Kaboomania játékteszt

A retró játékok reneszánszát éljük, de az utóbbi években egyre nehezebb valóban emlékezetes darabot találni. A legtöbb fejlesztő ma már leginkább csak a pixeles grafikát és a chiptune zenét használja nosztalgiahorgászatként, miközben a játékmenetből hiányzik az a fajta egyszerű, mégis addiktív varázs, amely miatt annak idején órákra a monitor elé ragadtunk. A Fancy Factory által készített Kaboomania szerencsére más utat választott.

Kaboomania - A Bomberman - szerelem, ami nem akar másnak látszani

Nem akarja újra feltalálni a műfajt, hanem fog egy jól ismert receptet, néhány ügyes ötlettel modernizálja, és közben végig tisztelettel bánik a klasszikusokkal. A Nintendo Switch verzió pedig talán az egyik legjobb platform arra, hogy ezt az élményt átéljük.

Az első néhány perc után teljesen egyértelmű, miből merít ihletet a játék: a Bomberman-sorozat rajongói azonnal otthon érzik majd magukat. Rácsszerű pályák, bombák, rombolható akadályok, különféle power-upok és olyan ellenfelek, amelyek elsőre kiszámíthatónak tűnnek, de néhány pálya után már komoly fejtörést okoznak.

A Kaboomania azonban nem egyszerű másolat. A fejlesztők sokkal nagyobb pályákat készítettek, többféle ellenféltípust pakoltak bele, és a fokozatosan növekvő nehézség miatt a későbbi szintek már valódi stratégiai gondolkodást is megkövetelnek.

De rusnyák vagytok, rágógumi, paca és pillecukor egy oldalon

A kampány elképesztően hosszú. Öt különböző tematikájú világban összesen 1000 pálya vár ránk, ami elsőre talán túlzásnak hangzik, de a változatos ellenfélelképzeléseknek és a különféle pályaelrendezéseknek köszönhetően meglepően sokáig képes fenntartani az érdeklődést. Persze akadnak ismétlődő elemek, hiszen ekkora mennyiségnél ezt lehetetlen teljesen elkerülni, de rövidebb játékmenetekre tökéletes választás. Ez tipikusan az a játék, amelyet előveszünk húsz percre, majd azon kapjuk magunkat, hogy eltelt másfél óra.

A játékmenet elsőre egyszerűnek tűnik: bombát helyezünk le, felrobbantjuk az akadályokat, összegyűjtjük a fejlesztéseket és elintézzük az ellenfeleket. Ahogy azonban haladunk előre, egyre fontosabbá válik a bombák precíz időzítése.

Nem egyszer kerülünk olyan helyzetbe, hogy saját magunkat zárjuk csapdába, vagy egy rosszul időzített robbanás miatt elveszítünk egy addig hibátlanul teljesített pályát. Ez a fajta önhibából bekövetkező kudarc egyszerre frusztráló és motiváló, hiszen mindig érezzük, hogy legközelebb jobban is sikerülhet.

A power-up rendszer is kellemesen klasszikus. Nagyobb robbanási sugár, több egyszerre lerakható bomba, gyorsabb mozgás és számos egyéb fejlesztés segíti a túlélést. Ezek ugyan ismerősek lehetnek a műfaj veteránjai számára, de pontosan ezt várja el az ember egy ilyen játéktól. A Kaboomania nem akarja feleslegesen túlbonyolítani a jól működő formulát.

Ami igazán sokat hozzátesz az élményhez, az a vizuális stílus. A fejlesztők büszkén hangsúlyozzák, hogy a játék az Amiga korszak 128 színes AGA világát idézi meg, és ez minden képkockán látszik. A sprite-ok részletesek, a robbanások látványosak, a pályák pedig tele vannak apró animációkkal. A retró megjelenés nem olcsó nosztalgiafogás, hanem tudatos művészeti irányvonal. Modern kijelzőn is kellemesen néz ki, miközben végig megőrzi a kilencvenes évek hangulatát.

A zenékről külön is érdemes beszélni. A soundtracket ugyanis a legendás Chris Huelsbeck készítette, akinek neve sok Amiga-rajongónak már önmagában garancia a minőségre. A dallamok energikusak, könnyen megjegyezhetők, és tökéletesen illenek a robbanásokkal teli káoszhoz. Ritka az olyan retró játék, ahol a zene ennyire fontos szerepet játszik, de itt valóban sokat hozzáad az összképhez.

Nintendo Switchen különösen jól működik a Kaboomania, kézikonzolos módban rövid etapokra ideális, TV-re kötve pedig kiváló partijáték válik belőle. A helyi, akár négyfős multiplayer a játék egyik legerősebb része. Manapság ritkán jelennek meg olyan címek, amelyek valóban a kanapén ülő közös játékélményre építenek, itt viszont pontosan ez történik.

Egy-egy többjátékos meccs alatt pillanatok alatt elszabadul a káosz, és garantáltak a hangos nevetések, amikor valaki saját bombájába sétál bele vagy egy tökéletes láncreakcióval egyszerre több játékost is kiiktat.

Technikai oldalról sem nagyon lehet panaszunk. A játék stabilan fut Switchen, a betöltési idők rövidek, az irányítás pontos és reszponzív. Ez különösen fontos egy olyan játékban, ahol egyetlen rossz irányba tett lépés is a vesztünket jelentheti. A kontroller kiosztása egyszerű, néhány perc alatt teljesen természetessé válik.

Persze a Kaboomania sem hibátlan. A legnagyobb problémája egyben az egyik legnagyobb erőssége is: nagyon ragaszkodik a klasszikus formulához. Aki valamilyen forradalmian új élményre számít, könnyen csalódhat. A történet gyakorlatilag csak ürügy arra, hogy újabb pályákra kerüljünk, online multiplayer sincs, és a több száz pálya ellenére időnként óhatatlanul jelentkezik némi ismétlődés. A játék szinte kizárólag azoknak szól, akik szeretik ezt a műfajt, vagy nyitottak a klasszikus arcade élményekre.

Mindezek ellenére a Kaboomania pontosan azt nyújtja, amit ígér. Nem akar AAA látványvilággal vagy filmes történetmeséléssel elkápráztatni. Ehelyett egy olyan játékot kapunk, amely húsz másodperc alatt megtanítható bárkinek, mégis órákon keresztül képes lekötni. Ez pedig sokszor többet ér bármilyen technológiai csodánál.

A Nintendo Switch verzió különösen ajánlható azoknak, akik szeretnek útközben is rövidebb játékokat elővenni, vagy gyakran játszanak családdal, barátokkal egy kanapén ülve. A Kaboomania nem fogja leváltani a Bombermant, de méltó alternatívája lehet, ráadásul saját karakterrel és remek hangulattal rendelkezik. Ha pedig valaki még az Amiga korszakban nőtt fel, valószínűleg mosolyogva fogja végigjátszani minden egyes robbanással teli pályáját.

TesztplatformNintendo Switch

8.5/10

ÉrtékelésAjánlott