A Nap jelenleg 11 éves ciklusának maximumában van, ennek köszönhetően egyre gyakoribbak a napkitörések, a geomágneses viharok, ám egy új tanulmány szerint a naptevékenység váratlan megugrása a folyamatban lévő napmaximum idején egy kevésbé ismert, 100 éves ciklushoz köthető.
A Nap a szoláris minimumnak nevezett fázisban többnyire nyugodt állapotban van, kevés napkitörést és napfoltot lehet látni rajta, de nagyjából 11 évente eljön a szoláris maximum, amit "napfolt-ciklusnak" is neveznek, mivel a nap sötét foltjainak száma emelkedik és csökken a nap mágneses mezőjének változása miatt. Ilyenkor egyébként a mágneses mező teljesen átbillen és megfordul.
Azonban számos más ciklus is meghatározza a naptevékenységet. Ilyen például a kevésbé ismert Centennial Gleissberg-ciklus (CGC), a napfoltciklusok intenzitásának változása, amely 80-100 évente következik be. A CGC még mindig kevéssé ismert, de valószínűleg a Nap mindkét féltekéjén lévő mágneses mezők finom lelassulásához köthető. Egy közelmúltban megjelent tanulmányban a kutatók arról írnak, hogy a CGC éppen most kezd megfordulni vagy újraindulni.
A kutatócsoport azután jutott erre a következtetésre, hogy elemezték a protonfluxusban, vagyis a pozitív töltésű részecskék számában bekövetkezett változásokat a Föld belső sugárzónájában. Az új elemzés azt mutatja, hogy a fluxus az elmúlt 20 évben nőtt, de csak az elmúlt egy évben kezdett csökkenni. Ez arra utal, hogy éppen túlléptük a CGC minimumot, és az átlagos naptevékenység ismét növekedni fog. Egyértelmű kijelentéseket azonban nehéz tenni, hiszen ezekről a naptevékenységekről még mindig keveset lehet tudni.
