Vajon lehet-e szexi a halál? Többek között ezt a felettébb szokatlan és bizarr kérdést feszegeti a korábban színésznőként hírnevet szerzett Maggie Gyllenhaal filmje, melyben testvére, a még mindig sztárként nyilvántartott Jake is kapott egy kisebb szerepet. Tudom, az Agyugrász című Pixar-féle animációs mozi után ez eléggé éles váltásnak tűnhet itt az Androgeek felhozatalában. Bizonyos szemszögből nézve azonban még azt is mondhatjuk, hogy míg előző kritikánk egy elsősorban gyerekeknek szóló szürreális filmről készült, addig az A menyasszony!-t nyugodtan nevezhetjük egy felnőtteknek szóló szürreális alkotásnak.
A színészetet az utóbbi években hanyagoló Maggie Gyllenhaal láthatóan komolyan ráfeküdt a rendezésre, sőt új mozijának a forgatókönyvét is ő maga írta. Műve témájául pedig Frankenstein újra meg újra előkerülő világát választotta, ami a jelek szerint még mindig menő Hollywoodban - sőt lényegében a világ minden egyéb szegletében, ahol csak létezik filmipar.
A témában nemrég Guillermo del Toro filmje keltett egész komoly visszhangot a Netflixen, melyet több díjra is jelöltek, illetve már most besöpört néhány elég rangos elismerést, miközben a kritikusok is igen pozitív véleménnyel voltak róla. Gyllenhaal alkotása annyiban viszont alapvetően különbözik, hogy azt elsősorban az 1935-ös Frankenstein menyasszonya című mozi ihlette, ami természetesen szintén Mary Shelley 1818-as Frankenstein című regényén alapult.
A két filmben ugyanakkor egyértelműen közös azon visszatérő motívum, hogy a megvetett, kirekesztett és üldözött szörnyeteg ezúttal is humánusabb az embereknél. De vajon lehetséges-e még bármiféle újdonsággal előhozakodni ebben a témában, ami újszerűnek és egyedinek tűnhet a nagyközönség számára?
Frank (Christian Bale) és Dr. Euphronious (Annette Bening) alig várja az új menyasszony (Jesse Buckley) ébredését
Az 1930-as évek Chicagojában járunk, amit nem hivatalosan a gengszterek uralmának is neveznek. Frankenstein szörnye (Christian Bale), aki egyszerűen csak Franknek nevezi magát, immár bőven elmúlt száz esztendős, és húsbavágó módon kínozza őt a magány érzése.
Mivel a hagyományos módszerek nála nemigen jöhetnek szóba, az elkeseredett férfi felkeresi a rendhagyó kísérleteiről ismert Dr. Euphronioust (Annette Bening), akit az újraélesztés tudományának úttörőjeként tartanak számon. A nő, bár először vonakodik, végül mégis megszánja váratlan vendégét, és segít neki egy eltulajdonított holttest életre keltésében, azzal a nemes céllal, hogy Frank végre társa találhasson.
Az a bizonyos holttest azonban nemrég még egy Ida nevű nőhöz (Jessie Buckley) tartozott, akinek megvolt a maga felettébb zűrös élete, egészen addig, míg egy baleset következtében elszállt belőle az élet. Frank és a doktor pedig hiába rejtegeti előle az igazságot, az lépten-nyomon visszaköszön, ami igencsak megnehezíti az újdonsült pár boldogságát...
Wiles (Peter Sarsgaard) nyomozó és segédje, Myrna (Penelope Cruz) nem igazán látott még hasonló bűneseteket
A menyasszony! kétségtelenül nem egy egyszerű utazás, mely tele van különféle emberi érzések garmadájával, ösztönökkel, vágyakkal, kétségekkel és tragédiával. Bár a narratíva szolgál némi fekete és ironikus humorral is számunkra, hogy szórakoztatóbb legyen, az egyenetlen tempó meglehetősen döcögőssé teszi a cselekményt.
Az egész alkotást leginkább egy morbid romantikus történetként jellemezhetnénk, mely alapvetően érdekes, ugyanakkor eléggé szokatlan stílusegyveleggel operál. Az A menyasszony! ugyanis egy Bonnie és Clyde-szerű romantikus krimi gótikus horror és musical elemekkel, mely még a klasszikus maffiafilmektől sem rest kölcsönözni, ha épp alkalma nyílik rá.
A Frankenstein eredeti írójának, Mary Shelley-nek a belekeverése a sztoriba sajátos (leginkább cinikus és őrületbe hajló) hangvételt kölcsönöz a produkciónak. S bár az érzékeny szörny magányossága továbbra is fontos szerephez jut, a középpontban valójában a feltámasztott nő régi személyiségének elvesztése és új identitásának keresése áll, miközben egyfelől hazudnak neki az igazságról, másrészt állandó jelleggel kínozza az írónő rajta keresztül megelevenedő szelleme.
Valahogyan muszáj levezetni a felgyülemlett feszültséget!
Azt el kell ismerni, hogy a címszerepben látható Jesse Buckley mindent megtesz azért, hogy maximálisan átadja nekünk a karakter gyötrődését, vívódásait és önmaga újrafelfedezését, ami egy igazi érzelmi hullámvasútnak bizonyul. E tekintetben méltó társa az újfent remek alakítást nyújtó Christian Bale-nek, aki a mások által már számtalanszor eljátszott karakternek ezúttal egy legalább annyira érzékeny, ugyanakkor a megszokotthoz képest inkább bizonytalan és sebezhető változatát közvetíti felénk.
Annak ellenére, hogy az A menyasszony! meglehetősen elvont narratívával rendelkezik, összességében világos a mondanivalója. A legfontosabb tanulság talán az, hogy senki sem tehet róla, hová és minek születik, és mindenki a maga módján próbál boldogulni az életben.
Az eleve hátránnyal induló "szörnyeknek" természetesen újfent menekülniük kell, és sokan csak kihasználják, míg egyes lázadóbb szellemű emberek egyenesen példaképnek tekintik őket. A produkció többek között nem is annyira burkolt társadalomkritikaként szolgál, s bár a tragédia borítékolható, azért a narratíva hagy némi fényt az alagút végén ebben az igencsak sötét és romlott világban.
Az egyenetlen tempó és hangvétel mellett az a legnagyobb gond, hogy - mint ahogyan maga a címszereplő is teszi - a film végig csak keresi a saját identitását, miközben Gyllenhaal több forrásból is ihletet merített minimális mennyiségű eredetiség hozzáadásával. Noha azt el kell ismerni, hogy az író-rendező egy igen erőteljes mondanivalóval és érzelmi töltettel bíró feldolgozást produkált, az a többség számára túlságosan szürreálisnak és lassú tempójúnak bizonyulhat az emészthetőséghez, és végső soron nem más, mint Gyllenhaal afféle kísérleti művészfilmje. Aki tehát igazi gótikus horrorra vágyik, az jobban teszi, ha inkább elkerüli...
