A Little Nightmares univerzum mindig is lenyűgözött engem, lévén, hogy hiába van egy több játékon is átívelő története, mindegyik rész sztorijának megvan a maga szimbolikája és jelentése. Essünk neki minden felkészülés nélkül bármelyik epizódjának a sorozatnak, akkor is gazdagabban fogunk továzni, miután lefutott a készítők listája.
Így válik egy folytatás igazán kiemelkedővé: az embernek nincs szüksége az előd ismeretéhez, hogy élvezni tudja a kalandot. Persze, ha ismerünk minden részletet és jelentést, amit a készítők belegondoltak az alkotásaikba, akkor sok referencia és "Easter Egg" érthetővé válik, de én jobban szeretem, ha saját magam is elgondolkodhatok egy látványon, egy eseményen vagy egy szimbólumon.
Arról nem is beszélve, hogy utánaolvasni sincs sokszor kedvem, de ez már legyen mellékes. Bár lehet, most hasznos lett volna, mert akkor jobban át tudtam volna érezni a rajongók fájdalmát, akik haragos csalódással álltak hozzá a Little Nightmares harmadik részéhez. Ugyanis szerény véleményem szerint eme legújabb iterációja a szériának relatíve kompetensre sikeredett, egy érdekes és megható történettel.
A remény mindig odaát van. Rajtunk múlik, mikor érünk oda.
Azonban kezdjük az objektív negatívumokkal, ha már felhoztam a rajongók csalódását, mert nem alaptalan. Ez a játék sajnos elkeserítően rövid, nagyjából 6-8 óra alatt teljesíthető mind a négy fejezet, ami lássuk be, eléggé karcsú. Ez alapjáraton nem lenne probléma, ha az árcédula passzolna a tartalmi soványsághoz. De nem. Újra játszani pedig csak a maximalisták fogják, ugyanis rengeteg gyűjtögetni való van, melyekért "Achievement" jár, de ezek nem igazán adnak hozzá gyakorlati szinten semmit a narratívához, a Little Nightmares II-vel ellentétben.
Továbbá néhány jelenet és szituáció, főleg, amikor futni kell egy szörny elől, rendkívül frusztrálóra sikeredett. A legkisebb hibát is halállal jutalmazza a rendszer, és nagy a tér a buktára. Kívülről meg kell tanulni minden menekülőútvonalat, és megoldást, ha túl szeretnénk élni, ami persze idő kérdése csupán, és hamar rá lehet jönni a megfelelő módra, azonban ezek a szekvenciák hosszú távon inkább fárasztóak voltak, mint szórakoztatóak.
Együtt minden akadályt legyűrhetünk.
Emellett a horror aspektusnak pápá-t mondhatunk. A hangulat nyomasztó és depresszív, azonban egy-két nem túl hatásos jumpscare-en kívül semmi ijesztővel nem találkoztam. Az üldözéses jelenetek és groteszk szörnyek ugyan hangulatosak voltak, de soha nem éreztem feszültséget, mikor bujkálnom vagy futnom kellett előlük. Erről a már fent említett bosszantó menekülős részek, illetve az túlságosan is gyakorta ismétlődő csövek, szellőzők és üres járatok, illetve helyszínek tehettek.
Ilyenkor mindig leülepedett és odakozmált bármiféle őrlődése az idegrendszeremnek, de lássuk be, ez egy szubjektív aspektus. Végső soron engem egyáltalán nem zavartak ezek a töltelékes részek, mert nekik is volt egy sajátos kisugárzásuk. A kietlenséget és a reménytelenséget így is nagyszerűen át tudta adni a játék, illetve az azokból átforduló bizakodás és bajtársiasság érzéseit.
Egy kis fény és melegség a legjobb fegyver a sötétség ellen.
De meg tudom érteni a csalódottságot azok szívében, akik egy kicsit feszültebb élményre számítottak. És nem, itt nem arra gondolok, hogy ennek a játéknak egy "gatyaösszebarnázó" horrornak kellene lennie, hisz ez a széria sosem volt ilyen. Azonban egyetlen emlékezetes, megrettentő pillanatot sem tudok felidézni, ami nem éppen ideális.
A történet két gyermekről, egy fiúról és egy lányról szól, akiknek különféle groteszk helyszíneken kell átvágniuk, hogy elmeneküljenek az őket marasztalni akaró förtelmek elől. Némileg véletlenszerűnek érződnek a pályák, de a látványelemek az igazán érdekesek ilyenkor, melyek szavak nélkül mesélik el a két főszereplő helyzetét és mély traumáit.
Felmászni mindig nehezebb, mint lejutni.
Eme egyértelmű üzenet mellett a menekülés, a bezártság és a kilátástalanság is gyakran kopogtattak a karakterek ajtajain, melyeket egyedül nem tudtak visszatartani; ezért is vannak ketten. Vagy mégsem? A gyerekek barátságos arcokkal nem igazán fognak találkozni kalandjuk során, egyedül Nome-okkal, akik többnyire semlegesen állnak hozzájuk, és ugyan néha segítőkészek, de inkább csak ide-oda szaladgálnak és próbálnak ők is meglapulni a rájuk leselkedő veszélyek elől.
Mivel kettő főszereplő van, ezért a játékot lehet co-op-ban is élvezni. A fiú nyilakkal tud köteleket, kapcsolókat és csúnyaságokat lelőni, míg a lány egy csavarkulccsal tud akadályokat széttörni, tekerős kallantyúkat beindítani, gongokat megütni és jókora gombokat lenyomni. Továbbá egymást felsegítve tudnak magasabb platformokra is eljutni a lurkók, úgyhogy ha túléljük a szinkronizációs bug-okat és kapcsolatszakadásokat, akkor egy jóbaráttal igencsak szórakoztató élmény lehet eme alkotás.
A prezentáció talán az egyetlen dolog, ami egyöntetűen jó lett, de a készítőknek igazából követniük kellett a megszokott receptet a sikerhez. A színvilág, a karakterek, a helyszínek, a hangok és a zene egyvelege nagyszerűen hozzák azt a hangulatot, amit megszokhattunk a Little Nightmares franchisetól és nagyban hozzájárulnak, hogy a befejezés igazán hatásos legyen. Annak mondjuk nem örülök, hogy a felszedhető/összetörhető/megtalálható dolgok nem aktiválnak egy titkos ending-et.
És... ennyi. Érthető a rajongók kifakadása; ennyi pénzért (a cikk megjelenése pillanatában 15600 forint) kicsit (vagy sokkal) többre számítottunk egy hosszabb szombati vagy vasárnapi kikapcsolódásnál. Legalább a szórakozás az megvan, egy pillanatig sem unatkoztam a teszt során, úgyhogy nem tudom nem ajánlani a Little Nightmares III-at. Ám elképzelhető, hogy alkalmasabb lesz megvárni egy leárazást. Továbbá azt is érdemes észben tartani, hogy a következő két DLC jövőre az év közepére és végére vannak betervezve. Ez bizony felvet néhány... kényelmetlen kérdést, melyek kibiflázását inkább rátok bízom.
+ Hamisítatlan Little Nightmares hangulat
+ Kedves, megható pillanatok, elgondolkodtató, hatásos helyszínek
+ Co-op-ban is lehet tolni...
- ... ám ez a rész nem túl stabil technikailag
- Az ár-érték arány eléggé megkérdőjelezhető
- Szinte semmi horror nincs benne
