Ha néhány szóban kellene összefoglalni, milyen film a Jó szerencse, akkor leginkább talán azt mondhatnánk, hogy egy szociálisan érzékeny vígjáték felnőtteknek. Lényegében arról szól, mennyire csak a szerencsén múlik, kinek mennyi jut, illetve hogy mennyire könnyű vagy nehéz az élete. Az író-rendező Aziz Ansari pedig alapvetően arra használja a komikus formátumot, hogy könnyebben juttassa el a velős mondanivalót minél szélesebb közönséghez.
Az indiai származású, de Amerikában nevelkedett Ansari maga is komikusként kezdte pályafutását a show businessben, majd televíziós munkái révén színészként és íróként egyaránt rangos elismerésre tett szert. Amellett, hogy a Jó szerencse az első rendezése (legalábbis amelyik napvilágot lát), az egyik főszerepet is ő játssza a filmben.
Mivel azonban egy-két húzónév sosem árthat egy nemzetközi forgalmazásba kerülő alkotásnak, Ansari egyrészt elküldte a forgatókönyvet a szintén vígjátékai révén ismert jó barátjának, Seth Rogennek, aki szinte azonnal igen mondott egy másik főszerepre. Ám talán még ennél is nagyobb sikert jelentett számára, hogy a világszerte rendkívül népszerű Keanu Reevest is sikerült megnyernie a produkció számára.
Minden adott volt tehát, hogy az ambiciózus Ansari végre a nagyközönség elé léphessen első egészestés játékfilmjével. De vajon mennyire jelent garanciát a sztárok jelenléte és a sokakat érintő téma azzal kapcsolatban, hogy az eredmény a nézők számára is élvezhető legyen?
Arj (Aziz Ansari) először nem vágja, mit akarhat tőle Gábriel őrangyal (Keanu Reeves)
Gábriel őrangyal (Keanu Reeves) csupán egy a különböző területekre szakosodott angyalok közül - az ő feladata elsősorban a vezetés közben mobilozás miatt bajba kerülők megóvása. Mivel azonban ezt túlságosan is egyhangúnak tartja, miközben egy nap összefut a komoly vesszőfutásban lévő Arj-dzsal (Aziz Ansari), elhatározza, hogy segít rajta.
Mivel Arjnak sosem voltak menő rokonai és nem szerzett trendi diplomát sem, alkalmi munkákból tengeti napjait, és rendszerint a kocsijában tölti az éjszakát. Amikor egy véletlen folytán megismerkedik egy gazdag befektetővel, a nagyvilági életet élő Jeff-fel (Seth Rogen), úgy tűnik, megváltozhat az élete, ám ez sem tart sokáig.
Gábriel a fejébe veszi, hogy megmutatja Arjnak, hogy a pénz nem oldja meg az ember problémáit, és hatalmával élve megcseréli a két férfi életét. A dolog azonban korántsem bizonyul ilyen egyszerűnek - nem elég, hogy Arj látszólag tökéletesen elégedett az új életével, a hatáskörét túllépő Gábriel elveszíti angyali kiváltságait, és kénytelen emberként megteremteni magának a mindennapi betevőt...
Jeff (Seth Rogen) az angyali közbenjárás révén kénytelen megtapasztalni az élet árnyoldalát
Nem véletlen, hogy a történet Los Angelesben, az USA egyik legnagyobb városában és a show business központjában játszódik, ahol különösen markánsan ütköznek ki a társadalmi különbségek. Ráadásul nem elég, hogy az emberek foglalkozásuk és vagyonuk alapján igen különböző erőforrásokkal rendelkeznek, a hakni gazdaság virágzásának köszönhetően sokan kénytelenek ideiglenes munkákat és rövid távú megbízatásokat vállalni a megélhetésük érdekében.
Közéjük tartozik az Ansari által alakított Arj is, aki amolyan feladatkivégzőként gyakran mások helyett áll sorba, illetve végez el a módosabbak számára derogáló vagy időpocsékolásnak tekintett feladatokat. S bár emberünk igyekszik pozitívan szemlélni a dolgokat, amikor mindenhonnan elzavarják vagy megbüntetik, ha leparkol vagy éppen alszik a kocsijában, és képtelen kitörni az állandó pénztelenségből, akkor azért eléggé maga alá gyűri a reménytelenség.
Ennek ellenére az egyik munka kapcsán a férfinak sikerül összejönnie Elenával (Keke Palmer), aki alapvetően ugyanazzal a problémával küzd, még ha neki van is állandó állása. A nő azonban hiába küzd a szakszervezetben a munkakörülmények és a juttatások javításáért, látszólag mindig valamilyen falba ütközik a dolgozóin spóroló vállalat vagy akár saját kollégái részéről.
Elenának (Keke Palmer) jobban bejön a csóró Arj, mint a nagy lábon élő milliomos
A társadalmi ranglétra alján tengődők nehéz helyzetének és reménytelenségének bemutatása még nagyobb hangsúlyt kap a kegyvesztett Gábriel sorsán keresztül, aki új életében nem csak maga kénytelen megtapasztalni a kilátástalan robotolást, de számtalan hasonló emberrel találkozik, akik akár több részmunkaidős állást vállalva is alig boldogulnak.
Gábriel tehát maga is megismeri az emberi lét jó és rossz oldalát, s mivel az angyali naivitás egész jól áll Keanu Reevesnek, általában el is hisszük neki a dolgokra való rácsodálkozást. Rajta keresztül azt is taglalni kezdi a narratíva, hogy vajon mi az, ami igazán fontos az életben, és végül nagyjából arra jut, hogy bár nem feltétlenül a pénz a legfontosabb, de azért jó, ha van.
A Jó szerencse tehát abból a szempontból mindenképpen eléri célját, hogy olyan dolgokat tesz szóvá, amelyeket nagyon sokan a saját bőrükön tapasztalnak mindennapi életük során, mégis nagyon kevesen beszélnek róluk. Ez többé-kevésbé össze is jön neki oly módon, hogy közben egészen jól szórakozzunk, és Ansarinak alapvetően sikerült elkerülnie az ún. természetfeletti vígjátékok gyakori hibáját, hogy könnyen átmennek olcsó és hiteltelen bóvliba.
Gábriel főnöke, Martha (Sandra Oh) igyekszik megérteni beosztottja motivációját
Az összkép ugyanakkor némileg felemásra sikeredett, mivel így is szép számmal akadnak túlságosan abszurd, életszerűtlen és túljátszott jelenetek. A narratíva időnként eléggé szájbarágós tud lenni, ráadásul hol az egyik, hol a másik karaktert helyezi a középpontba. Máskor meg olyan lesz az egész, mint egy kissé öncélú haverfilm, amelyeknek többek közt Seth Rogen is köszönheti az ismertségét.
Viszont ha úgy nézzük, ezt az ismertséget igen hatékonyan használja fel a produkció annak érdekében, hogy felszólaljon az igazságtalanul nagy társadalmi különbségek ellen. Sőt, Ansari filmje igen markáns rendszerkritikát fogalmaz meg, mondván ahhoz, hogy egyesek nagyon jól éljenek, az kell, hogy másoknak sokkal rosszabbul menjen. A narratíva odáig megy, hogy még egy lehetséges forradalmat is belenget, és ugyanúgy áthatja az MI-ellenesség, mint azt a 2023-as sztrájk idején és azóta is megtapasztalhattuk Hollywood részéről.
A társadalmi igazságtalanságokkal kapcsolatban természetesen most sem mehetünk el az álomgyár és szereplői álszentsége mellett, akik közül a legtöbben bort isznak és vizet prédikálnak. Ám így vagy úgy, a Jó szerencse mindenképpen gondolatébresztő mozi, melynek üzenete bőven nem csak az USA-ban találhat nyitott fülekre.
