Az Uránusznak 13 gyűrűje van, de a James Webb ebből csak tizenegyet képes látni, ugyanis a másik kettő annyira fényes, hogy az űrteleszkóp számára összeolvad más gyűrűvel. A látható gyűrűk közül kilenc a fő, míg kettő a diffúz poros gyűrű, melyek a bolygóhoz legközelebb eső halvány narancssárga szerkezetek. A gyűrűk után középen látható maga a planéta, ami az egyik legfurcsább a naprendszerünkben.
Az Uránusz ugyanis az oldalán kering, ezért láthatjuk a bolygó északi pólusát, ahol tavasszal és nyáron sarki sapka alakul ki, ugyanis ekkor éri napfény azt a régiót, majd ősszel eltűnik. A tudósok úgy vélik, hogy évmilliárdokkal ezelőtt egy nagy becsapódás érte a bolygót, ami összezavarta a tengelyét, mágneses terét és belső hőmérsékletét. A friss JWST fotón egyébként még látszódnak az Uránusz 27 holdjának nagy része is.