Szinte hihetetlen, de majdnem hét esztendeje nem volt Star Wars a mozikban, pedig a Disney kezdetben nagyon beindult a franshise jogainak megvásárlása után. Ám hiába szerepelt a terveik között már jónéhány éve több különböző film, valahogy mindig meghiúsultak, így be kellett érnünk a streamingre felkerült animációs és élőszereplős sorozatokkal. Az utóbbiak közül az A mandalóri volt az első a sorban, amit az egeres stúdió saját streaming szolgáltatása beindításának legfőbb eszközeként használt még 2019-ben.
Egy egészestés produkció mozikba küldése esetében - pláne ennyi év után - azonban több különböző szempontnak is meg kell felelni, mint például a rajongói tábor magas elvárásai vagy a potenciális új közönség megszerzése a franchise-nak. A Lucasfilm és a Disney fejesei ezúttal láthatóan igyekeztek levenni a nyomást a saját vállukról, és valami teljesen új helyett inkább egy már bevált, sikeres sorozathoz nyúltak.
Az A mandalóri sikerének titka elsősorban a keveset beszélő és felettébb menő, mégis humánus fejvadász és a minden helyzetben imádnivaló gyermek, Grogu (alias Baby Yoda) karakterében, illetve a kettejük közötti kapcsolat érzelmekkel teli alakulásában rejlett, amihez ráadásul egyfajta klasszikus western hangulat társult. A sorozatból három évad lement, sőt már a negyedik évad forgatókönyve is készen állt, amikor az írók hosszúra nyúlt sztrájkja és a mozis tervek módosulása eredményeként végül a folytatás egy egészestés film formájában realizálódott.
Akárhogy is nézzük azonban, az A mandalóri és Grogu igen magas elvárásokkal kellett szembenézzen a hosszabb hiátus után, ráadásul úgy, hogy azt követően a Disney ismét évente egy újabb Star Wars filmet tervez a mozikba küldeni. Lássuk hát, mennyire képes megfelelni a produkció ezen elvárásoknak!
A birodalmi lépegetők még mindig impozánsak, bárhogy is kerültek a hegy oldalába
A Galaktikus Birodalom bukása után néhány évvel az Új Köztársaság még mindig a bukott rezsim szolgálóit hajkurássza, amihez immár a hírhedt mandalóri fejvadász, Din Djarin (Pedro Pascal) szolgálatait is igénybe veszi. Köztársasági összekötője, a veterán pilóta Ward ezredes (Sigourney Weaver) ezúttal azzal bízza meg hősünket, hogy busás jutalom fejében dolgozzon hutt gengsztereknek, egy magas rangú birodalmi tiszt hollétével kapcsolatos információ megszerzése érdekében.
Ahová Mando megy, oda természetesen vele tart Grogu is, a fejvadász örökbe fogadott gyermeke és tanítványa. Legújabb kalandjuk során találkoznak Jabba fiával, Rottával, aki egyáltalán nem olyan, mint amit kétes üzleteikről és módszereikről ismert fajtársaitól általában megszokhattunk.
Mando és védence végül alaposan összeakasztja a bajszát a huttokkal, ami halálos veszélybe sodorja a párost, amiből a köztársasági erők sem rángathatják ki őket. Amikor végleg elfajulnak a dolgok, már csak az Erővel egyre ügyesebben bánó, ám továbbra sem mindig a legbölcsebb döntéseket hozó Grogu mentheti meg a helyzetet...
A mandalóri (Pedro Pascal) óvja és egyben tanítja is parányi védencét
Alighanem a fenti rövid szinopszisból is leszűrhető, hogy nem egy túlságosan nagyívű sztorival van dolgunk, amit általában a Star Wars moziktól megszokhattunk, sokkal inkább egy olyan történettel, ami akár a sorozat egy epizódjának - vagy talán egy teljes évadának - is beillene. Abban a tekintetben mondjuk nincs ezzel különösebb gond, hogy alapvetően a két címszereplő személyes kalandjával van dolgunk, ami lényegében csak egy mellékszál, melyben a galaxis szempontjából nem történik semmi igazán lényeges.
Aki ennél többre számított, az persze lehet, hogy csalódni fog, és az efféle elvárásokat még csak nem is feltétlenül kell indokolatlannak elkönyvelni. Korábban ugyanis többször lehetett olyan pletykákat hallani, hogy egy jóval grandiózusabb történetet kapunk az Új Köztársaság és a Birodalom örökösei közötti küzdelemről, melyben sokak egyik kedvenc rosszfiúja, Thrawn főadmirális és sok más karakter is helyett kapott volna az adott érából.
Jon Favreau, Dave Filoni és a többi fejes azonban végül egy kvázi a negyedik évad pótlékaként szolgáló cselekmény mellett tette le a voksát, amit egyesek ugyan biztonsági játékként értékelhetnek, ettől még viszont az alkotók lehettek volna jóval merészebbek a mandalóri és Grogu sztorijának folytatása kapcsán.
Rotta, a hutt sokkal agilisabb a fajtársaihoz képest
Az igazi gond tehát sokkal inkább az, hogy a film története nagyjából az "esti mese Star Wars módra" kategóriába sorolható, ami most valóban leginkább a 12 éves korosztály szintje, amit saját bevallása szerint Lucas is belőtt anno még az eredeti Csillagok háborújával. Az első film esetében az igazi meglepetést az okozta, hogy az a felnőtt közönségből is nagyon sokaknak tetszett, mivel maga a hangvétel alapvetően nem volt túlságosan gyermeteg (legfeljebb meseszerű és mitologikus).
Az A mandalóri és Grogu esetében sajnos korántsem ilyen kedvező a helyzet. Ráadásul a produkció - számomra legalábbis - nem hozta meg azt az igazi Star Wars-érzést, amit valamennyire még a Solo is vissza tudott adni a korábbi spinoff filmek közül, hogy a Zsivány Egyesről már ne is beszéljünk.
Ez nagyrészt valószínűleg annak is köszönhető, hogy bizonyos momentumok időről időre visszarántottak a valóságba. Ilyen volt a szöveg és a humor egy része is - e tekintetben leginkább azt nem értettem, hogyan lehetséges az, hogy a foglyul ejtett ellenség ügyvédért kiált egy SW moziban.
Ward ezredes (Sigourney Weaver) még mindig rendszeresen repül X-szárnyú vadászgépével
De a cameo szerepek is ide sorolhatók, melyekből alighanem szintén több van a kelleténél. Bár Filoni feltűnéséhez egy X-szárnyúban már a legtöbben hozzászokhattunk, az, hogy egy az egyben üldögél a kalapjában a bárpultnál, legfeljebb egy fantáziátlan és oda nem illő poénként értékelhető. De még a nála jóval többet látható Weaver szerepe is leginkább egy elnyújtott cameo-nak tűnt, és - számomra legalábbis - elég nehéz volt pilótaként vagy egyáltalán Star Wars karakterként elfogadni.
Habár a sorozatból részben már megszokott zene illik a filmhez, az sem hozza vissza a klasszikus SW hangulatot. Ettől függetlenül lehet, hogy lesznek olyan rajongók, akik máshogy gondolják, de meglátásom szerint leginkább csak a külsőségek azok, melyek elégedettséggel tölthetik el őket, még ha e téren sem mindig volt topon az alkotógárda.
Az A mandalóri és Grogu elsősorban nem más, mint egy szörnyfilm, ami leginkább a különböző furcsa lényekről és droidokról szól. Na itt mindkettőből kapunk bőven, és a "fan service" kedvéért Filoni betette a filmbe kedvenc fejvadászát, a keveset beszélő, ámde menő kinézettel bíró Embo-t is, miáltal ő lett kvázi a produkció Boba Fettje.
A végtelenbe és tovább!
Noha a CGI és a látvány általában rendben van, korántsem mindig meggyőző. Az igazság az, hogy a praktikus effektek és a bábok az esetek többségében még mindig életszerűbb hatást tudnak kelteni, ami Grogu, a film egyik főszereplője esetében szerencsére eléggé jól működik.
Ezzel együtt azonban "Baby Yoda" és Mando, illetve a kapcsolatuk fejlődése minimálisnak mondható, és a többi karakter is leginkább csak díszletként vagy narratív eszközként szolgál. A mellékszereplők tekintetében legfeljebb Rottával összefüggésben lehet elmondani, hogy nem lehetne bármely más karaktert a helyére állítani, amennyiben sikerül valamelyest rácáfolnia a huttokkal kapcsolatos sztereotípiákra.
Összességében azonban minimális mértékben beszélhetünk az univerzum bővítéséről, és az is inkább csak a külsőségekben nyilvánul meg. (De legalább végre láthatjuk filmen a Nal Huttát, a huttok szülőbolygóját.) Ez is megerősítheti bennünk azt az érzést, hogy a sorozat egy hosszúra nyúlt epizódját látjuk, hiába járatja maxra újfent a Disney a cukiságot, ahogy azt már a filmek kapcsán általában megszokhattuk tőlük.
Az A mandalóri és Grogu tehát Star Wars mozinak egy kicsit vékony, még ha azt el is kell ismerni, hogy akadt már ennél sokkal rosszabb is. Egy családi mozinak azért így is megteszi, lévén többé-kevésbé önállóan is megáll a saját lábán, nem muszáj ismerni hozzá a Star Wars univerzum minden apró részletét. Akik persze ismerik, azok számára rengeteg rejtett extra köszön majd vissza a filmben, hiszen a rajongók kiszolgálása továbbra is az egyik legfontosabb szempont...
Mondjuk tény hogy magas elvárásaim voltek ezzel a filmmel, a sorozat után.
Kár érte.
