Soha ne mondd, hogy soha! - e mondás igazságát újra meg újra megtapasztalhatjuk az élet szinte minden területén, ami alól Hollywood sem jelent kivételt. Csaknem egy teljes évtizednyi szünet után a nagysikerű Szemfényvesztők franchise is folytatódik, melyben visszatér a teljes csapat, a második részből kimaradt Isla Fishert is beleértve. Ugyanakkor Mark Ruffalo ez esetben nem része a közös kalandnak, annak ellenére, hogy alapvetően az ő karaktere volt az első két rész történetének fő mozgatórugója.
A széria lényegében rendkívül ügyes illuzionisták egy csoportjáról szól, akik egy titkos társaság - a Szem - nevében nyilvánosan lepleznek le olyanokat, akik különféle módokon megkárosítják az embereket. A Lovasok ezúttal a gyémántbiznisszel szállnak szembe, amivel kapcsolatban már régóta az rebesgetik, hogy sokan éhbérért kénytelenek felhozni a bányákból a drágaköveket, s miközben azok eladásából egyesek hihetetlen módon meggazdagodnak, addig mások a gyémántokat használják piszkos ügyletekből származó vagyonok tisztára mosására.
Habár a Lovasok csapata már felbomlott, a tagok pedig szétszéledtek és saját életüket élik, vezetőjük, Danny Atlas (Jesse Eisenberg) nem marad tétlen, amikor újabb kihívás elé állítják. Mivel Veronika Vandenberg (Rosamund Pike), egy patinás vállalat tulajdonosa és egyben egy világméretű bűnszervezet feje igen komoly kihívást jelent, Atlas beszervez három fiatal tehetséget, Charlie-t (Justice Smith), Bosco-t (Dominic Sessa) és June-t (Ariana Greenblatt), hogy a segítségükkel ellopja a nő legértékesebb gyémántját.
Mint azonban kiderül, a régi Lovasok is tudomást szereztek az akcióról, ráadásul a Szem egykori nagymestere, Thaddeus Bradley (Morgan Freeman) is feltűnik a színen. De vajon fel tudják-e venni a kesztyűt Veronikával és kiterjedt bűnszervezetével, melynek keze láthatóan a világ bármely pontjára elér utánuk?
Merritt (Woody Harrelson) és Thaddeus (Morgan Freeman) a csapat veteránjai
Ami a Szemfényvesztők szériát illeti általánosságban, számomra, nos, mindig is afféle szemfényvesztés volt az egész. Ez egyrészről nyilván nem olyan hatalmas probléma, hisz végső soron minden játékfilm egy többé-kevésbé valótlanságokat különféle trükkök segítségével bemutató produkció.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy filmen manapság gyakorlatilag bármit meg lehet jeleníteni a fejlett módszerek és technika segítségével, éppen ezért a történet szerint illuzionisták által végrehajtott trükkök ezúton való mesterséges előállítása már konkrétan csalásnak, neadjisten olcsó átverésnek minősül.
Persze egyáltalán nem mindegy az sem, hogy ehhez milyen körítés társul, milyenek a szereplők, a történet, illetve a többi szokásos adalék. És mivel a tálalás módja alapvetően mindig is felettébb szórakoztató volt, ezért is válhatott olyan sikeressé a franchise, hogy ennyi idő után újra előrángatták abból a bizonyos kalapból.
Veronika Vandenberg (Rosamund Pike) felettébb büszke kétes célra fordított gyémántjára
Ruben Fleischer rendező (Zombieland, Venom, Uncharted), aki kétségtelenül konyít valamennyit a komédiához, újfent visszatért a direktori székben, és a Szemfényvesztők 3-nak láthatóan nem is ezen a téren akad komolyabb problémája. A szövegek továbbra is jók, és a szereplők közötti interakciók többsége kellőképp szórakoztató ahhoz, hogy egy percig se kelljen unatkoznunk.
A válogatott sztárokból álló színészgárdának még mindig jól állnak a rájuk bízott szerepek, s bár Morgan Freeman visszatérése némiképp feleslegesnek és erőltetettnek tűnik, összességében remekül működnek együtt, az újonc fiatalokat is beleértve.
De még a negatív karakterekbe immár erősen beskatulyázott Rosamund Pike antogonistája is egész jól illeszkedik a képbe, főleg mivel ezúttal sikerült némileg más, nem annyira direkt módon gonosz figurát hoznia, aki a csillogó felszín alatt, szépelgés mögé rejtve forralja rosszindulatú és önérdektől fűtött terveit.
Azonban hiába jók a színészek, ha időnként ők sem tudnak mit kezdeni a blőd szituációkkal és az átlátszó módon öncélú jelenetekkel. A sztori, ami az eddigi részekben sem volt túlságosan hihető, ezúttal sok ponton még irreálisabbnak hat.
Néha még Danny Atlast (Jesse Eisenberg) és a többi Lovast is érheti némi meglepetés
A logikátlanságok és életszerűtlen fordulatok időről időre olcsó és időnként meglehetősen átlátszó húzásokkal párosulnak. Ráadásul mivel tudjuk, hogy hőseink végül mindig találnak megoldást, nincs valós veszélyérzet sem, hogy igazán izgulni vagy aggódni tudjunk értük.
A produkció tehát éppen abban nem igazán jeleskedik, amiben kellene: a nézői kétkedés felfüggesztésében. Ezért a Szemfényvesztők 3-ról még inkább elmondható, mint a franchise korábbi epizódjairól, hogy lényegében egy mese habbal, aminek jóval nagyobb a füstje, mint a lángja.
Mindazonáltal a hiányosságokért kárpótolnak bennünket valamelyest a patinás helyszínek és a hangulatos díszletek, melyekhez még egy kis történelmet is próbáltak vegyíteni. (A filmet többek között Magyarországon forgatták, amit időnként a nevezetességek is elárulnak.) És persze a szereplők közötti kémia, valamint a pörgős és sokszor vicces párbeszédek továbbra is megvannak.
Szumma szummárum, a Szemfényvesztők 3. egy pozitív kicsengésű és a maga kisstílű módján egészen szórakoztató mozi, amit egyszer meg lehet nézni, hogy azután gyorsan el is felejtse az ember. Elvileg lesz folytatás, amire a nyitva hagyott lezárásból is következtethetünk - a kérdés már csak az, hogy mit tudnak még kitalálni az alkotók, illetve hogy vajon el lehet-e adni még egyszer ugyanazt pepitában?
