ezerszer, fogták a Valve nagy álmoskönyvét és onnan kimásolgattak mindent. Van nekünk itt lassú és gyors alapzombink, nagyot robbanó és sebző hájpacnink, páncélos zombink, headcrab (üdv Half Life 2), tankunk, illetve éjszaka előbújó Gollam klónunk is.

Az irányítás meglehetősen konzolos, sikerült billentyűzet + egér kombónál sokszor a célpont mellé ütnöm, mert a karakterem nem arra fordult, amerre szerettem volna, de az első patch ezen már javított, illetve a következőben már univerzális gamepad támogatást ígérnek. Nem, a gamepad ezen alanyunknál nem létfontosságú, habár jelenleg jobban kézre áll, mint az egeres megoldás.

Zombiölelés

Akármennyire is idegesítettek a fent említett dolgok, nem tudom eltitkolni, hogy nagyon bejött a játék. 10 órámba telt végigjátszani a játékot, ami egy 10 eurós játéknál már úgy mondanám, elmegy és a többjátékos mókákba még nem kóstoltam bele. Aki imádja a zombikat, a barkácsolást (á la Dead Rising) és nem riad vissza egy enyhe konzolos beütéstől, annak ajánlott vétel.

Érdemes megemlíteni, hogy Steamen október 31-ig 30%-os kedvezménnyel, 9.79 euróért megvehető.