Amikor Naprendszerünk 4,6 milliárd évvel ezelőtt kialakult, apró por- és jégszemek kavarogtak körülöttünk, amelyek a Nap kialakulásából maradtak vissza - idővel összeütköztek és egymáshoz tapadtak.
Ahogy nőtt a méretük, a gravitáció segített nekik összecsapódni. Az egyik ilyen kőzetből alakult ki a Föld, amelyen élünk. Ma már úgy véljük, hogy az éjszakai égbolt legtöbb csillaga körül saját bolygók is keringenek. A csillagászok már több mint ezer gázóriás bolygót találtak. A hangsúly most a sziklás, Föld méretű bolygók keresésére helyeződik. Arra számítanak a kutatók, hogy ezek is hasonlóan nagy számban fordulnak elő, de mivel sokkal kisebbek, nehezebb megtalálni őket.
A Science folyóiratban megjelent új tanulmány egy kisbolygó legújabb felfedezését dokumentálja, amely a GJ 367b katalógusszámot kapta. A kutatócsoport tagjai a TESS műholddal vették észre a GJ 367b első jeleit. A műhold által megfigyelt több millió csillag közül az egyiknek a fényessége apró, de ismétlődő csökkenést mutatott.
Ez annak az árulkodó jele, hogy a bolygó minden keringési pályáján elhalad a csillaga előtt, és elzárja a csillag fényének egy részét. A fényességcsökkenés mindössze 0,03%-os mélységű volt, ami olyan sekély, hogy közel van a kimutathatóság határához. Ez azt jelenti, hogy a bolygónak kicsinek kell lennie, a Földhöz hasonlónak.
A mérések szerint ez a bolygó sűrűbb, mint a Föld. Míg a Föld magja vasból van, amelyet kőzetköpeny vesz körül, addig ez a bolygó olyan sűrű, hogy szinte csak vasból áll, így a Merkúrhoz hasonlít inkább.
