Számos csillagászati adat felhasználásával a kutatók kidolgoztak egy modellt, amely azt jósolja, hogy az Univerzumunk körülbelül 33,3 milliárd év múlva egy "nagy összeomlás" során véget fog érni. Ám még mielőtt a semmibe tágulna az Univerzum, a kutatók szerint körülbelül 7 milliárd év múlva eléri a maximális tágulást, és elkezd összehúzódni, amíg minden egyetlen ponttá nem omlik össze.
A kulcs a sötét energia megértésében rejlik, amely a Világegyetem mintegy 70 százalékát alkotja és a tágulását hajtja. Régóta feltételezik, hogy a sötét energia kozmológiai állandóként viselkedik, állandó nyomást fenntartva, amely határozatlan ideig széthúzza a teret. A legújabb megfigyelések azonban arra utalnak, hogy a sötét energia valójában dinamikus lehet, képes arra, hogy ne csak tágulást, de összehúzódást is okozzon.
A gravitációs erők és a negatív kozmológiai állandó átveszik az uralmat, ami az utolsó pillanatokban gyors összeomláshoz vezet. Természetesen az ilyen modellek nagy hibahatárral dolgoznak, hiszen csak a meglévő adatokra tudnak támaszkodni, ezért nehéz pontos előrejelzéseket kijelenteni.
