Sajnálatos módon olyan időket élünk, amilyenekre hónapok előtt nem is gondoltunk volna. Persze teljesen felesleges továbbra is posztapokaliptikus jövőképet vizionálni, ugyanakkor érdekes, hogy korábban azt hihettük, hogy legfeljebb egy filmben fogunk majd ilyen jellegű világjárványt látni, erre tessék: beköszöntött 2020. Kérdezhetitek az alábbi listánk alapján, hogy egy ilyen helyzetben miért karanténos, elszigetelt emberekről szóló filmeket ajánlunk, és nem pedig valami kedélyjavítót, azonban a válasz nem is lehetne egyszerűbb.
Úgy gondoljuk ugyanis, hogy segíthet a lelkünknek, amennyiben egy kicsit kontextusba helyezzük a mi, jelenlegi helyzetünket, hiszen az alább pontokba szedett filmek egytől egyig olyan darabok, ahol a főszereplőknek sokkalta rosszabb sorsa van, mint nekünk most, lévén nekünk tulajdonképpen most tényleg csak annyi a dolgunk, hogy maradjunk otthon és vigyázzunk magunkra. Ha látjuk, hogy vannak szituációk, amik sokkal rosszabbak lehetnének, akkor higgyétek el, egy kicsit a ti lelketek is feloldódik. Lássuk is hát a listát:
1. Rec
Egy ilyen bevezetés után erős a Rec-kel nyitni, ugye? Egy ízig-vérig minőségi horrorfilm egyenesen Spanyolországból, amely a mára oly divatossá vált kézi kamerás formátumot használja, csak egyetlen különbséggel az átlag darabokhoz mérten: ez valóban tökéletesen aknázza ki a stílusban rejlő lehetőségeket, és távolról sem válik idegesítővé sem a kamera rángatása, sem a karakterek nem életszerű helyzete.
Csak erős idegzetűeknek!
Egy riporter és egy operatőr a tűzoltókhoz vonulnak, hogy felvegyék egy átlagos munkanapjukat, ám egyszer csak egy lépcsőházba riasztják őket. Kivonulnak együtt, hogy meglessék, miről van szó, míg nem kiderül, hogy egy korábban még sosem látott járvány ütötte fel a fejét, ezért azon nyomban karantén alá vetik az épületet.
Mint azt láthatjátok, témája okán nem ajánljuk egyáltalán azoknak ezt a filmet, akik gyengébb idegrendszerrel bírnak, vagy netán már a médiából megállás nélkül folyó pánikkeltés teljesen sötét hangulatúvá változtatta a mindennapjait - utóbbi kapcsán megjegyeznénk, hogy ha tényleg ez a helyzet, ne érezzétek rosszul magatokat, ez nem a ti hibátok, sajnos a közmédia sokszor hajlamos kihagyni a tények kontextusba helyezését, miáltal a laikus olvasó valóban megrémül, mert nem tesznek hozzá olyan információkat a szerzők, amik enyhítik a szituáció súlyosságát.
Ennek ellenére, ha erős idegrendszered van, nem zuhantál meg a világunkban történő helyzettől, akkor tegyél vele egy próbát nyugodtan, lévén a karanténban rekedt tűzoltók és riporterek körülményei sokkal nyomasztóbbak, rémisztőbbek és hidegebbek, mint a mi otthonmaradási kötelességünk. Azt említettük már, hogy az egyik legjobb horrorfilm, ami valaha készült? Mondhatnánk úgy is: egy igazi gyöngyszem.
2. A kocka
Ó, igen... egy filmszéria, ami indult egy elképesztően ígéretes első felvonással, majd követte sok-sok közép- vagy alsókategóriájú folytatás. Hol is láttuk ezt már? Szinte minden ikonikus horrorfilmnél? Sajnos ezt a kört a mára már klasszikusnak számító A kocka sem úszta meg, igaz, hogy ez cseppet sem csorbítja az első rész merő zsenialitását.
A koncepció nem a legeredetibb, mégis kivitelezésében páratlan A kocka
Ha esetleg valaki nem ismerné ennek a 1997-es kanadai alkotásnak a felütését, annak vázoljuk, hogy miről van szó: egy kazal, egymásnak idegen ember bekerül egy nem mindennapi, bizarr börtönbe, ami telis-tele van betegebbnél betegebb csapdákkal, amik természetesen halálosak is, úgyhogy nincs más esélye "hőseinknek", mint hogy összedolgozva kiutat találjanak.
Rendkívül jól öregedett A kocka, mai szemmel is ugyanolyan lenyűgöző élményt nyújt, mint akkoriban, ami azért annak függvényében nem meglepő, hogy manapság ritkán készülnek ennyire minőségi darabok. Eredetiségről kár lenne beszélni, hasonló bezárt, szürreális börtönös mozi annyi van az előtte lévő időkből, hogy Dunát lehetne rekeszteni, ám mégis A kocka szépsége a frenetikus kivitelezésében rejlik.
Ha esetleg egy szubzsánert kellene bedobni, ami jellemző a filmre, akkor az egyértelműen a klausztrofób-horror lenne. Nagyon jól átadja azt az érzést, amikor nincs kiút, veszettnek tűnik minden próbálkozás, és egész egyszerűen maga a helyzet is annyira bizarr, hogy fel sem tudja az ember dolgozni a helyzetet, amiben van.
3. Vonat Busanba: Zombi expressz
A rém gyenge magyar cím senkit ne tévesszen, mert bár míg a Zombi expressz alcím egy tucat B-mozit engedne sejtetni, addig valójában egy elképesztően hatásos dél-koreai horrorról van szó, ami megdöbbentő újszerűséggel szállítja le közénk a már jól ismert zombis sémákat, ezt megspékelve a karantén "életérzéssel".
Zombik, dráma, akció, érzelmek - így néz ki összefoglalva ez a dél-koreai gyöngyszem
A Vonat Busanba: Zombi expressz pontosan arról szól, amit a neve is sugall: egy Busanba tartó vonaton egyszer csak kitör egy fertőzés, miáltal élőholtakká változnak az embereket, hőseinknek pedig a vagonokon kell túlélniük, legalábbis addig, amíg meg nem érkeznek a célvárosba - merthogy arról szól a fáma, ott minden rendben van, és ott megússzák a helyzetet.
Az egész helyzetet súlyosbítja, hogy a főszerepben egy apuka és annak elhidegült kislánya áll, így kapunk egy szörnyen erős családi szálat is. A dráma remekül működik, a hangulat a zsenialitás határát karcolja, az akciók pörgősek és kellően elég van belőlük, összességében egy igazán teljes pakkot szállít a film.
Ha esetleg kedvelted a tavalyi év óriási sikerfilmjét, az Élősködőket, akkor semmiképp ne foszd meg magad a Vonat Busanba: Zombi expressz élményétől, lévén kellően befogadható, nem jellemző rá az ázsiai mozgóképek sajátosságaiként szolgáló manírok, túlzások. Fogyasztóbarát a nyugati néző számára, mégis fel kell készülni, mert nem egy könnyű darab.
4. A dolog (1982)
Újabb klasszikus, újabb karanténhelyzet, újabb horror - a különbség csak az, hogy itt nem egy fertőzés, egy járvány miatt kerülnek szorult helyzetbe a főszereplők, hanem egy kutatócsapat köreibe épül be egy alakváltó földönkívüli, a feszültség pedig máris adott: sosem tudni, hogy kiben lehet megbízni, a rendező pedig folyamatosan játszik a néző idegeivel, mellesleg mesterien.
John Carpenter klasszikusa egyenesen megkerülhetetlen, ha karanténos filmekről van szó
Természetesen itt a John Carpenter-féléről van szó, ami már önmagában sem volt eredeti, lévén előtte 1951-ben készült el a jóval könnyedebb, mai szemmel gyengébb A lény - egy másik világból című fekete-fehér mű, ami már önmagában is egy adaptáció volt egy 1938-as regény alapján. Mégis ott tartunk, hogy mindmáig Carpenter víziója él a fejekben.
Nem véletlen, ugyanis A dolog minden egyes pillanata szédületes precizitással van megkomponálva - nincs egy momentuma sem, ahol esetleg azt éreznénk, hogy kilógna a lóláb. Nem gyakran operál a horror legolcsóbb eszközének számító jumpscare-ekkel, sokkal inkább az atmoszférával és a bizonytalansággal hozza ránk a frászt Carpenter.
Ha már esetleg benne vagytok javában a hangulatban, akkor érdemes lehet utána megnézni a 2011-es etapot is, viszont ahhoz azt ajánljuk, hogy egyrészt ne állítsatok mellé hasonló minőségbeli elvárást, illetve semmiképp ne olvassatok utána, mivelhogy tartogat egy-két meglepetést.
5. Fertőzés
Steven Soderbergh 2011-es filmje sosem volt még annyira releváns, mint most. Mintha csak egy felsőbb hatalom adaptálta volna a film forgatókönyvét a való világba - adott egy fertőzés, amely szépen lassan világjárvánnyá alakul, melyben egy kazal átlagos ember életét is szemügyre vehetjük, közben pedig a Járványvédelmi Központ gőzerővel dolgozik a vakcinán.
Szinte pontról pontra leírja a mostani helyzetünket a Fertőzés című film - a finálé meg egy igazi gyomros!
A legrémisztőbb az egészben, hogy talán fel sem fogtuk sokan Soderbergh mondani valóját még a koronavírus előtt - szerencsére most is azt mondhatjuk, hogy messze nem annyira vészes a mi helyzetünk, mint a Fertőzésben látottak, de maguk a lépések, a cselekedetek, az élethelyzetek sok ízben hajaznak mostani mindennapjainkra.
Ha van jelenet, amit mindenképp ki szeretnénk emelni a filmből, akkor az egyértelműen a záró képsorok, legalábbis az utolsó 2-3 perc. Soderbergh ugyanis egy orbitális sallert kever le a nézőnek, arcon pirít minket a rideg valósággal, amellyel mi is tisztában vagyunk, felhívja a figyelmünket valamire, amit mi is tudunk, de mégsem törődünk vele annyit, amennyit kéne. Félelmetes.
Ha esetleg úgy is érzed, hogy maga a film megülné a gyomrod, legalább a záró képsorokra vess egy pillantást, ugyanis az egyébkénti cselekménytől függetlenül is abszolút értelmezhető, sőt - talán a mostani helyzetünkben érdemes lenne a lehető legtöbb helyen hirdetni azt a pár snittet...
Ezek lettek volna hát a mi kis ajánlott filmjeink így a bezártság idejére, azonban ne felejtsétek el velünk megosztani, hogy ti miféle mozgóképekkel ütitek el az időtöket karantén idején, netán van-e valamilyen alkotás, amelyet hiányoltok a listából. Kommentben várjuk a visszajelzéseket!
