Honnan tudjuk manapság, hogy egy történet kiváló főgonosszal rendelkezik? Persze rengeteg aspektusból meg lehet közelíteni a kérdést, én mégis úgy gondolom, hogy a legfontosabb, hogy átérezhető, megérthető, súlyos motivációval bírjon az adott figura, sőt ha az ő szemszögéből hallanánk a sztorit, akkor ugyanúgy egy érzelmekkel teli, érdekes történet süljön ki belőle. Hiszen az élet nem fekete és fehér, minden éremnek két oldala van, Robert Rodi pedig 2004-ben úgy gondolta, hogy ha a máshonnan nem is, de a Marvel-filmekből ismeretes Thor-Loki páros sztoriját egy új szemszögből mutatja be: a cselszövő, gonosz tréfacsináló Lokiéból.
A négy részből álló képregénysorozat izgalmas és kifejezetten ijesztő felütéssel bír: Loki legyőzte Thort, uralma alá hajtotta Asgardot, és készen áll mindenért bosszút állni, amivel őt élete során megalázták: és van is miért, hiszen Loki fattyúként került Odin oltalma alá, miután az legyőzte a gyermek édesapját, Laufey-t, és az ő népét.
Odin megtagadott minden szeretetet Lokitól, az emberek is nevetve vagy megvetéssel néztek rá, tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy környezete formálta őt azzá, amivé végül lett - egy bosszúszomjas cselszövő.
A sztori során tárul elénk a tragikus karakter lelki világa, ahogyan őrlődik saját gondolatai között, megismerjük a környezetében lévő karakterekkel való kapcsolatát, no meg persze Thorral való viszonyát, aki bár egész életében legyőzte mostoha öccsét, mégis tisztelettel tekintett rá, végül pedig Odin szavai mérgezték meg az ő elméjét is, ami által egyre inkább semmibe vette Lokit - legalábbis Loki igy gondolja.
Tovább nem mennék bele a történet kivesézésébe, lévén nem kevés fordulatot és érdekes pillanatot tartogat a könyv az olvasók számára, és ami miatt kifejezetten ajánlható mindenki számára a skandináv mitológiából ismeretes alak története, az az, hogy egy mai napig releváns üzenettel bír, ami kifejezetten komplexnek és érdekesnek nevezhető.
A képregényben ugyanis leginkább az ellentétek egyetemes igazságát taglalják: nincs jó gonosz nélkül, nincs világosság sötétség nélkül, ahogyan Thor sosem lenne ünnepelt hős, ha nincs mellette Loki, az ármánykodás és a cselszövés szimbóluma. Unalomig ismert frázisnak tűnhet, mégis elképesztően releváns üzenet a mai napig, amit akár hosszú órákon keresztül is lehetne elemezni.
Képtelenség letenni az izgalmas kötetet, Loki kalandjai igazán érdekesek
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a történet bőven elfért volna még több oldalon is, mivel ez a négy fejezet piszkosul kevésnek érződik egy ennyire súlyos mondanivalóval és sztorival átitatott mű esetében, főleg annak tükrében, hogy komplett történetszálak kerülnek bevezetésre, majd zavarják le őket három oldal alatt - példának okáért az utolsó fejezetben feltűnő, fajsúlyos karakter miért nem kapott több játékidőt?
Ami a rajzokat és a grafikákat illeti, Esad Ribic kiváló munkát tett le az asztalra, kicsit olyan érzése van az embernek, mintha fogta volna az ezeket a figurákat ábrázoló festményeket, majd szorosan ott tartotta volna őket látótérben, hogy ezekből ihletet merítve vesse papírrá a Loki történetéhez kigondolt képkockákat.
A befejezés sajnos összecsapottnak érződik, pontosan a korábban említett problémából kifolyólag: kevés a játékidő, ez pedig a befejezést követően vágja arcon leginkább az olvasót, ugyanis ez inkább egy biztonsági megoldásnak tűnik. Bőven lehetett volna egy ütős csattanóval zárni Loki kálváriáját, bár a végső csavar, és az utolsó képkockák tragikus utóíze bőven megmenti attól, hogy rossz befejezésről beszéljünk.
Ugyanez elmondható a komplett műről is, hiszen a Loki egy tejes mértékben tanulságos, érdekes pszichológiai elemekkel átitatott, szórakoztató képregénysorozat, ami bár rendelkezik hibákkal és hiányosságokkal, de bőven kárpótol az érzés, amikor egyszerűen képtelen vagy letenni a kötetet, mert furdal a kíváncsiság, hogy vajon hová fut ki Loki útja a következő oldalon.
Az Esad Ribic, Rob Rodi: Loki keménytáblás képregényt Magyarországon a Fumax forgalmazza, a tőlük megszokott, magas minőségben.
Ez milyen 
Örülök, ha tetszett. 
