Akár szabad szemmel, akár távcsővel nézzük a Holdat, a felszínén nagyon sok krátert találhatunk, köztük pedig a legnagyobb a Déli-sarki Aitken-medence, amelynek az átmérője a 2500 kilométert is meghaladja.
A Purdue Egyetem csillagászai pedig most kiszámították, hogy mekkora hatásnak is kellett érnie a Holdat ahhoz, hogy ekkora kráter keletkezzen rajta, és a számítások szerint egy 260 km átmérőjű aszteroida becsapódása okozhatott ekkora pusztítást.
A tudósok még azt is kiszámolták, hogy az aszteroida 30 fokos szögben, körülbelül másoddpercenként 13 kilométeres sebességgel haladva ütközött neki a Holdnak, ami olyan jelentős volt, hogy az égitest köpenyének darabjai a déli pólus irányába lökődtek.
A 3D-s szimulációkat alátámasztandó, a 2028-as következő nagy Hold-küldetés alkalmával az égitest felszínére lépő űrhajósok mintákat vehetnének ezekből a szétszóródott töredékekből, ami segíthetnek meghatározni a tudósoknak a becsapódás időpontját is, ezzel jobban megértve a Hold működését.
