Ti tudtátok, hogy ez a mostani már a harmadik egészestés animációs mozi a Minyonokkal? Nos, valójában én sem, de annak fényében, hogy világszerte rendkívül népszerű figurákról van szó hatalmas marketinggel és rajongótáborral - különösen a gyerekek körében -, ez aligha lehet igazán meglepő bárki számára. A mintegy a Gru oldalhajtásaként kinőtt, mostanra akár már külön franchise-nak is nevezhető Minyonok széria tipikus fejőstehén az Illumination és a Universal stúdiók számára, amit már pusztán pénzügyi szempontból sem lehet elengedni. De vajon mi a helyzet a kreatív szempontokkal?
Mint tudjuk, a Minyonok kicsi, sárga és kerek lények, melyek ugyan az értelem határozott jeleit mutatják, túlzott lelkesedésükkel és gyerekes viselkedésükkel időnként az egész világot képesek veszélybe sodorni. Habár egyetlen céljuk, hogy egy arra méltó gonoszt szolgáljanak, ügyetlenségük folytán előbb-utóbb minden gazdájukat elteszik láb alól.
A Minyonok és szörnyek története az első Minyonok film eseményei előtt jónéhány évtizeddel, az 1920-a években játszódik, Hollywood hőskorában, amit a sárga bajkeverők is a maguk javára próbálnak fordítani. Miközben ugyanis épp Los Angelesben keresik legújabb gazdájukat, egy filmforgatás kellős közepébe csöppennek, ahol az egyik stúdió főnökei rájönnek, mekkorát szakíthatnak a szertelen kis lények szerepeltetésével.
Igen ám, csakhogy a Minyonokat nem könnyű rávenni, hogy azt tegyék, amit mondanak nekik, imádnak improvizálni, ráadásul az angol nyelvet sem beszélik. Egyikük azonban, a felettébb ambiciózus James a fejébe veszi, hogy ő akkor is filmet fog forgatni, sőt még Oscart is fog nyerni érte. Túlzott igyekezetében mindazonáltal sikerül néhány olyan szörnyet a világra szabadítania, ami a Földet? nos, akár a földdel teheti egyenlővé.
Max, a rendező bevezeti a Minyonokat Hollywood világába
A Minyonok és szörnyek esetében tehát nem szimplán egy újabb ereszd el a hajam típusú mozit kapunk az Illumination immár kultikus kis lényeivel, hanem egy, a filmekhez és Hollywoodhoz szóló ódát is. S bár a narratíva részben kifigurázza a filmipart és a nagy amerikai stúdiókat, közben nosztalgiázik és egyúttal tiszteleg a híres alkotók előtt.
Ennek kapcsán még George Lucasnak is jutott egy rövid, de igen vicces cameo szerep, aki ráadásul az eredeti szinkronban a saját hangját adta a karakterhez. Noha rajta kívül nem igazán láthatunk hasonló fajsúlyú szereplőt a produkcióban, filmes utalások tömkelegével találkozhatunk egészen az álomgyár aranykoráig visszamenőleg.
Az 1920-as évek atmoszférája és a filmipar fénykora kiválóan átjön Pierre Coffin rendezésében, aki nem csupán a Minyonok karakterének egyik társ-megalkotója, de az összes kis sárga lénynek is ő kölcsönözte a hangját. A Minyonok beszéde egy remekül kitalált részlet és egyben humorforrás, és aki odafigyel arra, hogy mit mondanak, az minimális nyelvismeret mellett is jól fog rajta szórakozni.
Senki sem tudja, honnan csöppent ide a robot Dort, de ő is szívesen leigázná a Földet
Ami magát a cselekményt illeti, az újfent felettébb kaotikus - de mint tudjuk, itt nem is annyira a sztori a lényeg, sokkal inkább a számtalan vicces szituáció és geg, melyek gyakran gyors egymásutánban követik egymást. A hangsúly tehát sokkal inkább a hangulatra és a stílusra helyeződött, amihez a jól eltalált zene, a szép animáció és a helyenként egész ütős és élvezetes 3D-hatás is hozzájárul.
Noha a történetszálak között minimális az összefüggés, a film első fele erősebb, míg később, a szörnyek megjelenésével együtt már valamivel laposabb cselekményt és több klisét kapunk. Az alkotás esszenciáját azonban végig maguk a kis sárga lények adják, akik továbbra is közveszélyesek, ezúttal mégis ők mentik meg a világot.
Habár általában nem értjük szó szerint, hogy mit mondanak, a Minyonok nagyon is jól megértetik magukat a hanglejtésükön, mozgásukon, illetve az érzelmeiken keresztül, miáltal továbbra is könnyedén képesek hatni a nézőkre, kiváltképp a mindenre hasonlóképpen rácsodálkozó és nyitott gyerekekre.
Ezek a monszták remekül mutatnak majd a vásznon... Vagy mégsem?
A gyakorlatilag mindenki által univerzálisan befogadható cukiság mellett ugyanakkor a Minyonok és szörnyek esetében indokoltnak tűnik a 12-es karika néhány erőszakosabb jelenet miatt, még ha a lényeget nem is mutatják, illetve ügyesen elkendőzik az alkotók. Ezért ugyan lehet, hogy nem a legkisebbeknek találták ki, de a már iskolás gyerkőccel bíró szülők szempontjából ez alighanem az idei év egyik legjobb családi mozija.
A produkciót ráadásul még a kritikusok is jól fogadták, és ha klasszikusnak nem is nevezték, összességében egy igen kellemes és szórakoztató darabról beszélhetünk. Annak viszont, aki gyerekeket visz a moziba a filmre, a csúcsra járatott marketingnek és a mindenféle minyonos ajándéktárgynak köszönhetően fel kell készülnie arra, hogy hazafelé már jóval laposabb lehet a pénztárcája...
