Dragon Shelter játékteszt

A bejáratott recept szinte mindig ugyanazt a repetitívnek tűnő, de egyébként rendkívül addiktív utat követi: kezdünk egy kicsiny farmházzal, kevés földdel és alapvető takarmánynövények magjaival, majd szépen lassan kiépítjük a telkünket, végül pedig "birodalmunk" csordultig lesz állatokkal, gyümölcsfákkal, fűszerekkel és egzotikus terményekkel. És annak ellenére, hogy nem bonyolult, odafigyelést is igényel, hisz nem lehet csak úgy bármit elültetni. Figyelni kell az évszakra, az időjárásra, illetve a trendekre is.

Annyi viszont biztos, hogy nem könnyű újat felmutatni ilyen alkotások terén. Olyasvalamire van szükség, amit még sosem láttak a játékosok. Például sárkányokra; bumm, máris minden szem a Dragon Shelter nevű játékra tapad. Legalábbis az enyéim azonnal rá kerültek; azért nem egy hétköznapi állat a sárkány, sőt mi több, mai tesztünk alanya nem állt meg ennyinél. A megszokott csirkék, malacok és tehenek helyett hernyók, madarak és egyéb mesés lények várnak ránk, hogy... felneveljük őket? Igen, mert ez sokkal jobban hangzik, mintha azt mondanánk, hogy szépen, lassan nyersanyaggá lesznek átalakítva.

A játék a megszokott módon kezdődik: kapunk egy romos, benőtt farmot, és egy hasonló állapotban lévő városkát. Feladatunk mindkettőt kitakarítani és felvirágoztatni, és ebben nagy szerepet kapnak a sárkányok, kikből négy félét gyűjthetünk össze (tűz, víz, levegő, föld). Azonban pikkelyes barátaink nem hétköznapi háziállatok, hanem ők is keményen dolgoznak azért, hogy a mindennapi farmos feladatainkat könnyebben el tudjuk végezni. Mintha robotok lennének, azzal a különbséggel, hogy szerethetőek, aranyosak, színesek és jóval szórakoztatóbb velük az élet.

Egy sárkánykának három értéke van: az éhsége, a szórakozása és az energiaszintje. Ezekre érdemes mindig figyelni, mert akkor sokkal tovább segítenek állatkáink a munka közben, illetve nagyobb gyakorisággal dobálnak aranyszínű Öröm-érméket is. Ezeket eladni nem lehet (hisz nem lehet az érzésekre egy árcédulát rátenni), ám pikkelyes barátainknak bármikor odaadhatjuk, hogy maximumra töltsük a képességmércéiket, melyek igencsak fontosak speciális növények termesztésénél. Például vannak vízi növények, illetve tüzes hajtások, melyeknek speciális földre van szükségük. Ilyen földet pedig úgy tudunk csinálni, ha a szóban forgó sárkányunkat megkérjük, hogy fújjon rá a saját eleméből (víz, tűz stb.) az adott földkockára.

A szezonokra nagyon kell figyelni, mivel a játék elején télen egyáltalán nem lehet termeszteni semmit. Később szert tehetünk egy alkímiai keverékre, amellyel át lehet hidalni ezt az akadályt, azonban nem két perc a történetben eljutni odáig, hogy az elérhetővé váljon. Ha lemaradunk, akkor a telet gyűjtögetéssel és főzéssel fogjuk tölteni, ami nem feltétlenül a legrosszabb dolog a világon, csakhogy előbb-utóbb kifogyunk a nyersanyagokból.

A helyzeten nem segít, hogy a városlakókkal ápolt a barátságszintet napi főzős feladatokkal tudjuk hatékonyan növelni. Arról nem is beszélve, hogy a sárkányokat is kell valamivel etetni, illetve a saját energiaszintünket is étkekkel tudjuk visszatölteni. Szerencsére a Story of Seasons-zel ellentétben itt nem fogunk leheveredni a földre, és átugrani a következő napra, ha nullázódik az energiánk. Tehát nyugodtan lehet felelőtlenül akciózni, ám a sárkányokra figyelni kell, mert ha kimerülnek és benyomják a szundit, miközben mi még ébren vagyunk, akkor a fáradság csökkenésével egyenes arányban növekszik az éhsége.

A sok alapanyag felhasználást ellensúlyozandó, a telkünkön nincs specifikusan kijelölt termőföld rész, ami lelimitálná a termesztési ambícióinkat. Oda ásunk, ahová akarunk, de azért nem lehet mindent feltúrni, hisz a konyharész elég sok helyet elfoglal, és konyhából többre is szükségünk lesz, mikor elszaporodnak az alapanyagok, és a legelsőben elfogy a hely. Viszont, ha főzésre kerül a sor, sárkányaink itt is tudnak segíteni, bár igazán érdemlegesen akkor tudnak beleszólni a dolgok menetébe, ha kapnak saját sütőt, előkészítő eszközöket és alapanyagos kosarakat. Különben hajlamosak összeakadni egymásban, bennünk, és leáll a folyamat, miközben ők az élet nagy dolgain gondolkoznak. Vagy csak rádöbbennek, hogy ők igazából egy videojáték szereplői, és ez letargiába helyezi őket.

A játékot átfogó történetet küldetések teljesítésével tudjuk előrébb tolni. Ahogy haladunk, úgy válnak elérhetővé újabb növények, receptek, bútorok, kiegészítők, kisállatok és tevékenységek. A város lakossága is szépen gyarapodik látogatókkal, visszatérőkkel, illetve fesztiválok is megrendezésre kerülnek. A végére minden kivirágzik körülöttünk, és ez jó, ugyanis a játék nagy részében az összes városlakó depresszíven, lekókadt fejjel jár-kel, és csak a dialógusokból lehet arra következtetni, hogy milyen a kedvük.

Sajnos nagyon sok időbe telik, mire mindenkinek sikerül a megfelelő szintre hoznunk a kapcsolati mutatóját, így hajlamos a játékmenet beleszaladni a repetícióba. Napok telnek el azzal, hogy leszállítjuk a lakosoknak a napi rendeléseit, és visszatermejük az alapanyagokat. Télen ez rosszabb, főleg, amikor még nincs meg a szükséges alkímiai főzet, amely által ilyenkor is lehet termeszteni. Emellett kis extra nehezítés, hogy a rendszer nem siet elmagyarázni a részleteket, így nagyon sokszor a saját talpraesettségünk lesz a legjobb mód a haladáshoz. De legalább megvan a felfedezés öröme. És a beragadás frusztrációja is.

A prezentáció találó és a mesés színvilág és környezet is tetszetős, bár én találtam grafikai és technikai bukkanókat. Valószínű nektek ezeknek a nagyrésze nem fog megjelenni, mert jómagam a megjelenés előtti patch-ek nélkül játszottam. Ebből kifolyólag remélem, hogy a néhány AI-generáltnak tűnő karakterportré, mellyel találkoztam, lecserélésre kerül... feltéve, hogy tényleg robottal csinálták. Ez a baj ezzel a szemét technológiával: a szerencsétlen néző az őszinte munkát összekeveri a futószalagos moslékkal, ha meglátja a stílusbeli hasonlóságot.

A zene viszont igen kellemes, ám sajnos nem csendül fel túl gyakran, és nincs is a számok között nagy variáció. A szinkronhangok semmisek, csak egy-két nyögés fért bele a büdzsébe, de sebaj, igazából nekem nincs túl nagy igényem arra, hogy az írott szöveget előadják nekem. Én megtanultam a WoW-os éveim alatt küldetésleírást olvasni, most is menni fog.

Összességében szórakoztató alkotásra sikeredett a Dragon Shelter, annak ellenére, hogy a farmos játékok világát nem fogja megváltani. A premissza és a sárkányok aranyosak (főleg mikor rászabadulnak a trambulinra), a játékmenet pedig szolid. Azonban gyakoriak az üresjáratok, a mese nem túl érdekes, a szereplőkre rossz ránézni, és nagyon sok időt el tudnak venni a főzési és gyűjtögetési programok. A farmoló fanatikusoknak egy próbát mindenképpen megér, hisz mikor máskor lehet szó szerint "Így neveld a sárkányod"-at játszani?

TesztplatformPC

6.5/10

ÉrtékelésMegosztó

Ami betalált

• Szolid farmos alapok, aranyos sárkányokkal kiegészítve
• A sárkányok nem csak cukik, de rendkívül hasznosak is
• Kellemes zene, mesés prezentáció

Ami fájt

• Lehetne tartalmasabb, illetve kiforrottabb a játékmenet
• A téli szezon nem túl izgalmas
• A szereplők árasztják magukból a depressziót