Szinte hihetetlen, de a Walt Disney által 1953-ban alapított egeres stúdió még mindig kreál eredeti mozis produkciókat, még ha azok száma némileg talán meg is ritkult az utóbbi időben. Az aktuális trend ehelyett sokkal inkább az újrafeldolgozások, élőszereplős remake-ek, sorozatok, valamint a régebbi, illetve a más stúdiók felvásárlása révén a Disney-hez került franchise-ok bővítésének irányába mutat. A Zootropolis 2-nek tehát, ha úgy vesszük, örülünk is meg nem is - egyrészt örülünk, mivel a 2016-ban bemutatott, Oscar-díjjal jutalmazott első rész egyike volt a legjobb produktumoknak, amivel az utóbbi időben előálltak, és a mozikasszáknál is kiválóan teljesített.
Örömünk ugyanakkor éppen azért nem teljes, mert újfent be kell érnünk egy folytatással valami eredeti ötlet helyett. (Pedig, mint azt például a Hős6os vagy az Encanto esetében is láthattuk, az egeres fiúk és lányok a Disney Animation kötelékében azért még képesek a varázslatra és a magas minőségre, ha kellőképpen odateszik magukat.)
Valójában már közvetlenül a Zootropolis sikere után tervben volt a második rész, csak a dolgok végül úgy alakultak, hogy egészen mostanáig kellett várni annak elkészültére. Ám mint tudjuk, általában igaz, hogy a folytatás elmarad az eredeti alkotástól, ami betudható a további jó ötletek hiányának, a laposabb történetnek és egyéb apróságoknak. (Hisz a többségnek nem sikerül hatékonyan kopírozni vagy netán újrafeltalálni A birodalom visszavág-formulát, ugyebár.)
A fentiek miatt mi is óvatos várakozással tekintettünk a Zootropolis 2. elé, és nagy meglepetés nem is ért bennünket az eredmény láttán. Lássuk hát, hol áll a folytatás azon a bizonyos mérlegen a nagyszerű első részhez képest!
Az új polgármestert nem könnyű lóvá tenni (hiszen már most is az)
Egy évvel az eredeti film eseményei után járunk, amikor is a pici de ambiciózus Judy Hopps és ravaszdi társa, Nick Wilde immár rutinosan üldözi a bűnt a mindenféle állatfaj számára otthonos környezetet biztosító nagyvárosban. A közvélemény kezdeti rajongása után azonban idővel újból kétségek merülnek fel a nyuszi és a róka párosának működőképességével kapcsolatban, melyet egy igen komplikált ügy is próbára tesz.
Egy csempész lefülelése közben ugyanis egy hüllő levedlett bőrére bukkannak, mely faj képviselői már generációk óta nem fordultak meg Zootropolisban. A kizárólag emlősök által lakott városban, melyet a Hiúz család alapított mintegy száz esztendővel korábban, igen hamar kitörhetne a káosz, amennyiben ez hirtelen megváltozna.
Ám mint általában, ezúttal sem minden az, aminek látszik. Így a nyuszi és a róka kénytelen félretenni a köztük kialakult "kapcsolati válságot", és a rendőrség helyett új barátokkal együttműködni annak érdekében, hogy ismételten megmentsék a várost egy felettébb kínos problémától.
Judy és Nick ezúttal egy puccos bálban is megfordul munka közben
Hőseinknek tehát egy újabb összeesküvést kell lelepleznie, hiszen mi mást is lehetett volna kezdeni a kettejük nem kimondottan összeillő párosával. A második rész mondanivalója lényegét tekintve természetesen szintén ugyanaz, mint ami már az elsőé is volt: a megfelelő feltételek biztosításával mindenféle faj (vagy akár ember) békésen élhet egymás mellett, ráadásul úgy, hogy különbözőségeik nem gyengítik, hanem éppen hogy építik és erősítik a közösséget.
Ezt azonban cáfolni látszik a hőseink közötti ellentétek kiütközése, hisz nyusziról és rókáról lévén szó még mindig alapvetően másképp gondolkodnak. Míg Judy bátor, idealista és örök optimista, Nick sokkal realistább és opportunistább típus. Ezért még a rendőrség kötelékéhez való csatlakozásban is egészen más motiválta őket - ám még ennél is nagyobb gond, hogy amiért az egyik még küzdene, azért a másik már nem biztos, hogy érdemesnek látja tovább kaparni, mondván az alkalmazkodás mindig kifizetődőbb.
Miközben tanúi lehetünk kettejük változó dinamikájának, ahogy egyre inkább ott lebeg felettük a kérdés, vajon hogyan jönnek ki egymással hosszú távon, korrupt és nemes lelkű állatokkal (bocsánat, személyekkel) egyaránt összehozza őket a sors, és még a város történetébe is mélyebb betekintést kapunk.
A város korábban még nem látott része meglepetéssel szolgál hőseink számára
Bár mindez szokás szerint hagy némi utólagos belemagyarázásra jellemző szájízt maga után, tény, hogy a narratíva időnként elgondolkodtató, képes komolyabb érzelmek kiváltására, és néha akár még meghatónak is nevezhető.
Ám ahogy már a bevezetőben is utaltam rá, mint az általában lenni szokott, a folytatás ezúttal is elmarad valamennyivel az eredetitől, ami elsősorban a némivel laposabb történetben, a jó és eredeti ötletek kisebb számában, illetve a többnyire kevésbé fantáziadús és ütős humor képében érhető tetten.
Ennek ellenére a Zootropolis 2. számos téren hozza azt, amit az első résztől kaptunk, és nem csak a szerethető karakterek, a pozitív üzenet és a (hat éves kor felett legalábbis) gyermekbarát hangvétel, de a körítés tekintetében úgyszintén. Természetesen Shakira is visszatért Gazelle, a sztárénekesnő alakjában, és az új filmhez természetesen új dal is dukált.
Noha egy eredeti és az első részhez hasonlóan ütős produkciónak jobban örültünk volna, a várhatóan még tovább bővülő franchise második része még mindig látványos, jópofa és eléggé szórakoztató. Semmi igazán extra, de legalább egy vállalható folytatás - ha csak általában ezt a szintet hozná a Disney, már az is üdvözítő lenne.
