A NASA James Webb űrteleszkópja az eddigi legélesebb infravörös felvételeket készítette a Lófej-ködként ismert objektumról, mely 1300 fényévnyire található a Földtől az Orion csillagképben - ezek a megfigyelések teljesen új megvilágításban mutatják meg ennek az ikonikus ködnek a formáját.
A köd egy összeomló csillagközi anyagfelhőből alakult ki, és azért világít, mert egy közeli forró csillag megvilágítja. A nevét egyébként formájáról kapta, ugyanis úgy néz ki, mint egy lófej, aminek még sörénye is van. A csillagászok úgy vélik, hogy a Lófejnek úgy ötmillió éve lehet hátra, mielőtt teljesen szétesik.
A James Webb új nézete a köd jellegzetes por- és gázszerkezetének tetejének megvilágított szélére összpontosít. A Lófej-köd egy jól ismert fotodisszociációs régió (PDR), ahol a fiatal, nagy tömegű csillagok ultraibolya (UV) fénye többnyire semleges, meleg gáz- és porterületet hoz létre a hatalmas csillagokat körülvevő teljesen ionizált gáz és a felhők között. Az égbolt egyik legjobb régiójának tartják a sugárzás és a csillagközi anyag közötti kölcsönhatás tanulmányozására.