Az első rész hatalmas sikere után természetesen nem maradhatott el Super Mario mozis kalandjainak folytatása sem. A Super Mario Galaxis elsősorban a hasonló című 2007-es videojátékból és annak 2010-es folytatásából merített ihletet, de a Nintendo tágabb Mario- univerzuma és a Star Fox széria is ötletforrásként szolgált. A lényeget tekintve pedig sokak kedvenc bajuszos vízvezeték-szerelője gyakorlatilag ugyanúgy akciósztár-babérokra tör, mint például a sok szempontból szintén mintául szolgált Marvel-univerzum szuperhősei, mintha csak a Nintendo megirigyelte volna azok sikerét.
Mint ismert, Mario és testvére, Luigi eredetileg egyszerű vízvezeték-szerelőként dolgozott Brooklynban, mígnem egy nap váratlanul át nem kerültek egy felettébb különös világba. Miután segítőkész arcok lévén segítettek megmenteni a Gomba Királyságot a pusztulástól, szívélyes barátságot kötöttek annak uralkodójával, Peach hercegnővel.
Mint kiderül, a hercegnőnek van egy rég nem látott nővére, Rosalina, aki szintén képes életet teremteni, viszont még gyerekkorában kénytelen volt magára hagyni húgát. Amikor Bowser fia, Bowser Jr. elrabolja Rosalinát, a Gomba Királyság is újfent veszélybe kerül, sőt alapvetően minden más birodalom is az univerzumok közötti átjáróknak köszönhetően.
Mario-nak és Luigi-nek tehát újra be kell vetnie magát Peach és Toad, a gomba oldalán, miközben Yoshi, a barátságos kis zöld dinoszaurusz és Fox McCloud, a lehetetlent nem ismerő pilóta támogatására is számíthatnak. A galaxis önjelölt őrzőinek azonban alaposan fel kell kötniük szerelőnadrágjukat, ha meg akarják állítani a hatalomvágytól fűtött Bowser Juniort...
Mario és Luigi, a motoros akcióhősök
A Super Mario filmeket ugyanaz az Illumination animációs stúdió készítette, akik a Gru-t és a Minyonokat is megalkották, és ez bizony meg is látszik az eredményen. A gombák például habitusukban (bár nemileg a külsejüket tekintve is) erősen hajaznak a minyonokra, miközben az egész produkció leginkább egy gyerekeknek készült szuperhősfilm érzetét kelti.
De ha csak a karaktereket és a történetet nézzük, nem kell különösebben megerőltetnünk magunkat ahhoz, hogy - a már említett Marvel univerzum mellett - észrevegyük a nyilvánvaló párhuzamokat a Disney, a Star Wars vagy a Jurassic Park jól ismert szereplőivel és védjegyeivel.
Összességében tehát a Super Mario Galaxis egy igazi kulturális olvasztótégelyként funkcionál - ha nem finomkodnánk a jelzőkkel, akár azt is mondhatnánk, hogy egy kulturális katyvasz, mely számos forrásból merít minden különösebb eredetiség nélkül.
Peach hercegnő és hűséges gombatársa még sosem látott helyeken landol
A fantázia hiánya sajnos a forgatókönyv egyéb területein is erőteljesen megmutatkozik, miáltal minimális történetet kapunk minimális értelemmel és koherenciával. A narratíva nem csupán céltalan és súlytalan, még csapkodó is, és több kibontatlanul maradt történetszálat tud felmutatni, mint amivel valóban kezd valamit.
Azt hiszem, nem én vagyok az első, akinek a filmet elnézve az jutott az eszébe, hogy ilyet akár mesterséges intelligenciával is létre lehetett volna hozni - bár ki tudja, lehet, hogy valóban így történt?
A legnagyobb gond az egésszel, hogy érzelmileg és értelmileg nem igazán képes hatni a nézőkre. Ez már nagyon messze van a klasszikus meséktől, és általában véve még annál is sokkal inkább műanyag íze van, mint egy átlag Marvel mozinak.
Bowserék már megint rosszban sántikálnak
Tény, hogy a körítésre jóval több figyelmet fordítottak az alkotók, így szépen kivitelezett animációt kapunk egész kellemes 3D-s prezentációval. Ezáltal a Super Mario Galaxis összességében egy színes-szagos és látványos egyveleg aranyos és jópofa karakterekkel, ami miatt jó esély van rá, hogy a gyerekek többsége így is imádni fogja.
Ezzel együtt meg kell jegyezni, hogy néhány sötétebb hangvételű jelenet nem igazán való kisebb gyerekeknek, sőt egyes megnyilvánulások akár ijesztőek lehetnek vagy negatív például is szolgálhatnak. Ugyanakkor a nagyobbak feltehetőleg értékelik majd az elejtett filmes és popkulturális utalásokat, mint ahogy a Mario világának kedvelői is biztosan sok ismerős és nekik tetsző részlettel fognak találkozni.
Aki viszont nem szuperfan, annak egyáltalán nem tudnám ajánlani a filmet, és a gyerekes szülőket sem tudnám jó szívvel arra biztatni, hogy ez a mozi legyen a következő családi program. Amennyiben lesz folytatás, reméljük, hogy ennél már csak feljebb megy majd a színvonal...
