Csak egy éjszaka filmkritika

Az egész cselekmény arra a törvényre épül, miszerint házasságon kívül az amerikaiak - néhány kivételtől eltekintve - évente csupán egyetlen alkalommal létesíthetnek egymással szexuális kapcsolatot, mivel ez állítólag számos kedvező hatással bír a társadalomra. Ennek következtében a kijelölt éjszaka az országban az egész év legkevésbé romantikus időszakává válik, amikor rengeteg kiéhezett ember csak arra vár, hogy végre kölcsönösen nekieshessenek valakinek, akár a párjukról, akár valaki másról van szó.

Mint azonban kiderül, akad néhány igényesebb és kifinomultabb lélek, mint például a csinos, de egyedülálló Allie (Monica Barbaro), aki még ilyenkor is szereti jobban megválogatni a partnereit, illetve az éppen a nagy nap előtt ejtett Owen (Callum Turner), aki szintén nem bánná, ha legalább egy szikra kipattanna közte és egy útjába kerülő lány között. Amikor a két fiatal véletlenül egymásba botlik, a szikra egy pillanatra fellángol, ám szinte azonnal ki is huny némi balszerencsének köszönhetően.

Az éjszaka azonban hosszúnak bizonyul, és Allie és Owen útjai újra meg újra keresztezik egymást New York még a szokásosnál is őrültebb városában. Ám mivel az adott napon mindenki elsősorban a szexre hajt, talán nem vesznek észre valami mást a zűrös felszín mögött, ami esetleg mindkettejük életét megváltoztathatná...

A fentiek tükrében azon állítás, hogy rendhagyó alapszituációval van dolgunk, valószínűleg enyhe kifejezés, még akkor is, ha annak mégiscsak lehet valamiféle valóságalapja. Egy kellőképp elvetemült kormány ugyanis talán még be is vezethetne valami hasonló intézkedést, még ha nem is ennyire radikálisat, amit a gyakorlatban aligha lehetne ténylegesen betartatni.

Hiszen a történelem immár többször bebizonyította, hogy ha valami alapvető dolgot kifejezetten tiltanak, akkor az emberek úgyis megtalálják a kiskapukat, bármennyire szigorú is legyen az ellenőrzés - ebből a szempontból tehát a szextilalom aligha különbözik sokban a szesztilalomtól.

Az abszurd kiindulópont természetesen nem teljesen céltalan, hiszen egy olyan külső kényszert helyez a szereplőkre, ami sajátos dilemma elé állítja őket annak eldöntésében, hogy pontosan kivel és hogyan létesítsenek intim, illetve gyakorlatilag bármiféle kapcsolatot. Ennek következtében viszont nézőként jó ideig azon gondolkodtam, hogy a Csak egy éjszaka vajon mennyire szól a szexualitásról és az ahhoz való viszonyunkról, és mennyire az emberi kapcsolatokról.

A helyzetemet egyáltalán nem könnyítette meg, hogy az elején olyan a narratíva, mintha az alkotók sem igazán tudták volna eldönteni, milyen filmet is akarnak készíteni. Az első felében legalábbis majdnem minden csak arról szól, hogy mivel házasságon kívül csupán az év egyetlen éjszakáján szabad a szex, ilyenkor szinte mindenki azt hajszolja, és jóformán még a csapból is az ezzel kapcsolatos tartalom folyik, illetve minden utcán, ablakban, járművön és egyéb helyen durván egymásra tapadt embereket látni, mint ha nem volna holnap.

Ezzel összefüggésben számos faramuci és vicces helyzet adódik, míg mások néha már a jó ízlés határát is erősen súrolják. Személy szerintem nekem az volt ezzel a gondom, hogy nem tudtam eldönteni, hogy szatirikus túlzásokkal teli, már-már Kubrick abszurdba hajló stílusával kacérkodó produkciót látok-e, vagy egyszerűen csak viccesek akartak lenni az alkotók.

Amit láttam, azt akár úgy is lehetett értelmezni, mint a mai városi ember viselkedésének kifigurázása, politikai felhanggal bíró társadalomkritika, vagy akár egy határozott beintés a túlzásokra hajlamos konzervatív kormányzat és az egyházak felé. Ám akkor sem lehet igazán eldönteni, hogy maguk az alkotók konzervatív vagy liberális módon állnak a témához, ha a látottak inkább az utóbbira utalnak, mivel olyan jelenetek is bőven vannak a filmben, melyek inkább a szerelem és a szexualitás hagyományosabb megközelítése mellett szólnak.

A játékidő előrehaladtával pedig azért egyértelműen kiderül, hogy másról is szól a film mint a puszta szexualitás. A romantikus komédiák terén elég komoly előzetes tapasztalattal rendelkező rendező, Will Gluck (Könnyű nőcske, Barátság extrákkal, Imádlak utálni) szerint alkotása alapvetően nem más, mint a randizás és a szerelem keresésének korunk társadalmára vetített lenyomata, és ebben lehet is némi igazság.

Hiába könnyű ugyanis manapság emberekkel találkozni (akár a neten keresztül, ugyebár), igazán mély és tartalmas kapcsolatot kialakítani alighanem nehezebb, mint korábban bármikor. Ahhoz, hogy az ember valódi kapcsolatot alakítson ki másokkal, muszáj jelen lennie az adott pillanatban, illetve intervallumban, ami igen komoly akadályokba ütközhet, ha a gyakorlatban éppen úgy kezeljük egymást, mint a rendszerint igen gyors és felületes telefonos üzenetváltások során.

Ha tehát másra nem is, annyira azért jó a kissé kaotikus narratíva, hogy megmutassa: a közösen átélt élmények, legyenek akár jók, akár rosszak, képesek összehozni az embereket. S bár tény, hogy rajtuk kívül nem sok igazán szimpatikus karakter akad, a főszereplők legalább szerethetők, és kellőképpen működik közöttük a kémia ahhoz, hogy legalább valamennyire hitelesek és valóságosak legyenek számunkra.

Allie és Owen még úgy is átmegy némi jellemfejlődésen, hogy az adott nap kényszerének hatására időnként eléggé faragatlan módon viselkednek másokkal és egymással szemben. A lány énekes, és hiába szép a hangja és rendkívül vonzó a külseje, nem igazán hisz magában, aminek a szerelmi élete is kárát látja.

A srác, akinek az improvizáció viszont nem feltétlenül az erőssége, ellenben látszólag jól működő kapcsolatban él (legalábbis a kitüntetett napig), és saját pizzázója birtokában úgy érzi, biztos lábakon áll. Ehhez képest egyik pillanatról a másikra szingli lesz belőle (ráadásul elég megalázó módon), és partner nélkül marad a nagy éjszaka előtt, amikor végre szabad a közös ülés...

Mindehhez New York a maga forgatagával és változatos helyszíneivel szolgál nagyszerű háttérként, tehát nem mondhatjuk, hogy az összetevők nem voltak adottak egy jobbféle romkomhoz. Kár, hogy a narratíva nem igazán tudott egységes és világos maradni, miközben időnként olyan ellentmondásokat produkál, melyeket nehéz hová tenni. Ezek közül talán az a legszembetűnőbb, hogy ha az alkotók szerint a legtöbb ember szeretne valamiféle jelentőségteljes kapcsolatot kialakítani másokkal, akkor a legtöbb szereplő, pár és szituáció vajon miért épp ennek az ellenkezőjét tükrözi a filmben?

A Csak egy éjszaka ettől függetlenül egy érdekes próbálkozás, ami nem mentes az eredetiségtől. Összességében működik a film, bár nem kevés döccenőn megy keresztül, mire végre eljut a befejezésig. Kicsit elgondolkodtató, miközben eléggé szórakoztató is tud lenni ahhoz, hogy ne fulladjon unalomba. Azt mondanám, egynek elmegy kategória, de randifilmnek kissé direkt és túlságosan intim. Persze az is lehet, hogy csak én vagyok túl öreg és maradi hozzá...

VerdiktMegosztó

6/10