A Napnál jóval nagyobb csillagok fejlődését lezáró esemény egy szupernóva-robbanásban teljesedik ki, ilyenkor az égitest összeroskad és óriási erejű sugárzást bocsát magából - egy ilyen eseményt sikerült egy amerikai kutatócsapatnak most 3D-ben lemodellezni.
Először 1181. augusztus 4. és augusztus 6. között észlelték, kínai és japán csillagászok a ma SN 1181 néven ismert szupernóvát, amit több hónapon keresztül lehetett látni az égen. A tudósok eddig úgy vélték, hogy a szupernóva-robbanások során lerobbanó anyagok nagyjából gömb alakban, egyenletes formában távolodnak a csillagmaradványtól, de az új tanulmány és a 3D-s modell mást mutat.
Az SN 1181 esetében a robbanás sokkal karakteresebb struktúrát alkotott, és az anyag jól különváló filamentumokban lökődött ki a csillagközi térbe. A 3D-s modellhez a kutatók megvizsgálták és megmérték a szupernóva-robbanás során a csillag magjáról lelökődött anyaghalmaz haladási sebességét. Az így létrejött tengerisün alakzat tüskéi akár három fényévnél is nagyobb méretűek lehetnek.
Köszönjünk a téma ajánlatot olvasónknak, Kiss Dávidnak!
Élőben milyen durva lehet. Gondolom megvakulás a minimum.
