Régi iskola, új köntös
Mielőtt azonban belevetnénk magunkat a tesztbe, érdemes néhány szót ejteni magáról a sorozatról is. Az első R-Type még 1987-ben jelent meg játéktermekben, és gyakorlatilag azonnal a shoot 'em up műfaj egyik meghatározó alkotásává vált. Míg a korszak számos hasonló játéka elsősorban a reflexekre épített, az R-Type már akkor is sokkal taktikusabb megközelítést alkalmazott. A Force nevű leválasztható fegyverrendszer, a gyakorlást igénylő pályák és a gigantikus főellenfelek hamar védjeggyé váltak. Az 1993-as R-Type III: The Third Lightning pedig sokak szerint a klasszikus korszak egyik csúcspontja volt, így nem véletlen, hogy most éppen ezt a részt porolták le a fejlesztők.
Az első percekben egyértelművé válik, hogy a fejlesztők nem akarták átírni a történelmet. Az alapjáték szinte teljes egészében megőrizte az eredeti pályákat, ellenfeleket és bossokat, viszont mindezt látványos, teljesen új 3D grafikával öntötték nyakon. A legjobb az egészben, hogy egyetlen gombnyomással bármikor válthatunk a modern 3D-s és a klasszikus 2D-s megjelenítés között. Ez nemcsak látványos trükk, hanem sokszor praktikus is, hiszen bizonyos helyzetekben a régi pixelgrafika átláthatóbbnak bizonyul.
Egy nyugodtabb pillanat...
Hogy bele is vágjak rögtön a közepébe: a felújított látvány kifejezetten jól sikerült. A Bydo-birodalom groteszk lényei és biomechanikus környezete soha nem nézett ki ennyire részletgazdagnak. Az effektek látványosak, a fények szépek, a pályák pedig sokkal élőbbnek hatnak, mint az eredeti verzióban - nyilván. A 3D-t elég sokáig nehéz tetten érni, hiszen az első level végéig szinte semmi ilyesmi effekttel nem találkozunk, azonban utána megszaporodnak a felfrissített vizuális jelenetek. Már ha tovább jutunk persze. Merthogy a játék legendás nehézsége bizony hamar rommű zúzza férfiúi büszkeségünket.
Ugyanolyan kegyetlen, mint régen
Aki ugyanis arra számít, hogy a modernizálás együtt járt a könnyítésekkel, annak rossz hírünk van. Az R-Type Dimensions III továbbra is egy könyörtelen shoot 'em up. A pályák tele vannak olyan akadályokkal, amelyeket csak gyakorlással és memorizálással lehet leküzdeni. Gyakran nem a reflexeid, hanem a pálya ismerete dönt arról, meddig jutsz. Szerencsére az újoncokra és az olyan vén, a mindennapok stresszében megfáradt gamerekre is gondoltak, mint jómagam. Az Infinite Mode gyakorlatilag végtelen újrapróbálkozást biztosít, így azok is láthatják a játék végét, akik korábban néhány perc után feladták volna. Emellett több nehézségi szint is rendelkezésre áll.
A játékmenet központi eleme továbbra is a Force-rendszer. A különböző Force egységek jelentősen befolyásolják a játékstílust, és még ma is frissnek hatnak. A megfelelő pillanatban leválasztott vagy visszacsatolt Force gyakran élet-halál kérdése.
A 3D nem igazán az amire gondolunk...
A fejlesztők szerencsére nem csak a grafikához nyúltak hozzá. A modern kiadásoktól ma már szinte elvárásnak számító életminőség-javító funkciók itt is megtalálhatók. A gyorsmentés és visszatöltés lehetősége rengeteg frusztrációtól kímélheti meg a játékost, a gyakorló mód segítségével pedig külön-külön is nekifuthatunk a problémás pályaszakaszoknak. A ranglisták ugyan nem fogják forradalmasítani a játékot, de a pontvadász veteránok számára plusz motivációt jelenthetnek.
Switchen vegyes az összkép
Nintendo Switchen a játék alapvetően jól fut, de nem hibátlan. A 3D-s mód néha túlzsúfolttá válik, különösen a későbbi pályákon, ahol az effektek, lövedékek és háttérelemek együtt már nehezítik a tájékozódást. Ilyenkor kifejezetten jól jön a klasszikus nézetre való visszaváltás lehetősége. Mivel én is megküzdöttem sok buggal - ilyenek például a kilőhetetlen falak időnként - ezért utána néztem, nálam van-e gond, de "örömmel" láttam, hogy több kritika is említ kisebb technikai és grafikai hibákat, illetve néhány vitatható változtatást az eredeti játékhoz képest.
A zene viszont remekül sikerült. Az újrakevert soundtrack tiszteletben tartja az eredetit, miközben modernebb hangzást kínál, és tökéletesen illik az intenzív űrcsatákhoz. Az élmény valóban magával rántja az embert pillanatok alatt, és a játék végéig fenntartja a feszültséget, a pörgős játékmenet méltó kiegészítője a retro hangzású de mégis modern zenie világ.
Már megint támadnak ezek a rohadt kis g..........
Megéri?
Az R-Type Dimensions III nem próbál mindenki kedvence lenni. Ez egy klasszikus shoot 'em up, amely büszkén vállalja a gyökereit. Aki szereti a kihívást, a pályák betanulására épülő játékmenetet és a retro árkád élményt, annak rengeteg örömet tartogat. Az újoncok számára az Infinite Mode sokat segít, de még így sem nevezhető könnyen befogadható játéknak. A modern grafikai köntös és a 2D/3D váltás remek ötlet, ugyanakkor a felújítás nem minden ponton sikerült tökéletesre. Ennek ellenére a sorozat rajongóinak és a shoot 'em up műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlott darab.
Az R-Type Dimensions III tehát nem tökéletes felújítás, de sikeresen modernizál egy olyan klasszikust, amelynek játékmenete több mint három évtized után is képes beszippantani a játékost. Méltó tisztelgés az egyik legjobb klasszikus shoot 'em up előtt. Nem hibátlan remake, de a műfaj rajongóinak kötelező darab.
Tesztplatform: Nintendo Switch
+ Kiváló alapjáték
+ Azonnali 2D/3D váltás
+ Remek zenei anyag
+ Infinite Mode az újoncoknak és a mazsoláknak
+ Továbbra is fantasztikus pályatervezés
- Néha túlzsúfolt 3D látvány
- Kisebb-nagyobb technikai hibák
- A nehézség még ma is sokakat elriaszthat
- Kevés valóban új tartalom




