Esetünkben A nehéz búcsú című füzet kerül terítékre, amit azért fontos kiemelni, mert több történet is kiadásra került, ami Sin City városában zajlik, mindegyik élvezhető egymástól függetlenül is, viszont tele vannak közös pontokkal.
A nehéz búcsú a rusnya és nagydarab Marvot helyezi a középpontba, aki egy varázslatos, már-már földöntúli éjszakát tölt el egy szőke istennővel - Goldie-val. Egy áthancúrozott éj után viszont főszereplőnk holtan találja mellette a lányt - megölték. Így hát ki másra terelődne kapásból a gyilkosság gyanúja, mint Marvra, aki ellen hajtóvadászat indul, és egyaránt próbálják a rendfenntartók és az alvilág legsimlisebb alakjai is elkapni.
Az imént nem véletlenül használtam a "főszereplő" kifejezést a főhős helyett. Marv egy klasszikus mintapéldája az esendő karaktereknek, hiszen - ahogyan azzal ő maga is tisztában van, és ki is mondja - velejéig romlott, és semmivel sem tartja magát többre, mint a bűn mocskos városának többi ivadékát.
Itt hősökről semmiképp nem beszélhetünk, mindenkinek van valami stiklije, maximum csak mi látunk néhány figurát ideiglenesen pozitívnak, azokat, akik segítenek Marvnak, az embernek, kinek gondolatai az első oldaltól kezdve az utolsóig végigkísérik az olvasót.
Ez a Sin City - A nehéz búcsú legnagyobb ütőkártyája: a narráció. Folyamatosan ismertetik velünk a Marv fejében járó felvetéseket, amik ízig-vérig noirosak. Itt nincsenek precíz, költői sorok, Marv úgy gondolkodik, ahogyan azt első ránézésre már sejthetjük.
Bár mit sem érne az egész az ízesen megfogalmazott mondatvirágok nélkül, amik éppen azért nem lógnak ki, mert a tartalmuk teljes mértékben illenek Marvhoz. Egy bot egyszerű ember, aki kinézete miatt még pénzért sem kapott olyan gyönyörű éjszakát, mint amit akkor Goldie adott meg neki. Hogy miért volt vele a lány? Nem is számít - a gyilkosnak vesznie kell. Marv életében már ez az éjszaka is olyan jelentőséggel bír, hogy szinte órák leforgása alatt mérhetetlen szerelmet táplál Goldie iránt.
Maga a cselekmény nem túl izmos, maradjunk annyiban, nem azért fogjuk tűkön ülve várni a következő oldal tartalmát, mert hogy talán a kirakós egy újabb darabjával egészül ki a rejtvény, hanem mert mindig többet és többet akarunk majd Marv narrációjából, gondolataiból, ez az az aspektus, ami miatt a képregény úgy isten igazából kiemelkedik.
Na persze a hangulat is fontos egy noir esetében, és ha nem is feltétleünül a rajzok alapján, de a karakterek és a dialógusok gondoskodnak róla, hogy a füzet kinyitása után kapásból felcsapjon a lapokból a bűn illata és a cigaretta füst jellegzetes aromája, hiszen mindig megismerünk egy újabb figurát, akihez hasonlót máshol sosem fogunk látni, legyen szó akár a csendes és kegyetlen Kevinről, a prostikról, akik összeakadnak Marvval, de persze egyikük sem bír annyira erős jellemmel, mint a középpontba helyezett karakter.
A rajzok egytől egyig fekete-fehérek, ellenben több képkocka is brutálisan nagy katyvaszként jön le az ember számára, több percnyi nézegetés után sem esik le feltélenül, hogy mit is akar ábrázolni az adott grafika, de tény, ami tény, a Sin City - A nehéz búcsú veszítene az értékeiből, ha nem ehhez a stílushoz nyúlt volna Frank Miller.
A könyv becsukása után az ember nemigen fog álleejtős tanulsággal gazdagodni, de vélhetőleg Frank Millernek nem is ez volt a szándéka. Egy hátborzongató atmoszférájú, mocskos hangulatú élmény, ami ha végül nem is a mondanivalója miatt marad az emberrel, de azt a légkört nem fogja tudni más megteremteni, mint a Sin City - A nehéz búcsú.
A Frank Miller: Sin City 1. - A nehéz búcsú képregényt Magyarországon a Fumax forgalmazza.