A már nyolcvanadik életévét taposó Steven Spielberget pályafutása kezdetén erőteljesen foglalkoztatta az intelligens földönkívüli lényekkel való kapcsolatfelvétel lehetősége, melyet - különböző megközelítésben ugyan - a Harmadik típusú találkozások és az E.T. című alkotásaiban is megfilmesített. Napjaink Spielbergje azonban már nem egészen az a Spielberg, aki egykor volt, gyakran idealisztikus vagy mai szemmel nézve akár naivnak tűnő elképzelésekkel.
Ennek megfelelően A leleplezés napja sem ugyanaz a romantikus és fennkölt interpretációja az első találkozásnak, illetve annak a napnak, amikor az emberiség szembesül a földönkívüli civilizációk létezésével. A München, a Lincoln, a Kémek hídja vagy éppen az A Pentagon titkai után azonban aligha túlságosan meglepő, hogy az átlagember szemszögéből történő megközelítésbe immár markánsan belevegyül a politika oldaláról való megközelítés.
A rendezőt részben a Pentagon által néhány éve szivárogtatni kezdett UFO-akták inspirálták, melyet Spielberg félig-meddig az idegenek létezésének, illetve a nyilvánosság elől való eltitkolásának bizonyítékaként értelmezett. A jelek szerint azonban Spielberg mindig is hitt az intelligens földönkívüliek létezésében, s mint tudjuk, ezt alkotásaiban sem rejtette véka alá.
Ami igazából újdonságot jelent A leleplezés napja esetében, az nem más, mint annak feszegetése, hogyan reagálnának az emberek, ha hirtelen teljesen megváltozna mindaz, amit addig tudtak a világról. Ennek megfelelően nem egyszerűen csak egy sci-firől, hanem politikai és egyben pszichológiai thrillerről beszélhetünk, melynek nem feltétlenül a szórakoztatás a legfőbb célja, bármennyire is megtalálhatók benne az erre hivatott ismertetőjegyek.
Maggie (Emily Blunt) és Jackson (Wyatt Russell) más-más módon csodálkozik rá a váratlan látogatóra
A történet szerint bolygónk potenciálisan a harmadik világháború kitörésének küszöbén áll, amikor a két részre szakadt Koreában olyan súlyos incidensre kerül sor, ami készenléti állapotba helyezi az egymással szembenálló nagyhatalmak hadseregeit. Margaret Fairchild (Emily Blunt) azonban nem az ezzel kapcsolatos hírek, hanem csupán az időjárás-jelentés felelőse egy Kansas City-ben működő tévécsatornánál.
A helyét kereső nő éppen a nemzetközi helyzet fokozódása idején él át egy különös találkozást egy madárral, amitől kezdve nemcsak hogy olvasni kezd mások gondolataiban, de egy teljesen idegen nyelven is megszólal élő adásban. Barátja, a jóval földhözragadtabb Jackson (Wyatt Russell) hiába próbálja jobb belátásra bírni, a furcsán viselkedő Maggie ragaszkodik hozzá, hogy neki küldetése van, és látatlanban is tudja, hová kell mennie.
Eközben a kényes ügyekben érintett Wardex nevű magáncég vezetője, Noah Scanlon (Colin Firth) megszállottan üldözi Daniel Kellnert (Josh O'Connor), a vállalat egyik alkalmazottját, aki a birtokában lévő titkos adatok nyilvánosságra hozataláért küzd a korábban szintén Wardex-alkalmazott Hugo Wakefield (Colman Domingo) irányításával. Mint kiderül, Kellner és Maggie kulcsszerepet játszanak az ügy megoldásában, ám ők maguk sincsenek tisztában azzal, hogy milyen módon...
Daniel Kellner (Josh O'Connor) elszántan kiáll az igazság(á)ért
Bár a cselekményből csak lassan és fokozatosan derül ki, hogy a film alapvetően arról szól, hogyan fogadnák az emberek, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, amiben a hitnek is rendkívül fontos szerep jut, a játékidő előrehaladtával mindez egyre nyilvánvalóbbá válik. A párbeszédek révén Spielberg az ezekkel kapcsolatos egzisztenciális kérdéseket is kendőzetlenül feszegeti.
Vajon kitörne-e a pánik? Miben hinnének az emberek, lenne-e még bármi értelme egy mindenható Istenről beszélni? Globális megvilágosodáshoz vagy globális katasztrófához vezetne-e egy esetleges kapcsolatfelvétel? Mindehhez egyfajta kontrasztként szolgál az aktuális geopolitikai háttér: ha a világ lényegében a harmadik világháború küszöbén áll, ehhez képest vajon mi lehet még fontosabb?
A narratíva szerint az amerikai kormány sincs igazán tisztában az idegenekkel kapcsolatos igazsággal, de ettől még az emberek előtti titkolózás ugyanúgy egy régóta tartó összeesküvés eredménye. A produkció sajnos elég sokszor él a hasonló filmek, könyvek és popkulturális nézetek közhelyeivel, mint ahogy kicsit sok a merész következtetés és a kényelmes véletlen is, ami nem igazán növeli a realitásérzetet.
Noah Scanlon (Colin Firth) mindent megtesz azért, nehogy napvilágra kerüljenek a titkos információk
Mindezzel együtt az A leleplezés napja több-kevesebb sikerrel próbál a realitás talaján maradni, ami alighanem a rendező részéről szokatlan, erőszakos kezdést is megmagyarázza. A színészi játék segít azonosulni a szereplőkkel - különösen Emily Blunté, aki még egy hosszabb, alapvetően kattogásokból álló idegen nyelven megszólaló monológot is meggyőző módon tud előadni.
A kiváló, már kilencven felett járó John Williams újra egy földönkívüliekről szóló Spielberg produkció zeneszerzője, és szintén nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a látottak erőteljes érzelmi reakciókat váltsanak ki a nézőből. Noha ezúttal a zene távolról sem annyira grandiózus, és nem annyira viszi előre a filmet mint amennyire inkább a cselekmény aláfestésére szolgál, amikor kell, nagyon is eléri a kívánt hatást.
Alighanem az eddigiekből is világosan látható, hogy az A leleplezés napja már korántsem az a fajta nyári blockbuster, amivel Spielberg a pályafutása elején forradalmasította a mozizást. Noha az üldözés és az izgalom ugyanúgy megvan benne, mint a látványosság, az nem olyan nagyszabású és poétikus, mint mondjuk a Harmadik típusú találkozásokban. Ezzel együtt a rendező régi naivitása és idealizmusa még mindig visszaköszön, ami összességében felettébb érdekes és kissé szokatlan egyveleget képez.
Hőseinknek nem csak az igazságért, de a puszta életükért is meg kell küzdeniük
Bár kicsit felemás érzéseim vannak a produkcióval kapcsolatban, az biztos, hogy fontos filmmel van dolgunk, ami Spielberg munkásságában is egyfajta mérföldkőnek tekinthető. A legfőbb érdeme, hogy sok nézőhöz eljut, és alaposan elgondolkodtatja őket az embernek a világegyetemben betöltött szerepéről.
Amire pedig, lássuk be, igen nagy szükségünk is van annak fényében, hogy az emberek többségének komoly problémái vannak akár csak a saját identitásával - legyen az összefüggésben a vallásukkal, a félelmeikkel, az ellentmondásos információk áradatával, vagy egyszerűen csak azzal, hogy fogalmuk sincs róla, hol az igazi helyük az univerzumban.
Hogy mennyi a valóság és mennyi a spekuláció a filmben, azt nemhogy nehéz, de majdhogynem lehetetlen lenne pontosan megmondani. Ám akár hisz valaki abban, hogy a földönkívüliek léteznek és már meglátogattak bennünket, akár nem, nem szabad készpénznek venni a látottakat. Azt pedig, hogy valóban létezik-e intelligens élet - pláne olyan, amelyik valamilyen módon már felvette velünk a kapcsolatot -, majd még meglátjuk...
