Guy Ritchie jópár népszerű és igen szórakoztató mozi rendezője, főleg a gengszterek és a bűn világából. A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, a Blöff, a Spíler vagy a Robert Downey Jr-féle Sherlock Holmes filmek direktora nem véletlenül vált ismertté a 'brit fenegyerek' néven, tekintettel macsó humorú és tesztoszterontól fűtött alkotásaira. Mindez azonban már a múlt, és Ritchie személyével kapcsolatban egyre inkább felmerülhet a kérdés: mi van akkor, ha már ő sem csinál jobb és eredetibb filmeket, mint az alkotók, akik kvázi őt utánozzák?
Szürke zóna című, újfent maga által írt és rendezett akció-thrillerében egy adósságbehajtó akciónak lehetünk tanúi, melyet a minden hájjal megkent, számos vállalkozással és még több illegális tevékenységgel rendelkező milliárdossal, Manny Salazarral (Carlos Bardem) szemben kell végrehajtani. Amikor már az adósságbehajtó cég tapasztalt képviselője, Bobby Sheen (Rosamund Pike) sem jár sikerrel, a nehéz esetekre szakosodott Rachel Wildra (Eiza González) és csapatára hárul a feladat.
Habár Rachelt kemény fából faragták, valójában nem sokra menne az olyan, a hadviselés és a kémkedés terén nehézfiúnak számító szövetségesek nélkül, mint az egymást előszeretettel zrikáló, ám egymással kiválóan együttműködő Sid (Henry Cavill) és Bronco (Jake Gyllenhaal). Amikor a csapat sorban nyirbálja meg Salazar érdekeltségeit, alaposan megrángatva ezzel az oroszlán bajszát, a férfi végül nem tehet mást, kénytelen tárgyalni velük.
A tárgyalásra azonban csak a saját szigetén hajlandó, ahol nem csupán a rendőrség van a zsebében, de kisebb privát hadsereggel is rendelkezik. Sid és Bronco ugyan látszólag minden eshetőségre felkészült, alaposan kidolgozott tervvel áll elő, a gyakorlatban szinte mindig akadnak váratlan gikszerek, és ez most sincsen másképp...
Manny Salazart (Carlos Bardem) nem könnyű kimozdítani a saját kis szigetéről
A sztori tehát a legalitás és az illegalitás határán mozgó adósságbehajtásról szól, s bár lehet némi valóságalapja, nagyrészt teljesen fiktív alapokon nyugszik. Ezek alapján akár minden további nélkül be is sorolhatnánk a Ritchie-től megszokott gengszterfilmek közé, ám a helyzet az, hogy a Szürke zónán igen kevéssé érződik a rendező sajátos stílusa. A macsó karakterek és a száraz humor ugyan újfent visszaköszön, legújabb alkotása inkább nevezhető akció-thrillernek mintsem gengszterkomédiának.
Már csak azért is, mert a szereplők kevés valódi emberi érzést közvetítenek, inkább jó és rosszfiúk (illetve lányok) egy személyben, minimális árnyalatokkal. A sablonos jellem alapvetően a főgonoszra is igaz, így végső soron szinte csak keménykedő embereket láthatunk száraz humorral. A karizmatikus sztárok hiába adottak Cavill, Gyllenhaal és Bardem személyében, a rendező mégsem igazán használja őket képességeik szerint.
Rachel Wild (Eiza González) szeretne tiszta vizet önteni a pohárba
Mindezt akár Eiza González karakteréről is elmondhatnánk, aki alig ereszt meg egy-két mosolyt az egész játékidő alatt. Ezzel együtt a színésznőre még mindig jó ránézni, de a hölgyek valószínűleg ugyanezt gondolják majd Henry Cavillről. Ám az, hogy a színészeknek alapvetően jól áll a szerepük, sajnos nem menti meg a produkciót a középszerűségtől.
Sajnálatos módon ugyanis nem csak a karakterek, hanem a sztori is meglehetősen lapos és közhelyes. Ritchie leginkább már számtalanszor látott szituációkat és fordulatokat puffogtat, legfeljebb némileg más tálalásban, miközben maga a cselekmény meglehetősen kiszámítható. Bár az akciójelenetek rendben vannak, többnyire látványosak és jól átgondoltak, egy idő után azok is kezdenek kicsit unalmassá válni.
Dunne (Emmett J. Scanlan), Bronco (Jake Gyllenhaal) és Sid (Henry Cavill) nem szűkölködik járgányokban
Mindent egybevetve a Szürke zóna egy korrekt akciófilm, amit egyszer meg lehet nézni, de semmi több. A produkció szerencsére nem sokkal hosszabb annál, mint amit a cselekmény indokolttá tesz, így nem nagyon vannak üresjáratok, ami sokat segít a látottak élvezhetőségén.
Ezek után azonban valóban joggal merülhet fel a nézőben annak lehetősége, hogy a már bőven ötven felett járó brit fenegyerek esetleg tényleg megfáradt volna. Miközben a készülő sorozatok és folytatások mellett eredeti ötleteken is dolgozik, a kérdés továbbra is adott: vajon Guy Ritchie elő tud-e rukkolni még valamivel, amivel meglep bennünket, vagy ha mást nem, akkor legalább a legjobb közeli, régi önmagát hozza?
