Vannak játékok, amelyekről már az első percben érzed, hogy ezek bizony tudják, mit akarnak. A Rennsportról pedig már az első percben érzed, hogy ez még maga sem tudja, mit akar. Egy pillanatig elhiteti veled, hogy ő lesz a következő iRacing-gyilkos, a következő nagy esport szörnyeteg, a modern korszak GT3-as Messiása. Aztán amikor tényleg elindul, inkább az jut eszedbe, hogy "Ez most komoly" Valaki tényleg úgy gondolta, ez így jó lesz?
Tesztalanyunk tartalma jelenleg annyira minimál, hogy a játék indításakor reflexből keresed a "demo" feliratot. Autókból van néhány, pályákból is akad egy maroknyi, és ugyan igyekeznek mindezt komoly arccal tálalni, de valójában olyan érzés, mintha valaki egy félkész szendvicset tett volna eléd, majd úgy tett volna, mintha ünnepi lakoma lenne. Megnézed az autólistát, és az jut eszedbe: "oké, és hol a többi?" Megnézed a pályákat, és megint: "oké, de azért ennél több is lesz...ugye?"
Ha nagyon elmélyülsz a menüben, hamar rájössz, hogy ez egy olyan játék, ahol a felület dizájnja több gondoskodást kapott, mint maga a játéktartalom. A menü modern, esportos, csillog-villog. A mögötte lévő játék viszont olyan szegényes, hogy már-már sajnálod. Mintha egy elegáns csomagolású ajándékot bontanál ki, amiben végül találsz fél zacskó ropit, meg egy papírfecnire írt ígéretet arról, hogy "a többi tartalom majd jön".
Aha. Minden egyértelmű. De hogy megyünk előre?
Az autószimulátorok világában persze megszokott, hogy nem ömlik rád száz autó és kétszáz pálya, de a progi nem egyszerűen sovány - inkább olyan, mint egy nagyon rosszul sikerült böjt. A játék egyik legkülönösebb hiányossága nem is a tartalom, hanem az, ami nincs előtte. Egyetlen szimulátor sem tökéletes, de még a legkeményebbek is próbálnak valamilyen módon segíteni.
Egy kis licensz, egy kis oktató mód, egy - két tesztkör, vagy legalább egy helló, így működöm jellegű pálya. Tesztalanyunk ezzel szemben olyan, mint egy rosszkedvű autóversenyző oktató, aki odadobja a kulcsot és közli, hogy akkor "kedves Kovácskettő, legyen kedves megoldani. Hogy mi? Sosem ült még autóban? Ahha, biztos kellemetlen, de adjon végre gázt és induljunk". Nincs útmutatás, nincs magyarázat, nincs gyakorlásra kitalált mód, nincs egy jó szó. Semmi.
Ez egy olyan szimulátor, ahol a játék szó szerint azt mondja: "Ha meg akarod tanulni, hogyan működöm, majd megnézed YouTube-on, nem?". És ez nem vicc, mert rengetegen tényleg ott próbálják kitalálni, hogyan kéne egyáltalán elindulni ebben a steril, magyarázatmentes világban. Itt egyetlen dolgot tanulsz meg baromi gyorsan: azt, hogy ez nem fog segíteni. Itt minden a játékosra van hagyva, miközben maga a játék olyan következetlen, hogy még a profik is csak vakargatják a fejüket.
Ahogy szeretem, sehol senki
A Rennsport fizikája az a része a játéknak, ami miatt leginkább hátradőlsz, sóhajtasz, majd felteszed a kérdést: "Ez most tényleg így akarta?" Az autók viselkedése ugyanis olyan változó, hogy néha tényleg úgy tűnik, mintha a játék dobna egy érmét, mielőtt eldöntené, hogy most tapadás lesz vagy balett. Van, hogy jó. Komolyan. Tényleg van pár pillanat, amikor azt érzed: "Na! Na, ebből egyszer még lehet valami!".
Aztán a következő kanyarban mintha valaki kikapcsolná ugyanazt a fizikai modellt, és átadná a helyét egy másiknak, ami csak annyit tud: "csúszik". Még nagyobb baj, hogy a force feedback sem segít. A kormány visszajelzései annyira ingadozóak, hogy néha az jut eszedbe: talán a játék még nem kapcsolódott teljesen össze saját magával. Ami egyik körben működik, a másikban már nem, ami egyik autóval érthető, a másikkal teljesen követhetetlen.
A fizika tehát pont olyan, mint amikor egy étteremben azt mondják: "ez a fogás még tesztelés alatt áll". A gond csak az, hogy itt ez a teljes étlapra igaz. Ha egy szimulátorban rossz a hang, azt azonnal érzed, és sajnos itt nagyon is érzed. A motorhangok steril, lapos, karaktertelen zajok. Olyanok, mint amikor a szomszéd porszívója kicsit túl közel megy a falhoz, és a rezgéstől mélyebb lesz a hangja. Stuffunk erre rávágja: "Simán! Ez versenyautó!"
Remélem ez lesz Jámes Bond kövi verdája
A motoroknak nincs lelkük, nincs dögjük, nincs semmi különösük. A hangverseny inkább hangpróba. A játék akusztikailag úgy viselkedik, mintha valaki túl sokáig kompresszálta volna a valóságot, és ennek az eredménye egy egyhangú, túl steril motorgyűjtemény lett volna. Aki a valós autózást szereti, itt nem kap adrenalint. Legfeljebb kap egy jó kis fejtörést, hogy vajon miért hangzik minden úgy, mintha egy sportosabb porszívó próbálna velük versenyezni.
Ha már az esportot tűzte zászlóra, joggal várná az ember, hogy a multiplayer legyen az a terület, ahol végre kirobban a tűzijáték. Ehhez képest inkább olyan, mintha a szerverek folyamatosan túl sok tüzet látnának és inkább lekapcsolnák magukat. Előfordul, hogy futam közben eltűnik a mezőny egy része. Nem szépen, lassan, diszkonnekt - animációval - hanem egyszerűen eltűnnek, mintha a Bermuda-háromszög hirtelen virtuálisan is működni kezdene.
Máskor mindenki a helyén marad, csak épp a kocsik teleportálnak össze-vissza, mintha a netkód épp most tanulná az időutazást. És ha ez nem lenne elég, néha a játék magától úgy dönt, hogy a te helyed valójában nem is a versenypályán van. Kidob, mert... mert csak. Mert szerinte így kell lennie. Egy esport fókuszú játéknál ez olyan, mintha egy focimeccsen a bíró néha úgy döntene: "ja, amúgy te most nem játszol tovább", majd elsétálna sörért.
Mit nekem szűk betonfal, vissza kettő, padlógáz
A Rennsport látványvilága nem csúnya, ezt nem lehet elvitatni. A fények jók, az autók részletesek, és első blikkre tényleg modernnek tűnik. Aztán egy-két kör után elkezded azt érezni, hogy valami hiányzik. Valami élet, kosz, szemtelenség, dinamika, bármi. A pályák olyan tökéletesen tiszták, olyan szépen kivitelezettek, hogy közben teljesen elvesztették azt a kis valóságérzetet, ami egy szimulátorban elengedhetetlen. Olyan ez, mintha valaki a techdemókat szerette volna lemásolni, de elfelejtette hozzáadni azokat az apró részleteket, amelyek miatt egy játék élőnek tűnik. Ez így szép, csak épp semmi súlya nincs. Mint egy túl jól sikerült műgyanta makett.
Az irányítást kormánnyal próbálva az ember gyorsan rájön, hogy ez bizony nem a vezetési élmény csúcsa lesz. A force feedback folyamatosan változtatja a személyiségét. Egy kanyarban még erős, információgazdag, a következőben már olyan puhán visszajelez, mintha attól félne, hogy megsérti a lelki világodat. A legfurcsább, hogy semminek sincs következetessége. Nem érzed a gumit. Nem érzed a talajt. Nem érzed a tapadást. Néha azt sem érzed, hogy egyáltalán a pályán vagy, csak hogy valami történik, de a játék nem tartja fontosnak, hogy megossza veled, mi az.
Még szerencse hogy minden infót értek a képen
A Rennsport egy ígéret. Valóban az. Látszik rajta, hogy szeretne valami nagyot. Szeretne modern esport platform lenni. Szeretne komoly fizikai modellt, látványt, több tartalmat, stabil multiplayer élményt, csak éppen ezekből jelenleg alig látszik valami. A játék tartalma minimális, a fizika következetlen, a hangzás gyenge, a multiplayer problémás, az irányítás bizonytalan, és a betanítás teljes hiánya miatt még a veterán szimesek is csak állnak, és kérdezik: "Ezt most így, hogy?"
Nem rosszindulatból rossz. Nem hibák tömkelegétől irányíthatatlan. Hanem egyszerűen félkész. Egy túl korán kiengedett projekt, ami nagyon szeretne már kész lenni, de közben még mindig ott tart, hogy előbb meg kéne találni a használati utasítást. A Rennsport tehát jelenleg nem szimulátor, nem esport cím és nem játék. Ez egy ambiciózus, lelkes, de nagyon-nagyon messze lévő vázlat. Ha egyszer elkészül, lehet belőle valami. Most azonban csak azt lehet rá mondani: messzebb van a jótól, mint egy rosszul hangolt GT3-as a féktávoktól.
+ Amikor működik, akkor valóban rendben van
+ Az ígéret bőven benne van
- Igazából ez egy félkész techdemó
- Nagyon hiányzik belőle egy tutorial mód, ha már ennyire kemény szimulátor akar lenni
