Peter Higgs már 1964-ben felhívta magára a figyelmet, amikor az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) Physics Letters című fizikai folyóiratában írt először a róla elnevezett részecske létezéséről. Elméletét 2012-ben a svájci CERN-ben működő nagy hadronütköztetőben dolgozó fizikusok bizonyították be, ekkor lehetett szélesebb körben hallani az isteni részecskéről.
2013-ban pedig át is vehette a Nobel-díjat Francois Englert belga elméleti fizikussal megosztva. Munkásságának legnagyobb részét az Edinburghi Egyetemen töltötte, ahol 2012-ben az ő tiszteletére létrehozták az elméleti fizikával foglalkozó Higgs-központot. Arról nincsenek információk, hogy milyen betegség miatt hunyt el végül a tudós.
A kutató szerint a részecskéknek a világegyetem kezdetekor, az ősrobbanás pillanatában még nem volt tömegük, de a másodperc mérhetetlenül kis törtrészét követően, egy elméleti mezővel végbement kölcsönhatás révén (Higgs-mező révén) tömeghez jutottak. A Higgs-mező mindenhol ott van, stabilizálja és kitölti az univerzumot.