Az: Üdvözöljük Derry-ben sorozatkritika

2025. október 25.
62.8381
DNS profilja, adatai
DNS
Immár megszokhattuk, hogy manapság, a streaming szolgáltatások korában már szinte mindenből sorozat készül. A trend nem kerülhette el a Stephen King regényéből adaptált Azt sem, melyből korábban két sikeres mozi is született. Az Üdvözöljük Derry-ben cselekménye a filmek előzményeit mutatja be, és lényegében a Bill Skarsgard által továbbra is kiválóan alakított Pennywise, a táncoló bohóc eredettörténeteként szolgál.
 


Mint az már a filmekből is kiderült, a meglehetősen ijesztő bohóc csupán egy külső, amit az űrből évmilliókkal korábban érkezett, gonosz entitás magára ölt, hogy leginkább ebben az ismerős formában hozza a frászt a gyanútlan emberekre. Pennywise ugyanis az emberek félelmeiből táplálkozik, és bevált módszere az, hogy áldozatai fejébe mászik, mindenféle szörnyű hallucinációt okozva, és ha teljesen a hatalmukba keríti őket, akkor nekik annyi.

Hogy mi motiválja a lényt, milyen szabályok mentén ténykedik Derry-ben, és hogy miért veszi célba elsősorban a gyerekeket, az eddigi mozgóképes adaptációkból legfeljebb részben derült ki, ám egy sorozat mindig több játékidőt biztosít az aprólékosabb részletek bemutatására. Az alkotók terve valójában az, hogy három évadon keresztül, az időben visszafelé haladva mutatják be Derry és az azt megszálló gonosz entitás történetét, amit remélhetőleg sikerül majd megvalósítaniuk.

A sztorinak szintén továbbra is elmaradhatatlan "kellékei" a gyerekek, akik természetesen újfent nyomozást folytatnak a rejtélyek felderítése érdekében, és - az E.T-hez és számos más klasszikushoz hasonlóan - ezúttal is biciklivel közlekednek. Lényegében tehát egy már bevált recept alapján létrehozott, kibővített történetet kapunk, ami legalább annyira készült a filmes adaptációk kedvelőinek, mint a horror vagy éppen Stephen King rajongóinak általában.


Az első évad cselekményének fő vonala 1962-ben játszódik, amikor egy család mit sem sejtve az idilli amerikai kisvárosnak tűnő Derry-be költözik. Leroy Hanlon (Jovan Adepo) hadnagyként szolgál az amerikai légierőnél, és fogalma sincs, mi vár rá és feleségére, Charlotte-ra (Taylour Paige), valamint kamaszodó fiukra, Willre (Blake Cameron James).

Noha a városban már korábban is előfordultak igen furcsa és hátborzongató esetek és rejtélyes eltűnések, egy moziban elkövetett mészárlás mindenkinél kiveri a biztosítékot. Mivel a környéken látták és nincs alibije, a gyanú a fekete Hank Groganre (Stephen Rider) terelődik. S bár mi tudjuk, hogy nem ő követte el a véres gyilkosságokat, a tettes megbüntetését követelő városlakók nyomására Clint Bowers rendőrfőnök (Peter Outerbridge) mégis úgy dönt, hogy rács mögé zárja és elítélteti.

Mindeközben a helyi katonai bázis parancsnoka, Shaw tábornok (James Remar) többet tud a városban zajló különös történésekről, mint amennyit mutat. Mindez oda vezet, hogy a helyi katonaság és a rendőrség is ugyanúgy a saját feje után megy, mint a segítség híján saját nyomozást indító gyerekek, aminek alighanem az áldozatai számát egyre gyarapító bohóc örül a legjobban...


Bár a sztori alapvetően a saját lábán is megáll, a rajongók, akik töviről hegyire ismerik a filmeket és talán a könyvet is, egészen biztosan számtalan összefüggést találnak majd azok és a sorozat történéseivel, szereplőivel és mindenféle apró részletével kapcsolatban. Ilyen például Leroy Hanlon karaktere, akit rövid ideig már láthattunk a 2017-es első filmben: ő Mike Hanlon nagypapája, aki a Vesztesek klubjának egyik tagja.

A második fejezetben pedig éppen az erős spirituális képességekkel bíró Mike révén kerültek a képbe a helyi indiánok, akik már évszázadok óta küzdenek a gonosz ellen. Az ő történetük is jócskán kibővítésre kerül a sorozatban, s miközben a saját pecsenyéjét sütögető hadsereg és az őslakosok egymásnak feszülnek, nem csak hogy jobban megismerjük kéretlen örökségüket, de idővel talán még Pennywise aktivitásának periodikus jellegére (elvileg 27 évenként kezd újabb ámokfutásba) is magyarázatot kapunk majd.

A földjeiket elveszítő indiánok és az őket kizsákmányoló vagy egyszerűen semmibe vevő fehérek mellett felmerülnek manapság még mindig igen gyakran előkerülő társadalmi problémák is, mint például a feketékkel, illetve általában véve a színes bőrűekkel szemben sokszor tapasztalható előítélet és diszkrimináció. A kisebbségek és elnyomottak nehéz helyzete valójában majdhogynem annyira szerves része a sorozat narratívájának, mint magának a címszereplőnek a titkai és ténykedése.


A sorozatot ugyanúgy a nővére által is nagyban segített Andy Muschietti hozta tető alá, mint ahogyan a filmeket, és azt minden további nélkül leszögezhetjük, hogy felettébb alapos munkát végeztek. Ennek köszönhetően egy nagyon korrekt és hangulatos korrajzot kapunk, mely kiválóan adja vissza a 60-as évek atmoszféráját, az UFO-lázat és a hidegháborús paranoiát is beleértve.

A mindenből fegyvert kovácsolni igyekvő kormány ebből a szempontból talán kissé közhelyes, mégis már-már elmaradhatatlan összetevőnek tűnik, de némi kikacsintás formájában még a pszichés erejüket a katonaság oldalán - természetesen szigorúan titkos keretek között - bevető kecskebűvölők is előkerülnek.

Az Üdvözöljük Derry-ben elsősorban nem annyira a gonosz entitásra, hanem az emberi szereplőkre és a lény rájuk gyakorolt hatására koncentrál, vagyis újfent egy karakterorinetált alkotással van dolgunk. A széria aprólékosan építi fel az egyes szereplők történetét, miáltal lassacskán csepegtetve egyet többet tudunk meg a látóról, a félelem nélküli katonáról, az őrültnek titulált kamaszlányról és a többi főbb karakterről. A színészi játékra egyáltalán nem lehet panaszunk, sőt, még a gyerekek is nagyon jó alakítást nyújtanak, és remekül kiegészítik egymást.


Sorozatról lévén szó ezúttal több idő jut a Stephen King által megteremtett világ és Pennywise karakterének felfedezésére, így a narratíva többször is hosszabb-rövidebb visszatekintésekkel szolgál a korábbi nemzedékek idején történtekre. Ennek ellenére a gonosz szellemet, illetve magát a bohócot viszonylag ritkán láthatjuk akcióban, ám amikor feltűnik a színen, akkor rendre igen fantáziadús, általában idegtépő, és sokszor rendkívül gyomorforgató jelenetek keretében teszi.

Akik bírják az ilyesmit, azok alighanem jól fognak szórakozni - ugyanakkor némileg belerondít a képbe a körülményesen építkező narratíva, mely időnként nehezebben hihető momentumokkal operál. A túlságosan okos gyerekek és az ehhez képest időnként meglehetősen butának tűnő katonák sem fogják növelni a látottak hihetőségét, de a változó minőségű CGI sem tartozik a produkció erősségei közé.

Véleményem szerint eddig az első film volt a legjobb a regény mozgóképes adaptációi közül, melynek hangulatát a sorozat csak hellyel-közzel képes visszaadni. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az Az univerzumáért rajongók megtalálhatják benne a számításukat, és azoknak a horror fanoknak is jó választás lehet, akik kedvelik a hasonló korrajzokat.

Az Az: Üdvözöljük Derry-ben október 26-án érkezik az HBO Max streaming felületére, de 27-étől az HBO televíziós csatornán is követhető lesz.
5 hozzászólás

Ronalddo

2 hete és 3 napja

Sok jóra nem számítok, de egynek jó lesz ez is. Amilyen **** filmek meg sorozatok vannak manapság, azok között talán jobb lesz...

válasz erre

Eltohn

2 hete és 3 napja

Hát várható volt hogy sajnos nem ez lesz a legélesebb kés a fiókban... szomorú smiley

válasz erre

Levi87

2 hete és 3 napja

De nézném már! Majd egyben ha minden rész kint van. mosolygó smiley

válasz erre

Fikarc

2 hete és 3 napja

Biztos megnézem, bár én megvárom, amíg egyben fent lesz.

válasz erre

petrovicsz

2 hete és 4 napja

Nagyon kíváncsi vagyok rá.

válasz erre