Mortal Kombat II filmkritika

A folytatás mondjuk már csak azért is borítékolható volt, mert az első részben nem került sor magára a Mortal Kombat tornára, ami a játékok alapján szerves részét és esszenciáját képezi a franchise-nak. A 2021-es film ezáltal inkább tűnt amolyan felvezető filmnek a második részhez, még akkor is, ha vérben és brutalitásban már az sem szenvedett hiányt.

A folytatásban számos ismert karakter visszaköszön, miközben új szereplőkkel is bővült a gárda. Ezek közül leginkább a Karl Urban által alakított Johnny Cage került a középpontba, akire húzónévként a stúdió a marketing nagy részét is felépítette. De Kitanát szintén láthatjuk egy afféle harcos hercegnő inkarnációjaként, mellette pedig Jade is feltűnik harcostársként.

A szereplők és az egyéb kellékek tehát látszólag mind adottak voltak ahhoz, hogy az első résznél ütősebb adaptációt kapjunk - pláne úgy, hogy a történet középpontjában immár valóban egy párharcokon nyugvó torna áll a Külső Világok és a Föld harcosai között.

A gonosz nagyúr, Shao Kahn (Martyn Ford) fizikai erejénél már csak hatalomvágya nagyobb, ezért sorra igázza le az univerzum világait. Végül Edeniát is uralma alá hajtja, melynek királynője, Sindel (Ana Thu Nguyen) is kénytelen fejet hajtani előtte, Kitana hercegnőt (Adeline Rudolph) pedig saját lányává fogadja.

Most már csak a Föld van hátra, melynek védelmezői kénytelenek a Mortal Kombat során szembenézni Shao Kahn könyörtelen bajnokaival, különben az ő világuk is odavész. Ebbe a helyzetbe csöppen bele Johnny Cage (Urban), a levitézlett színész, akit egy tévedés folytán nagy harcosnak gondolnak.

Bár Cage régen kiváló bunyós volt, most már inkább csak a külsőségek érdeklik, és persze a saját imázsa. A Mortal Kombat arénájában azonban vérre megy a harc és ritka a kegyelem, így Johnny és társai legfeljebb a dacos Kitana segítségében reménykedhetnek...

A Mortal Kombat II újabb tipikus videojáték-adaptációnak nevezhető, amennyiben a forgatókönyv és a cselekmény - immár szokás szerint - teljesen másodlagos szempont volt. A hangsúly ugyanis nem annyira az összefüggő történetre, mint inkább a harcokra helyeződött, melyek mondjuk elég pörgősek és látványosak lettek.

A játékokból visszaköszönő harcosok és egyedi tulajdonságaik egészen biztosan megdobogtatják majd a rajongók szívét. Liu Kang, Kung Lao, Sonya Blade, Scorpion, Kano és a többiek mind eléggé hűek az eredeti karakterekhez, és az alkotók majdnem kihozzák belőlük a maximumot, legalábbis ami az aprólékosan megkoreografált és időnként egész hosszú akciójeleneteket illeti.

Ezzel együtt azt kell mondjam, hogy a szereplők többségükben nem igazán kiemelkedőek vagy emlékezetesek. Tény, hogy a főgonosznak legalább van karizmája, és a humor gondoskodik róla, hogy a harcok közötti játékidőben se unatkozzunk túlságosan, de a jellemábrázolás a sztorihoz hasonlóan nem igazán a produkció erőssége.

A film elején a középpontba helyezett Johnny Cage egy ideig viszi ugyan a pálmát sziporkázó egysorosaival, de a későbbiek során már ő sem annyira érdekes, és egyre inkább a háttérbe szorul. Habár Karl Urbanhez illik a figura, és neki is akad néhány ütősebb harci jelenete, nagyjából ennyiben ki is merül a szereplése.

Kano a maga kendőzetlen szókimondásával és faragatlan humorával úgyszintén igen szórakoztató, de ő is elég keveset szerepel, a többiek pedig legfeljebb mérsékelten viccesek. Ráadásul a harcos hercegnő sablonos hőstörténete sem sokáig fogja lekötni az érdeklődésünket. A narratíva ugyan megpróbál hatni nem csak az érzékeinkre, hanem az érzelmeinkre is, az utóbbi sajnos nem igazán jön össze neki.

Mindezek alapján úgy gondolom, a Mortal Kombat II elsősorban a játékok rajongóinak fog bejönni, akik számos ismerős részletnek örülhetnek, és valószínűleg jobban értékelik majd a folytatást, mint az első részt. Általánosságban viszont ez egy könnyed és gyorsan felejthető popcorn mozi sok vérrel, amiben azért lehetett volna még egy picit több vér és több poén, ha már egyszer a sztori mellékes volt...

VerdiktMegosztó

6/10