DJI Mavic 2 Zoom teszt

A Mavic 2 Zoom dobozából előpattanva tapasztaltuk a szokásos tendenciát: nem igazán mellékeltek használati utasítást a gép mellé, viszont természetesen online mindent elérünk. A DJI eszközök esetén mindig az első lépés letölteni okostelefonunkra a DJI GO 4 nevezetű applikációt, regisztrálni, majd az ott feltüntetett lépéseket követni.

Kezdők számára rendkívül segítőkész a program, elmagyaráz mindent legyen szó a bekapcsolásról vagy akár a különféle speciális repülési módokról, a profik pedig már rutinból találnak meg mindent.

Miután minden kikerült a dobozból, mindenképp fogjunk kettő extra propellert, mivel csak kettő van alapjáraton felhelyezve a Zoom-ra, másképp nem fért el a dobozban. A megoldás a szokásos: a lyukakba rakjuk kis műanyag pöcköket, lenyomjuk a propellert és elforgatjuk.

Az új generáció is könnyen hordozható, kár hogy a Fly More Kit csak külön vásárolható

A kontroller botrészeit rá kell csavarni a kettő forgó bütyökre, ki kell hajtani az antennákat, végül pedig a megfelelő csatlakozóval rá kell kötni a telefonunkat. A csatlakozás természetesen Lightning és MicroUSB csatlakozókkal is lehetséges, a csomag mindkettőt tartalmazza.

A bekapcsolás módja szintén a DJI esetén megszokott módszert követi: egy rövid és egy hosszú lenyomás után hanghatással fogja jelezni a kontroller és a drón is, hogy szolgálatra kész. Ha belépünk a DJI Go 4 applikációba, akkor telefonunkon láthatjuk az eszköz kamerájának adását, és aktiválhatjuk a különféle felvételkészítési és repülési módokat.

Ajánlott sík betonfelületről elindítani a gépet, nehogy véletlenül baja essen a propellereknek. Van lehetőség automata felszállásra, de a bal oldali stickkel is el lehet indulni, ha feltoljuk azt.

Mivel a Mavic 2-t kültéri használatra tervezték, nem ajánlott lakáson belül repkedni vele. Elsősorban azért, mert a repülési módoknak hely kell, másodsorban az akadályészlelő szenzorjai klausztrofóbiás rohamot kapva megállás nélkül visítani fognak. Az üres terem még elmegy, de otthon, szűkös lakásban teljesen értelmetlen kínozni a szegény gépet.

Az akkumulátor töltöttségének visszajelzése megváltozott

Akinek már volt szerencséje a Mavic Pro-hoz, annak ismerős lesz az irányítás; a jól bevált recepten nincs értelme változtatni. A bal oldali bottal repülünk fel s le, illetve forgunk 360 fokosan, míg a jobb oldalival megyünk előre, hátra, jobbra és balra. Bal oldali mutatóujjunkkal lehet a kontroller oldalába beépített kameramozgatót tekergetni fel s le, így a drón képes kissé felfelé is nézni a kamerájával (ezt bizony imádjuk), nemcsak lefelé.

A Mavic 2 rendkívül stabil drón, kibírja az enyhén szeles időjárást is anélkül, hogy nagyon kibillenne a lebegésből, de azért jobb szélcsendes időben felszállni, nem kell kihívni a sorsot magunk ellen. Az előd alsó és elülső szenzoregyüttesével ellentétben az új generáció már rendkívül fejlett akadályészlelő szenzorokkal van telepakolva gyakorlatilag minden oldalon, így előre figyelmeztet, ha véletlenül nem vennénk észre akadályokat a kamerán.

Továbbá, ha be van kapcsolva az APAS (Advanced Pilot Assistance System), akkor ki is kerüli az útban lévő dolgokat, ameddig nem maximális sebességgel száguldunk feléjük. Érdekes adalék a fentiekhez, hogy bár a gyártó nagyjából 8km-es reptávot tart elérhetőnek, nálunk többször is nagyjából másfél km után már jelet vesztett, de a legnagyobb táv is 3km környékén volt - igaz, nem sík terepen, ami pedig rengeteget számít.

Az érdekesség egyébként nem is a fenti tény, hanem hogy a szerkesztőség Mavic Pro drónja ennél minden esetben minimum 500m - 1 km reptávval messzebbre ment anélkül, hogy jelvesztésre panaszkodott volna. Valószínűleg jön még náhány szoftverfrissítés, mire minden helyreáll.

A Mavic 2 széria 72kmph sebességgel képes száguldani

Az akadályfigyelés mellett ActiveTrack 2.0-ás rendszerrel is rendelkezik a quadcopter: miután kijelöltünk egy célpontot, azután követni fogja a Mavic, mint valami hűséges háziállat. Ha a "gazdi "eltűnik szeme elől, akkor három másodperces jövőbelátási képességével próbálja meghatározni annak tervezett útvonalát, hogy nyomára tudjon bukkanni. Például ha eltűnnénk egy nagyobb fa mögött, akkor a drón már a másik vége felé közelít, ahonnan - reményei szerint - elő fogunk bukkanni.

A Mavic 2 maximális repsebessége 72 km/h, és állítólag 31 percig képes a levegőben maradni, de, aki otthonosan mozog a DJI quadjai között, az tudja, hogy 10%-nál beindul az automatikus biztonsági landolás mechanizmusa (amit persze felül lehet írni a stickek tologatásával). Az adat természetesen optimális repülési körülményeket feltételez, ennek megfelelően mi átlagosan 26 - 28 percet mértünk egy teli aksival.

Ezen felül, ha bármely felvételkészítési módot használjuk, az értelemszerűen lecsökkenti ezt az időtartamot, így, ha hosszabb drónozási tevékenységet tervezünk elkövetni, akkor érdemes több feltöltött akkumulátorral készülni. Esetünkben szomorú tény, hogy a Mavic 2 szériából nincs Fly More Combo szett, hanem a Mavic 2 FlyMore Kit beszerzésére vagyunk utalva, ha több akkumulátorra vágyunk relatíve jó áron, ez pedig nem kis plusz költség.

Nagy szélben is helytáll, a gimball pedig nagyszerűen tartja a pozíciót

A Mavic 2-höz az OcuSync távirányítási rendszer új iterációja tartozik, mely akár 8 kilométerről is tartja a video kapcsolatot a kontrollerrel, és a 2,4-es, illetve az 5,8-as frekvenciacsatornákat is tudja használni. Ez jól jön, ha véletlenül olyan helyen repülnénk, ahol nagy az interferencia. A video 40Mbps-al tölt le, viszont a késleltetés 120-130 ms, ami sajnos megegyezik az OcuSynch előző verziójával, de hát nem lehet minden tökéletes.

A szemfüles olvasó minden bizonnyal észrevette, hogy nem említettem meg sem a Mavic 2 Pro-t sem pedig a Zoom-ot külön, ugyanis egyelőre csak az alapgépről beszéltem, ami megegyezik mindkettő típusnál. A különbség amilyen kicsi, egyben olyan óriási is: egyedül a kamerában rejlik. Míg a Pro-n egy nagyszerű minőségű Hasselblad kamera figyel, a Zoom inkább a Mavic Pro-hoz hasonló objektívet kapott, melyet, a nevéből fakadóan, zoomolási technológiával (és extra szoftverekkel, tulajdonságokkal) vérteztek fel.

A háromtengelyes gimbal mindkét produktumnál befigyel, így stabil felvételekre lehet számítani, illetve mindkét típus képes a 4K-s videó felvételekre (bár továbbra is csak 30 FPS-en), és H.265 tömörítést használ, ami az előző verzióhoz képest (H.264) 50%-al tisztább és részletesebb képminőséget eredményez.

Szenzorhegyek a hasán...

Mit is jelent ez pontosan? A kamera szenzora 1/2.3"-es, 12 Megapixeles és képes 4x-es és 2x-es (24-48 mm), illetve 4x-es digitálisan feljavított zoomra, melyhez hasonló egyelőre nem található a szabadidős drónok piacán. Ezzel a lehetőséggel felvértezve megnyílt az út az parallax hatású felvételek otthoni készítéséhez, ráadásul még egy új "Quickshot" módot is kapunk ilyen téren, mégpedig a "Dolly Zoom" effektust, ami alapjáraton nem más, mint a Vertigo hatás (Alfred Hitchcock: Vertigo című filmje után elnevezve).

Óvatosan kell azonban a "Dolly Zoom" effektet használni, ugyanis ilyenkor riasztóan sokat hátrál a drón, miközben zoomol. Mindenképpen olyan helyen érdemes ezzel kísérletezni, ahol biztosan nem fog senkinek sem nekiütközni, igaz bármikor meg lehet állítani a felvételt, ha szorul a hurok. Az igazán jó Vertigo hatást úgy lehet elérni, ha a kijelölt objektum körül nem egybefüggő a háttér, hanem az egyértelműen megkülönböztethető tárgyakon és épületeken kívül a horizont, az ég, vagy esetleg valami vízfelület is látszik.

Ezeken felül szuperfelbontású képekre is képes a Zoom, ami azt jelenti, hogy 35 mm-es fókusztávolságnál kilenc fotót készít a kamera, majd eggyé fűzi azokat, létrehozva így egy 48 Megapixeles csodát. Ez egy 8000 x 6000-es kép, mely irgalmatlanul jól néz ki, csak kénytelenek leszünk elfogadni, hogy 22 megabájt körüli lesz a mérete.

...szenzorhegyek mindenhol

Egyébként a normálisan készített képek is nagyszerűen fognak kinézni, hála az Enhanced HDR jelenlétének, illetve, az alacsony fényviszonyokat kiküszöbölendő, kapunk egy "Hyperlight" képkészítési opciót is, mely felhasználásával a sötétebb helyeken készült felvételek jócskán kevesebb képzajjal fognak rendelkezni.

A "Hyperlapse" effektust is meg kell említeni, ami a Mavic 2 Pro-nál is megtalálható. Ez a sorozatokból, természetfilmekből már jól ismert időgyorsító hatás, melyből négy módozatot is kapunk: Free (mi irányítjuk a drónt), Kör (célpont körül repül a quadcopter), CourseLock (előre meghatározott irányba történik a repülés) és Waypoint (meghatározott pontokon át suhan a gép).

Ezt a hatást egyébként úgy éri el a gép, hogy némileg több mint négy perc alatt egy rakás képet készít, majd azokat egy folyékony rövidfilmmé alakítja úgy, hogy a laikus nézőnek fel sem tűnik, igazából több másodperces időintervallummal készített képek egyvelegéről van szó.

A Mavic 2 széria erős repülőkkel rajtolt el, és végső soron a preferencia fogja az embert a vásárlásnál befolyásolni. Szükséges-e neki a zoom funkció, vagy inkább könnyebben feldolgozható, szebb képeket akar csinálni?

A háta kissé dundibb lett az elődhöz képest, a kamera viszont tud felfelé is lesni

Mi a Zoommal is fantasztikus felvételeket tudtunk kreálni, az irányítással nem volt semmi probléma, a "Dolly Zoom" és a "Hyperlapse" pedig nagyszerű adalékot jelentenek a már eddig is jelenlévő felvételkészítési módokhoz. Legyen szó munkáról vagy szórakozásról, a Mavic 2 Zoom nem fog minket cserben hagyni.

A technika ördöge csúful megtréfált minket, így a drónnal készített képek és videók a saját memóriakártyánk meghibásodása miatt sajnos nincsenek meg, nem tudjuk őket prezentálni. Ennek pótlását megpróbáltuk, azonban legalább egy héttel csúszott volna a teszt, amit rossz döntésnek tartottunk, ezért mindenki megértését köszönjük!

A Mavic 2 Zoom ára 415 ezer forint körül, a Mavic 2 Pro pedig valamivel 500 ezer forint alatt kapható, a minden bizonnyal szükséges Fly More Kit pedig 125 ezer forint magasságában mocorog jelenleg, ami nem kis befektetés. Emellett az előző generációs Mavic Pro becsúszott 300 ezer forint környékére, és ebből a Fly More Combo verzió is megáll 370 ezer forint környékén. A különbség tehát minimum 130 ezer forint a Zoom és 250 ezer forint a Pro esetében.

Kezdő drónosoknak nem feltétlenül ezt ajánlanák első eszköznek, és az sem biztos hogy az első Mavic Prót érdemes vele leváltani, hacsak nem valakinek nagyon fontosak a speciális effektek és a zoomolásra nagyszerűen alkalmas kamera.

Minden más drónosnak azonban a jelenleg kapható legjobb alternatíva a Mavic 2 Pro mellett.