A Jupiter Naprendszerünk legnagyobb tömegű és egyben elsőként kialakult bolygója, ráadásul gravitációja alakította minden más bolygó kialakulását is, a közelmúltban pedig próbálták modellezni a planéta korai éveit, mely alapján kiderült, hogy akkoriban sokkal nagyobb volt a Jupiter.
A Kaliforniai Műszaki Intézet valamint a Michigani Egyetem munkatársai szerint a Jupiter eredetének megértésének kulcsa a holdjaiban rejlik. A tudósok úgy vélik, hogy a Jupiter belső holdjai, az Amalthea és a Théba pályája 0,36 és 1,09 fokkal dől a Jupiter egyenlítői síkjához képest. Ezek a dőlések az Io gravitációs hatásának következményei, ami lehetővé teszi számukra, hogy kiszámolják a Jupiter méretét a korai időszakban.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy 3,8 millió évvel a kialakulása után a Jupiter sugara a jelenlegi 2,0-2,56-szorosa volt. Ez azt jelenti, hogy a térfogata körülbelül nyolcszorosa lett volna a mainak, így több mint 10 000 Föld férhetett volna el benne a jelenlegi 1300 helyett, ha a Föld akkoriban létezett volna. Sőt, a modellezés során az is kiderült, hogy a bolygó mágneses mezeje, amely már amúgy is a legerősebb volt a Naprendszerben, még 50-szer erősebb lehetett.
