Azt hiszem, túlságosan régen láttam már Horrorra akadva filmet - talán ez volt az első velősebb gondolatom e heti kritikánk tárgyának megtekintése közben, amely immár a franchise hatodik része. Ez persze azért is lehetséges, mert az ötödik epizódhoz egészen a 2013-as évig kell visszamennünk, az első pedig még 2000-ben látott napvilágot. Hogy miért éppen most folytatták, az jó kérdés, annyi azonban bizonyos, hogy mostanra elegendő alapanyag gyűlt össze egy következő egész estés paródiához, ami a horrorfilmek kendőzetlen kifigurázását illeti.
A sorozat legújabb felvonása ugyanannak a Wayans családnak a nevéhez fűződik, akik a sorozat első két részének elkészítésében is tevékenyen részt vettek. Miután kreatív nézetkülönbségek miatt a Horrorra akadva 2. után szakítottak a franchise-zal, az aktuális folytatás esetében a család négy tagja is az írók között van, ketten (Marlon és Shawn) pedig szerepelnek is a filmben.
Ezek után aligha meglepő, hogy a hatodik részt az első kettő szellemi örökösének szánták, és a történetet is kvázi onnan folytatták a régi szereplők részvételével. A pellengérre állított produkciók listája pedig igencsak kiszélesedett: a Sikoly, a Tudom, mit tettél és a Halloween mozik visszatérő áldozatok, de nem maradt ki a Mosolyogj, a M3GAN, az A szer, a Fegyverek, a Tűnj el!, a Nem, a Bűnösök, az Eretnek és a Wednesday sem. (Sőt még a nemrég megjelent Michael Jackson életrajzi filmet is kifigurázták.)
A legnagyobb probléma a hasonló folytatásos filmekkel, hogy általában minél több van belőlük, annál lejjebb megy a színvonal. Alapvetően így történt ez a Horrora akadva széria darabjaival is, melynek epizódjait a nézők mindig többre értékelték, mint a kritikusok. Hogy miért, arra a sorozat legújabb epizódja is szemléletes példaként szolgál...
Shorty (Marlon Wayans) nem tudja, ki a maszkos csávó, de jól elvan vele
Huszonhat év után visszatér a szellemálarcos gyilkos, akinek újfent a célkeresztjébe kerül Cindy Campbell (Anna Faris). Hősnőnknek azonban már nem csak a saját életét kell féltenie, mivel az ismeretlen ismerős nem kíméli két lányát, Sara-t (Olivia Rose Keegan) és Tuesday-t (Savannah Lee Nassif) sem.
Cindy az érettségi találkozóján számos régi baráttal találkozik, köztük Ray Wilkins-szel (Shawn Wayans), Shorty-val (Marlon Wayans) és annak testvérével, Brendával (Regina Hall). Szórakozásukat azonban csúnyán megzavarja az ismét garázdálkodó szellempofa, aki mindenféle ikonikus horrorfigura utánzásával sorra szedi az áldozatait.
Sarah és barátja, Jack (Cameron Scott Roberts) ugyan mindent elkövetnek, hogy elkapják a gyilkost, ám sehogy sem tudják összerakni a képet. Bárki lehet az elkövető, és még az is gyanús, aki egyébként nem az, miközben a leggyanúsabb egyén felett folyton csak elsiklanak...
Sara (Olivia Rose Keegan), Jack (Cameron Scott Roberts) és Tuesday (Savannah Lee Nassif) gondoskodik a jó hangulatról
Az igazság az, hogy - a korábbi részekhez hasonlóan - konkrét cselekményről a Horrora akadva hatodik epizódja esetében is igen nehéz beszélni, mivel az egész inkább egymásra fűzött jelenetekből áll minimális koherenciával és értelemmel. A hangsúly sokkal inkább a már-már véletlenszerűen egymást követő szituációkban rejlő gegekre és poénokra helyeződött, melyekkel majdhogynem senkit és semmit nem kíméltek az alkotók.
A különböző filmek, franchise-ok és sorozatok mellett jónéhány sztár is parodizálásra került, és távolról sem csak a horrorok, hanem általában a populáris kultúra teljes palettájáról, látszólag mindenféle logika vagy következetesség nélkül. Akad néhány politikai odaszúrás is, és nem csupán Trumpnak és a republikánusoknak, mivel még a woke kultúra is viccelődés tárgyát képezi.
Bár ezek között akad néhány ütősebb poén és beszólás, a humor igen gyakran mellétalál. Ráadásul a fentieken kívül a szexuális jellegű és altesti poénokról, illetve a rasszista viccelődésről szól minden, amiről Wayansék mintha sehogyan sem tudnának - és nem is különösebben akarnának - leszakadni.
Cindy (Anna Faris) rossz szemmel nézi, ha Brenda (Regina Hall) bénán fogja rá másokra a fegyvert
Az önirónia ugyanakkor jóval kevésbé működik a produkcióban, hiába próbálkoztak vele a forgatókönyvírók. Az például milyen már, amikor egy agyonplasztikázott vagy egyéb beavatkozások nyomait nyilvánvalóan magán viselő színész igyekszik parodizálni a filmiparban túlzásba vitt szépségideált és trendeket? Hollywood álszentsége tehát újfent remekül tetten érhető, emiatt viszont a humor sem feltétlenül hat őszintének.
Lehetséges, hogy velem van a baj, és mivel már régen láttam Horrora akadva filmet, ennél jobbra számítottam (ami viszont az emlékek megszépülésének egy tipikus példája). Úgy emlékeztem, hogy bár maga a sztori nem volt nagy szám, a filmen összességében egész jól szórakoztam, amiről a hatodik rész esetében sajnos egyáltalán nem volt szó.
Azt ugyanis fájdalmasan primitívnek, erőltetettnek és ízléstelennek találtam, és talán az sem túlzás, hogy fájdalmasan amerikainak. Számomra ennél még az igencsak félrement új Csupasz pisztoly mozi is nézhetőbb volt, mivel Wayansék alkotása nem csak hogy sokszor kínos, időnként már inkább abszolút kritikán alulinak mondható.
Akkor most mi lesz??!
Igazából lehetett volna ezt az egészet intelligensen is csinálni, ők azonban nem ezt az utat, hanem az egyszerűséget és a teljes igénytelenséget választották. Nem véletlen, hogy igazán nagy sztár vagy komoly színész nem adta a nevét és arcát a produkcióhoz, mint ahogy az sem, hogy Anna Faris kivételével teljesen értékelhetetlen, gyakorlatilag nem létező színészi játékról beszélhetünk.
Akárhogy is nézzük, ez Hollywood legalja, amivel a jelek szerint a kritikusok többsége is egyöntetűen egyetért. Ami a nézőket illeti, egy újabb megosztó produkcióval van dolgunk, ami a mi értékelésünk ellenére könnyen lehet, hogy sokaknak bejön majd legalább egy röpke másfél órás szórakozás erejéig. Maga a Horrorra akadva franshise pedig aligha fog véget érni éppen ezzel az epizóddal...
