A Föld történetében számos kihalási periódus volt, amikor a fajok jelentős része eltűnt.
A kihalások ismétlődésében szabályosság fedezhető fel: két ilyen időszak között általában 26-30 millió év telt el. Ennek magyarázatára az 1980-as évek elején született egy elmélet, amely szerint a Napnak van egy távoli kísérője, és az éppen ilyen periódussal kering a Naprendszer tömegközéppontja körül.
Amikor legközelebb jár a Naphoz, akkor megzavarja az Oort-felhőben lévő üstökösmagok mozgását , így azok közül sok indul el a Naprendszer belső részei felé. A bolygórendszerben jelentősen megnövekszik az üstökössel való ütközés valószínűsége. Egy Földdel ütköző üstökös olyan éghajlatváltozást okoz, amely bolygónkon az élőlények nagy részének pusztulásához vezet. Persze a mai napig nem találták meg a csillagászok a Nap "gonosz" ikertestvérét, ami egy halvány vörös törpe lehet.
A viták és találgatások a mai napig tartanak a csillagászok között. Ha abból indulunk ki, hogy az Oort felhőt se láttuk még, de hiszünk benne, hogy ott van, csupán az üstökösök pályája alapján, akkor ezzel a hozzáállással a Nemezis is létezhet.
Az ismert világegyetemben (amit ismerünk) a csillagok 70%-a párban jár. Így jó esély van rá, hogy a Nemezis is létezhet. A mérete mintegy 100x lehet kisebb a Napénál, de a tömege 1000x nagyobb a Jupiterénél. Legalábbis a számítások alapján, erre a tippre jutottak a csillagászok.
Az elmélet mindenképp zseniális és érdekes. A csillagászat egyik legjobb pontja az, hogy ami ma elmélet, holnap már tény. Érdemes szem előtt tartani azt az apróságot, hogy anno azt hittük, hogy a Föld lapos, hogy a Nap kering a Föld körül s, hogy a Naprendszerünk túl nincs már semmi.
