Mint az már a filmekből is kiderült, a meglehetősen ijesztő bohóc csupán egy külső, amit az űrből évmilliókkal korábban érkezett, gonosz entitás magára ölt, hogy leginkább ebben az ismerős formában hozza a frászt a gyanútlan emberekre. Pennywise ugyanis az emberek félelmeiből táplálkozik, és bevált módszere az, hogy áldozatai fejébe mászik, mindenféle szörnyű hallucinációt okozva, és ha teljesen a hatalmukba keríti őket, akkor nekik annyi.
Hogy mi motiválja a lényt, milyen szabályok mentén ténykedik Derry-ben, és hogy miért veszi célba elsősorban a gyerekeket, az eddigi mozgóképes adaptációkból legfeljebb részben derült ki, ám egy sorozat mindig több játékidőt biztosít az aprólékosabb részletek bemutatására. Az alkotók terve valójában az, hogy három évadon keresztül, az időben visszafelé haladva mutatják be Derry és az azt megszálló gonosz entitás történetét, amit remélhetőleg sikerül majd megvalósítaniuk.
A sztorinak szintén továbbra is elmaradhatatlan "kellékei" a gyerekek, akik természetesen újfent nyomozást folytatnak a rejtélyek felderítése érdekében, és - az E.T-hez és számos más klasszikushoz hasonlóan - ezúttal is biciklivel közlekednek. Lényegében tehát egy már bevált recept alapján létrehozott, kibővített történetet kapunk, ami legalább annyira készült a filmes adaptációk kedvelőinek, mint a horror vagy éppen Stephen King rajongóinak általában.
Noha a városban már korábban is előfordultak igen furcsa és hátborzongató esetek és rejtélyes eltűnések, egy moziban elkövetett mészárlás mindenkinél kiveri a biztosítékot. Mivel a környéken látták és nincs alibije, a gyanú a fekete Hank Groganre (Stephen Rider) terelődik. S bár mi tudjuk, hogy nem ő követte el a véres gyilkosságokat, a tettes megbüntetését követelő városlakók nyomására Clint Bowers rendőrfőnök (Peter Outerbridge) mégis úgy dönt, hogy rács mögé zárja és elítélteti.
Mindeközben a helyi katonai bázis parancsnoka, Shaw tábornok (James Remar) többet tud a városban zajló különös történésekről, mint amennyit mutat. Mindez oda vezet, hogy a helyi katonaság és a rendőrség is ugyanúgy a saját feje után megy, mint a segítség híján saját nyomozást indító gyerekek, aminek alighanem az áldozatai számát egyre gyarapító bohóc örül a legjobban...
A második fejezetben pedig éppen az erős spirituális képességekkel bíró Mike révén kerültek a képbe a helyi indiánok, akik már évszázadok óta küzdenek a gonosz ellen. Az ő történetük is jócskán kibővítésre kerül a sorozatban, s miközben a saját pecsenyéjét sütögető hadsereg és az őslakosok egymásnak feszülnek, nem csak hogy jobban megismerjük kéretlen örökségüket, de idővel talán még Pennywise aktivitásának periodikus jellegére (elvileg 27 évenként kezd újabb ámokfutásba) is magyarázatot kapunk majd.
A földjeiket elveszítő indiánok és az őket kizsákmányoló vagy egyszerűen semmibe vevő fehérek mellett felmerülnek manapság még mindig igen gyakran előkerülő társadalmi problémák is, mint például a feketékkel, illetve általában véve a színes bőrűekkel szemben sokszor tapasztalható előítélet és diszkrimináció. A kisebbségek és elnyomottak nehéz helyzete valójában majdhogynem annyira szerves része a sorozat narratívájának, mint magának a címszereplőnek a titkai és ténykedése.
A mindenből fegyvert kovácsolni igyekvő kormány ebből a szempontból talán kissé közhelyes, mégis már-már elmaradhatatlan összetevőnek tűnik, de némi kikacsintás formájában még a pszichés erejüket a katonaság oldalán - természetesen szigorúan titkos keretek között - bevető kecskebűvölők is előkerülnek.
Az Üdvözöljük Derry-ben elsősorban nem annyira a gonosz entitásra, hanem az emberi szereplőkre és a lény rájuk gyakorolt hatására koncentrál, vagyis újfent egy karakterorinetált alkotással van dolgunk. A széria aprólékosan építi fel az egyes szereplők történetét, miáltal lassacskán csepegtetve egyet többet tudunk meg a látóról, a félelem nélküli katonáról, az őrültnek titulált kamaszlányról és a többi főbb karakterről. A színészi játékra egyáltalán nem lehet panaszunk, sőt, még a gyerekek is nagyon jó alakítást nyújtanak, és remekül kiegészítik egymást.
Akik bírják az ilyesmit, azok alighanem jól fognak szórakozni - ugyanakkor némileg belerondít a képbe a körülményesen építkező narratíva, mely időnként nehezebben hihető momentumokkal operál. A túlságosan okos gyerekek és az ehhez képest időnként meglehetősen butának tűnő katonák sem fogják növelni a látottak hihetőségét, de a változó minőségű CGI sem tartozik a produkció erősségei közé.
Véleményem szerint eddig az első film volt a legjobb a regény mozgóképes adaptációi közül, melynek hangulatát a sorozat csak hellyel-közzel képes visszaadni. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az Az univerzumáért rajongók megtalálhatják benne a számításukat, és azoknak a horror fanoknak is jó választás lehet, akik kedvelik a hasonló korrajzokat.




