A fantasy műfaj megkerülhetetlen éllovasai a hosszú-hosszú évtizedek óta valamilyen formában jelenlévő Conan-kötetek. Az ikonikus figura első szériája a Conan the Barbarian volt, amiből aztán megszületettek a sokkal inkább felnőttes tartalommal bíró Savage Tales of Conan és a Savage Sword of Conan képregénysorozatok - most ezt a két gyűjteményt fogjuk górcső alá venni, ugyanis a Magyarországon is publikált Conan kegyetlen kardja ezeket veszi egy kalap alá.
A Savage Tales of Conan gyakorlatilag egy mindössze 5 számból álló, szimpla előzményként szolgáló sztorit mesél el, ami a Savage Sword of Conan történéseit hivatott felvezetni. Tulajdonképpen már a legelső oldalak felütése megmutatja, hogy mire számíthatunk majd a továbbiakban: egy fiatal Conan kerül a középpontba, aki egy véres csatát követően üldözőbe veszi a semmiből felbukkanó, gyönyörű és kecses Atalit, a fagy és hó istenének, Ymirnek a lányát. Végül a nyitány Atali testvéreinek felbukkanásával és Conan eszméletvesztésével zárul, azonban nem is a cselekmény a fontos ebben az indításban, sokkal inkább, hogy kapásból megmutatják, mire számíthatunk.
A meztelenség, a vér és az erőszak mind-mind az arcunkba van vágva az első pillanatoktól kezdve, így egy másodpercig sem árul zsákbamacskát a Conan kegyetlen kardja gyűjtemény. Érezhető, hogy valóban egy előzménysztoriról van szó, merthogy a könyv felét a Savage Tales of Conan öt fejezete teszi ki, míg az igazi sikert szállító Savage Sword of Conan széria 235 számot élt meg - persze ezek nem fértek bele mind a magyar kiadásba, így az öt előzményepizód után a Savage Sword of Conan első öt felvonása fogadja az olvasót. Tudtok még követni?
Persze az ember első olvasatra azt hinné, hogy amikor 235 számból mindössze 5-öt tesznek bele egy ilyen kollekcióba, akkor az automatikusan magával hozza, hogy tartalom híján lesz a kötet. Nos, remek hírünk van, ugyanis elképesztően masszív olvasmányra sikeredett a magyar kiadás, konkrétan 328 oldalnyi nettó szórakozás várja azokat, akik beruháznak a képregényre.
Mindenképp kiemelendő viszont, hogy a Conan kegyetlen kardja nem adja magát egykönnyen. Nehéz szövegkörnyezettel képes olykor operálni, a karakterek nem feltétlenül gondolkoznak racionálisan minden egyes alkalommal, illetve nem is biztos, hogy mindenki számára befogadható élmény lesz. De akinél mégis betalál, az imádni fogja minden egyes momentumát és jelenetét, hiszen megannyi fantasztikus pillanattal jutalmazza meg a könyv az olvasót, amennyiben végig kitart mellette.
Olyan vaskos kiadvány, hogy mindenki meg fogja találni benne a neki való pillanatokat
Mit sem érne az egész egy szerethető, szimpatikus főhős nélkül. Conan jóformán a klasszikus barbár klisékből építkezik, azaz sokkal inkább fizikai erejét érvényesíti, mintsem professzorokat megszégyenítő intelligenciáját villogtatja, ugyanakkor egy abszolút lojális, tiszta szívű karakterről beszélhetünk, aki nemcsak, hogy kifejezetten szórakoztató, de sokszor még inspiráló is, ahogyan a legkilátástalanabb szituációkból is képes kivágni magát.
Egy képregény esetében elengedhetetlen, hogy a rajzok minőségéről beszéljünk. A fekete-fehér ábrázolásmód sokakat eltántorít egyes művektől - főleg ha azt maga a hangulat nem igényli -, és sajnos itt nem tudom azt mondani, hogy teljes mértékben indokolt a színeket mellőző képkockák jelenléte. Persze mivel nem mai csirkék a kötetben megtalálható számok, így nem is feltétlenül várhatunk el tőlük túl sokat, ellenben eme grafikai megvalósítás miatt sokszor elveszíthetjük a fonalat, nehéz kibogozni, mi történik épp az adott rajzon, ámbár sokszor kiváló adalék a fekete-fehér külcsín. Amolyan igazi vegyes salátaként tudható be, néhol nagyon működik a küllem, néhol elvesz az élményből.
Továbbá, ha már a rajzoknál tartunk, ki kell emelni, hogy a kötetben fellelhető felvonásokat nem mind egy ember rajzolta, ezért akár az is szembeötlő lehet, amikor két lapozást követően merőben máshogy néznek ki bizonyos elemek, mint korábban.
Tekintve, hogy itthon különösképp kevesen ismerik a Conan-képregényeket, így mindenképp azoknak tudjuk elsősorban ajánlani a Conan kegyetlen kardját, akik már az Arnold Schwarzeneggeres filmben is kifejezetten keblükre szorították a vad barbár figuráját, és esetlegesen szeretnék további történetekben látni őt, de azok is mindenképp tegyenek vele egy próbát, akik a klasszikus fantasy nagy rajongói, lévén rengeteg jól ismert klisét vonultat fel, de teszi ezt roppant elegánsan, így egy pillanatig sem érezzük ezeket kínosnak vagy izzadtságszagúnak, sokkal inkább bájosnak és szórakoztatónak.
Mindenkinek más fejezet lesz a kedvence, mindenkinek más mellékszereplő lesz az, aki a legjobban a szívéhez nő, és mindenki más miatt fogja megkedvelni a könyvet, és talán ez a Conan kegyetlen kardja legnagyobb aduásza: konkrétan akkora mennyiségű tartalom van benne, hogy mindenki meg fogja találni benne a neki való pillanatokat, már persze, ha behúz az elején az egész miliő.
A Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja keménytáblás képregényt Magyarországon a Fumax forgalmazza.
De azért aranyos próbálkozás volt.
