Mostanság egyre felkapottabbak az életrajzi filmek Hollywoodban, kiváltképpen a zenész sztárokról készült alkotások. Az egyik legnagyobb sikert a Queenről és annak frontemberéről, Freddie Mercury-ről szóló mozi aratta, de azóta is sorra születtek a hasonló témájú produkciók. Várható volt tehát, hogy végül a pop királya, akiért emberek milliói, ha nem milliárdjai rajongtak és rajongnak még ma is világszerte, sem marad ki a sorból.
Az utolsó film a sztárról a közvetlenül a halála után készült This Is It volt, ami a végül meghiúsult utolsó koncertsorozat előkészületeit mutatta be. Habár abból is megtudhattunk jónéhány dolgot a 20. század végének egyik legnagyobb ikonjáról, igencsak mozgalmas élete most először elevenedik meg a mozivásznon.
Ami azt illeti, már maga a cím is sokat sejtetett azzal kapcsolatban, hogy milyen jellegű produkcióra számíthattunk. Jackson ugyanis kifejezetten utálta, ha Jacko-nak hívták, sokkal jobban kedvelte, ha simán Michaelnek, esetleg MJ-nek szólították vagy így hivatkoztak rá.
Michael édesanyja úgyszintén jóváhagyta a szereposztást és a produkciót, melyben a címszerepet a sztár unokaöccse, Jaafar Jackson alakítja. Ebből is gondolhattuk, hogy ez nem az az életrajzi film lesz, amelyik majd a gyermekekkel kapcsolatos botrányait boncolgatja, vagy olyan ellentmondásos jelenetekkel lesz tele, mint amikor MJ egy szállodaablakon kitartotta újszülött fiát, hogy megmutassa őt a tömegnek.
A Jackson családnál az éneklés volt a szokásos délutáni program
Michael Jackson 1958-ban született egy szegény fekete családba, mely az Indiana állambeli Gary-ben próbált meg boldogulni. Apja, Joseph (Colman Domingo) gyári munkásként igyekezett eltartani családját, ám mivel jóval többre vágyott a maga és gyermekei számára, Michaelt és négy bátyját arra készítette fel, hogy együtt majd áttörést érnek el a show bizniszben - ha kellett, akkor rengeteg fárasztó gyakorlás, sőt néha egy-egy kiadós verés árán.
Így a kis Michael már nyolcéves korában nagyszínpadon szerepelt és énekelt, s mivel isteni tehetsége már akkor megmutatkozott, hamarosan felfigyeltek rá a kiadók. Mire MJ betöltötte a húszat, már igen sokan ismerték és rajongtak érte, és végre élete első szólóalbuma is megjelenhetett.
A családi ambíciókat dédelgető Joseph azonban még ekkor is igyekezett a fiára kényszeríteni akaratát, nem engedve, hogy az a saját útját járhassa. Jóval megértőbb anyja, Katherine (Nia Long), valamint a testőreként és barátjaként is működő Bill Bray (KeiLyn Durrel Jones) támogatásával Michael végül mégis vette a bátorságot, hogy szembeszálljon apja zsarnokságával...
Joseph Jackson (Colman Domingo) végül elérte, hogy felfigyeljenek a fiaira
A középpontban tehát alapvetően Jackson lázadása és felszabadulása áll. A keménykezű és a végletekig családcentrikus apa karaktere, aki a gyerekeiben is leginkább önmagát igyekszik megvalósítani, sok tekintetben hajaz a Richárd király című életrajzi filmre, melyben Serena és Venus Williams teniszkarrierjében jutott hasonló szerep a céltudatos és felettébb rámenős családfőnek.
Ugyanakkor lényegét tekintve a Michael ugyanúgy a világsztárrá válás folyamatát mutatja be, mint a Bohém rapszódia is tette a Queen esetében. Mivel kritikánk tárgyának narratívája és cselekménye főleg ez utóbbira hajaz - amit valamelyest alighanem a részben közös alkotói gárda is magyaráz -, a Michael nagyjából a Richárd király és a Bohém rapszódia ötvözetének érzetét kelti, természetesen Jacksonra és a családjára átírt formában.
Annak ellenére, hogy bizonyos témákat egyértelműen kerültek az alkotók, a filmből sok mindent megtudhatunk a sztárról és a hétköznapi ember számára különös vagy furcsa szokásairól. A látottakon keresztül a nézők számára is abszolút átjön például a gyermeki lélek, a mesék és az állatok szeretete.
Michael Jacksont (Jaafar Jackson) később is a maximalizmus jellemezte
Jackson azért is bennük keresett barátokat, mert ők mindig őszinték voltak vele, az emberekkel ellentétben. Az utóbbiak általában csak a rajongás, illetve a hírneve és a pénze miatt keresték a társaságát, de ő mindig is különc volt, és egyre inkább azzá vált, ahogy megteremtette a saját kis birodalmát.
A produkció viszonylag kendőzetlenül ábrázolja a szegénységből a flancolásba való átmenetet, de természetesen a rajongói őrület bizonyos szintű bemutatását sem lehetett kihagyni belőle. A cselekmény fordulópontját pedig a sztár balesete adja, amikor munka közben Jackson egy tűz következtében úgy megégett, hogy nem csak a karrierje, de még az élete is veszélybe került.
A narratíva érintőlegesen ugyan, de kitér a sztár gyógyszerfüggőségének kialakulására és pigmenthiányos betegségére is. A plasztikai műtéteket leginkább azzal magyarázza, hogy MJ egy idő után már szinte kényszeresen próbált különbözővé és egyedivé válni, amit az apja sosem igazán engedett a családon belüli egyenlőségre hivatkozva. Michael extrém kreativitásának és ambícióinak azonban végül ő sem volt képes határt szabni...
A büszke anya, Katherine Jackson (Nia Long) kiállt a fia érdekei mellett
A film egyértelműen a pozitív oldaláról közelíti meg Jackson karakterét és azt, ahogy adni akart - és adott is - az embereknek, a művészetén és a jótékonyságán keresztül. Az unokaöccs pedig újonc színész létére valósággal lubickol a szerepben, és oly módon idézi meg számunkra Michaelt, hogy néha már-már kísérteties a hasonlóság. Az élethű mozgásért pedig le a kalappal előtte - látszik, milyen sokat dolgozott a produkció sikeréért és a méltó tiszteletadásért. Pedig túlságosan nem lehetett könnyű dolga a rengeteg imitátor mellett...
Összességében a zene és a tánc önmagában elviszi a hátán a filmet, amiben a kiváló dalválasztás - Beat It, Thriller, Billie Jean, Bad, Human Nature, Wanna Be Startin' Somethin', és még sorolhatnánk - is jelentős szerepet játszik. (Bár nyilván volt miből válogatni.) A dráma és a humor jól eltalált adagolása pedig még élvezetesebbé teszi a produkciót.
Mivel Jaafar Michael hangszínét és hanghordozását is kiválóan hozza, érdemes eredeti szinkronnal nézni a filmet.
A hírnév átka, hogy egy idő után már sehová sem mehetsz egyedül
Tény, hogy távolról sem ez a leghitelesebb életrajzi alkotás, ami valaha készült, viszont minden további nélkül merem nagyszerű közönségfilmnek nevezni. Aki akar, az persze számos részletbe vagy épp annak hiányába is beleköthet, akár a sztár jellemének bemutatásával, akár az olyan nyilvánvaló hiányossággal kapcsolatban, hogy Janet Jacksont úgy kihagyták a történetből, mintha sosem létezett volna. (Nyilván ennek is megvolt az oka, hiszen a család másik igazán sikeres, a saját útját járó tagja feleslegesen vonta volna el a figyelmet Michaelről.)
Ha kicsit merészebben nyúlnak a témához az alkotók, még több pontot is kaphatott volna - viszont ha így tesznek, akkor könnyen lehet, hogy eleve létre sem jöhetett volna a produkció. Így azt hiszem, összességében egy olyan filmet kaptunk, ami valószínűleg a rajongók többségének is elnyeri majd a tetszését. Mert hát lehet mindenfélét gondolni és ítélkezni Michael Jacksonról, de rendkívüli tehetségét és egyediségét nem lehet elvitatni.
A Michael a Bohém rapszódiához hasonlóan olyan mozi, ami félig-meddig koncertfilmek is beillik, és a moziból kijövet az embernek rögtön kedve támad újra elővenni a régi slágereket. És aki esetleg még többet remél, annak biztató lehet, hogy állítólag annyi anyagot rögzítettek a forgatáson, hogy még talán egy második részre is futja...
