A jégrémes filmkritika

Egy szokványos amerikai kisvárosban járunk, ahol egy kora nyári napon feltűnik egy jégkrémes kocsi, klasszikus kinézettel és árussal (Ari Millen), ám annál szokatlanabb kínálattal és körítéssel. Bár abban nincs semmi furcsa, hogy a gyerekek többsége azonnal megrohamozza a kocsit és betol egy fagyit, a következmények rettenetes hatással bírnak az egész városra nézve.

Amint beköszönt az éj, a gyerekek megszállott, zombiszerű vadakká válnak, és válogatott módszerekkel kezdik legyilkolni mit sem sejtő szüleiket. Eleinte senki sem tudja, mi üthetett beléjük, de a szemfüles és mindig rosszat sejtő Jared (Charlie Zeltzer) gyanakodni kezd a különösen viselkedő fagylaltárusra.

Szülei, a többgenerációs ügyvédcsalád hagyományait folytató Marty (Roth) és Alison (Karen Cliche) azonban nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a városban zajló furcsaságoknak, és másnap simán elutaznak, Lizzie-re (Sarah Abbott), Jared immár nagykorú nővérére bízva a fiukat. Amikor ezt követően az iskolában is elszabadul a pokol, Jared csak azon néhány gyerektársa segítségére számíthat, akik hozzá hasonlóan nem ettek a jégkrémes portékájából...

Ha úgy nézzük a dolgot, hogy a legtöbb kultúrában a gyerekek jelentik az emberiség jövőjét és ezáltal legféltettebb kincsét, a fenti történet kétségtelenül bárhol igen hátborzongatónak és megrázónak tűnhet. A filmet elnézve azonban inkább az a benyomásunk támadhat, hogy valójában nem is annyira elborzasztani, sokkal inkább szórakoztatni igyekeznek bennünket az alkotók a maguk morbid módján.

A jégrémes, bár eleinte elég lassan építkezik, a játékidő derekára már tobzódik a brutális és gusztustalan gyilkosságokban. A legextrémebb példa alighanem az, amikor a diákok meglékelik az igazgató koponyáját, és megetetik vele a saját agyát - de ezen túlmenően is jó sok vért és belsőségeket, levágott végtagokat és fejeket láthatunk, amivel a gyerekek még önfeledten el is játszadoznak.

A legnagyobb baj az, hogy mindez nem is igazán vicces módon kerül tálalásra. Elég sok öncélú jelenet akad a filmben, ami egyáltalán nem illeszkedik logikusan a cselekménybe, és láthatóan csak azért került be, hogy megbotránkoztasson vagy a frászt hozza ránk.

Másrészt pedig a látottak többnyire túlságosan elvontnak, távolinak vagy épp megjátszottnak tűnnek, így nem sok érzelmet képesek kiváltani belőlünk, amihez a felemás színészi teljesítmények is hozzájárulnak.

Az ezúttal is világosan látszik, hogy Roth odavan az exploitation-jellegű, hatásvadász, a sokkra építő, groteszk, B-kategóriás zsánerfilmekért, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy számos klasszikus horror szolgált számára inspirációul. Csak sajnos A jégrémes megvalósításban nem ér fel egyikhez sem, ráadásul még az a feszültség is hiányzik a produkcióból, amit a rendező a Hullaadásban például meg tudott valamennyire teremteni.

A narratíva rendelkezik ugyan valamiféle mondanivalóval - amit talán úgy lehetne a leginkább felfogni, hogy a felnőttek bűneiért a gyerekeknek kell megfizetnie, amíg azok fel nem lázadnak -, az túlságosan zavaros és súlytalan marad. Bár a sztoriban akad némi fordulat, összességében eléggé sablonos történetet kapunk, amiben nem sok eredetiséget lehet felfedezni, legfeljebb a gyilkosságok extrém módját, kiváltképp gyerekek által végrehajtva.

A fentiek miatt A jégrémes egy minimális mondanivalóval bíró mozi, ami leginkább az öncélú hentelésre van kihegyezve. Ám mivel a megvalósítás és a jó ízlés nem igazán az erőssége, amit látunk az még bűnös élvezetnek sem igazán nevezhető.

Habár sokan a generatív MI segítségével készült jelenetek miatt is kritizálták a filmet, ezt őszintén szólva annyira nem is nagyon lehet észrevenni rajta. Annyi biztos, hogy a legtöbb nézőnek bőven nem ez lesz a legnagyobb problémája a látottakkal...

Mindent összevetve A jégrémest csak a legelvetemültebb horror rajongóknak merem ajánlani, akiknek nem számít sem a sztori, sem a jó ízlés hiánya, illetve a rengeteg vér és gusztustalanság. Azoknak viszont nem igazán, akik nem bírják, ha mindent megmutatnak, ha gyerekeket bántanak, vagy ha egyszerűen csak elvárnak egy bizonyos szintű történetet, ha már egyszer beülnek a moziba.

VerdiktKihagyható

4/10