Több mint fél éve hozta el nekünk a Supermassive Games a Little Nightmares legújabb epizódját, ami egy kellemes alkotásra sikeredett, annak ellenére, hogy igencsak nyúlfarknyi játékidővel látták el (aki még nem olvasta a tesztet, íme). Azonban már akkor tudtuk, hogy az elmesélt történet nem ér véget a zárójelenettel, és egyszerre vártam és rettegtem is a bejelentésre kerülő kiegészítőktől.
Vártam, hisz mégiscsak a Little Nightmares-ről van szó, így az élmény garantált, ám rettegtem is, de nem azért, mert annyira horrorisztikus volna a kaland, hanem mert tudtam, ha az alapjáték végigcsinálható a legrosszabb esetben is 10 óra alatt, akkor mégis milyen hamar lehet majd a DLC-ket letudni? Most, hogy véget ért a tesztelés, magabiztosan állíthatom, hogy röhejesen gyorsan.
Kezdjük is hát ezzel, a legrosszabb aspektusával a The Backstage címmel ellátott kiegészítőnek. Nagyjából egy óra alatt végig lehet csinálni a fősztoriból megismert fiú meséjének folytatását, ami szívszorító, ugyanis a történet nagyszerűen passzol a korábban megtapasztalt fináléhoz, és egyáltalán nem bántam volna (valószínű ezzel nem vagyok egyedül), ha még kitart a kaland egy-két óráig.
Bumm a szembe, ez meghalt haver...
Ezen új etapja a történetnek ismét a már említett afrofonott hajú fiúról szól, akihez egy új gyerek csatlakozik. Neki a nemét nem tudtam megállapítani, de valószínű ez a lényeg. Az uniszex hang mellett eme új szereplőnek a fejét egy ... kosár? is fedi, melynek kettős célja van. Az első a fent taglalt nemi hovatartozás elfedése (bár a játékbeli kosztümök fiúra engednek következtetni), a másik pedig egy fegyver szolgáltatása, mely a fejfedő tetején lévő villanykörtében merül ki.
Ehhez a villanykörtéhez egy kapcsoló is tartozik, melyet a kezében szorongat az új jövevény, és segítségével bármikor fel- s lekapcsolhatjuk a körtét, ha éppen szükségünk lenne fényre, vagy ha el szeretnénk bújni. Ha pedig szükséges, akkor támadni is lehet vele, egy villanást generálva, ami megbénítja az alkalmanként ránk rontó nagy főellenséget, vagy elpusztítja a kisebb ellenfeleket.
Te Sanyi, most kaptam meg a tizenkettedik lájkot a villanykörte evő TikTok kihívásom...
Sajnos itt nem kapunk két különböző képességet, mint az alapjátékban (csavarhúzó és íj), hanem mindkét gyerek a sapkaként hordott fényforrással kénytelen zsonglőrködni, ha harcra vagy fejtörők megoldására kerülne sor. Ezen utóbbiak egyébként ötletesen vannak összerakva, ráadásul a felvillanás képességét érdemes minden helyiségben legalább egyszer ellőni, hogy megtaláljuk az eldugott falakra kent foszforeszkáló akasztófa-festéseket (achievement-vadászat for the win).
A következő probléma, a technikai oldalt érinti ismételten. Nem olyan rossz a helyzet, mint az alapjáték megjelenése napján volt, de azért van még mit csiszolni az ütközés-észlelést, illetve az akadozásokat illetően. Már a legelső helyiségből is nehezemre esett kijutni, mivel az ablaknak a szegélye, ahol meg kellett volna tudnia kapaszkodni az általam irányított hősnek, nem igazán fogta fel, hogy én ott kapaszkodni szeretnék. Ebből kifolyólag pedig elsőre azt hittem, máshol kell távoznom a szobából, úgyhogy leálltam szerencsétlenkedni, ami legalább elnyújtotta a játékidőt, még ha nem is a legoptimálisabb módon.
Kicsit elfajult a "patkány a testem, denevér a lelkem" rave parti.
Ezenkívül némi be-beakadást is tapasztaltam, arról nem is beszélve, hogy még 60 FPS-es limitnél is rendesen kipörgette a videokártyát. Erre most sem láttam túl sok okot, ez a játék nem nagyon hardverigényes, de hát a játékoptimalizáció eme csodálatos AI világban már csak egy elvágyódás, nem pedig fontos mozzanat.
Továbbá a lopakodós részek is bosszantóbbá váltak, ugyanis annak ellenére, hogy igencsak összetettek, a főellenségül szolgáló bábkészítő nő hiperérzékeny fülekkel és szemekkel lett ellátva. Ez azt jelenti, hogy ha nem tökéletesen lopakodtam, és álltam meg mindegyik bújóhelyen legalább öt percig, biztos, ami biztos, akkor elkapott minden alkalommal.
Nehéz a döntés: mindenkit megmentsünk, vagy csak azt, aki nekünk fontos?
A problémát illusztrálandó lássunk egy példát: egy több helyszínből álló szobakomplexum végéről egy gyújtógyertyát kell összeszednünk, feltöltenünk azt, majd a liftet aktiválni vele. Azonban a bábasszony meghallja, mikor beindul a generátor, így lenyúlja a feltöltött gyertyát, így az ő részlegére vissza kell mennünk és elemelnünk a cuccot, ahol természetesen állandóan járőrözik.
Bármit csináltam, valahogyan mindig meghallotta a bénázásomat, főleg ezen az utolsó részen, és ha nem lettek volna sűrű automatikus mentések, akkor sosem tudtam volna rendesen eljutni a nyomorult lifthez. Szerencsére ezeket a settenkedős-kergetőzős részeket egy kezemen meg tudtam számolni, és a játék oroszlánrészét továbbra is a hangulatos helyszínek bejárása és felfedezése teszi ki.
A kooperációs rész továbbra is él és virul... ha Béci nem csak ácsorogna a háttérben.
A kooperáció továbbra is fontos, hisz sok akadályt csak egymás segítségével tud áthidalni a két szereplő, viszont ez is kicsit visszább lépett az alapjátékhoz képest értelemszerűen, hisz mindkettő karakter ugyanazzal képességgel van felvértezve (a már említett villanykörtékkel).
És újdonságok terén ki is merült a DLC, ami végső soron nem nagy probléma, a szórakozás garantált, annak ellenére is, hogy a főellenség-asszonnyal eltöltött percek frusztrálóak voltak, és nem pedig feszültséggel teliek. Grafika terén nincs semmi újdonság, de ezzel sincsen baj, lévén, hogy a színvilág továbbra is hozza azt, ami egy ilyen alkotás élvezetéhez elengedhetetlen.
A helyszínek változatlanul tele vannak groteszk szimbolikával.
Uralkodnak a depresszív színek, és a fény-árnyék kettőséből fakadó kietlen érzések. Túl sokat nem értettem a sztoriból, mondjuk, de a helyszíneken eldobált szimbolikus berendezések, és maga a nagy gonosz báb-nő is eléggé beszédesek voltak afelől, hogy ismét a trauma, a fogság és a menekülés jelentik a központi motívumokat.
A végítélet az, hogy mai tesztünk alanya egy kompetens adalék a Little Nightmares III-hoz. Zökkenőmentesen veszi fel a szálat az alapjáték végétől, és fűzi tovább egy érdekes kalanddá, ami sajnos túl hamar véget is ér. Egyáltalán nem drága (bár el tudom képzelni, hogy néhányan még azt a 8 eurót is sokallni fogják), így az ízig-vérig Little Nightmares rajongóknak kötelező darab, a többieknek viszont érdemes lehet megvárni egy leárazást ezzel a kis kiegészítéssel, és egy csomagban megvenni az alapjátékkal (bár, ha sietünk, akkor most július 9-ig bezsákolhatjuk az egész pakkot majdnem fél áron).
+ Tökéletes folytatása a Little Nightmares III-nak, minden szempontból
- Max egy órás játékidő
- Technikai problémák változatlanul előfordulnak
De két rugót megér.
