Legutóbbi hozzászólások

Nemrég vettem egy ilyen készüléket. A fő cél az asztali gépem kiváltása volt, mivel hamarosan várhatóan sokat fogok utazni (ha lecseng végre a járvány), és a munkavégzéshez szükségem lesz egy számítógépre a kezem ügyében.
Emiatt az ultrakompakt szegmens jöhetett szóba elsősorban, szükséges volt, hogy a gép bírjon némi gyűrődést, legyen benne elég kraft, és akár évekig ki tudjon szolgálni.
Mivel a telefonom és a tévém is OLED kijelzős, adta magát, hogy a laptopom is ilyen legyen.
A HP Spectre x360 13 és az Asus ZenBook Flip S között vacilláltam, végül utóbbi mellett döntöttem, elsősorban mert árban jóval a HP alatt volt. (Hatszámjegyű különbséggel.)

Nem tudom, miért mondják, hogy a 4K overkill egy 13.3"-os kijelzőn. A negyedekkora telefonom 2K kijelzős, és bőven látszik a különbség a Full HD-hoz képest.
Ma már egy követ nem lehet eldobni anélkül, hogy telibe ne találna egy 4K-s Netflix, Youtube vagy Amazon Prime Video tartalmat.
Örülök, hogy ezeket a maguk teljességében élvezhetem ezen a készüléken is.
Ha a felbontás mellé odarakjuk az OLED kijelző tökéletes feketéit és végtelen kontrasztját, ez a gép tökéletessé válik a tartalomfogyasztás terén.

De mi a helyzet a napi munkavégzéssel?

A kijelző ott is szemkápráztató, de szerencsére nem szükséges gyönyörködni benne, amíg a gép homokórázással szórakoztatja az embert, mert nem nagyon van ilyen.
Bekapcsoláskor sem lassú, a kamerája a Windows Hello segítségével hamar beléptet, alvó módból pedig gyakorlatilag azonnal feláll a rendszer a kijelző felhajtása után.
Mintegy 150 megnyitott lappal sikerült importálnom a böngészőt az asztali készülékemből - meg se kottyant neki.
Halk Spotify a háttérben? Nem probléma.
Szövegszerkesztés? Gyerünk!
Kommunikáció USB eszközzel? Miért ne?
Mindeközben 500 megabites letöltés a háttérben Wifin keresztül? Ujjgyakorlat.

Az asztali gépem (ugyanennyi RAM-mal és egy i7-es, bár korosodó procival) ezekkel a folyamatokkal hajlamos darabonként fél perceket malmozni. Gondolom az SSD háttértár előnyei is kijönnek ilyenkor a laptopban.

Ha végeztünk a munkával, jöhet egy kis szórakozás?

A videós tartalmakról már írtam, de mi a helyzet a játékokkal? Azokat biztosan nem viszi el ez a kis gép 4K-ban dedikált videokártya hiányában, igaz?

Nem igaz.
Ahhoz képest, hogy én is ezt olvastam itt-ott, az első két játék, amivel kipróbáltam a rendszert (Heroes of Might & Magic III HD, Civilization V), kapásból gyönyörűen, 4K-ban indult.

Persze az erőforrásigényes akció- vagy autós játékok, főleg az elmúlt években megjelentek, nyilván nem fognak 4K-ban futni egy 1.2 kg-os laptopon. Én személy szerint ilyesmiket egyébként is konzolon játszom, a PC-t megtartom a stratégiákra és egyebekre.
De hogy rögtön ellent is mondjak, a brutál gyors, szép és szórakoztató Burnout Paradise autós zúzda például döccenésmentesen fut a gépen 4K-ban.
Heroes of Might & Magic V? 2006-os játék. Azt sem tudtam, hogy támogatja a 4K felbontást.
És mégis! Kombinálva ezt és az OLED kijelzőt, nem csak soha nem nézett ki szebben a játék, de még mai szemmel is tetszetős.

Röviden: számomra egészen döbbenetes, milyen teljesítményt képes elérni egy integrált videokártya manapság. Az Intel Iris Xe minden előzetes várakozásomat felülmúlta.

Hang.
Mit várjon az ember egy ultrahordozható notebooktól? Dolby Atmos térhangzást? Dübörgő basszust?
Nyilván nem.
Ugyanakkor szégyenkeznie sem kell. A beépített hangszórók érezhető sztereó hangképet produkálnak, amely még magasabb hangerőn is torzításmentes marad. A zenék tisztán és kellemesen szólnak.
Ráadásul kapunk hozzá egy appot, amin keresztül DTS módot is konfigurálhatunk, és a tesztjeim alapján meglepően jól tud térhangzást is leképezni.

Billentyűzet.
Számomra egy laptop annyit ér, amennyire hatékonyan gépelni tudok rajta. Egy új laptop vásárlásánál ez egy picit mindig lutri, hiszen mindenkinek megvannak a saját preferenciái, amitől valószínűleg el kell majd térni ilyen-olyan mértékben.
Esetemben az asztali gépemen is ilyen chiclet típusú billentyűzetet használok, így ez nem igényelt különösebb megszokást. A kis méret miatti esetlegesen összenyomott billentyűktől jobban tartottam, de szerencsére ebben sem vettem észre különbséget. A készüléken a billentyűzet "faltól falig" terjed, így maradt nekik elég hely.
A kompakt méret árnyoldala ugyanakkor a Delete, Home, PgUp, PgDown, End billentyűk jobb szélső sorba kerülése, ami olykor téves leütést eredményez az Enter vagy a Backspace helyett.
Örömteli viszont egy dedikált billenytű (és LED) megléte, amellyel vagy az F1-F12, vagy a laptoppal kapcsolatos funkciógombokat (fény- és hangerőszabályozás, billentyűvilágítás kapcsolása stb.) preferálhatjuk. Mivel ezek ugyanazon billenytűkön helyezkednek el, így mindenki beállíthatja (és átállíthatja) az adott helyzetben számára kényelmesebb megoldást.
A Caps Lock a másik olyan billentyű, amelynek saját kis LEDje van, amely akkor aktív, ha bekapcsoltuk.

Kifejezett elvárásom a billentyűzet háttérvilágítása, ami még az asztali környezetemben is elkerülhetetlen, egy laptopon pedig számomra kizáró ok lenne a hiánya.
A készüléken három fokozatban lehet ezt állítani. Talán jobban örültem volna egy fénymérő szenzor+automatikus beállítás kombónak, de mivel a leghalványabb fokozat eddig bőven elégnek bizonyult a sötétben és nem volt intruzív világosban sem, igazából ez sem probléma.
A billentyűvilágítás színe egyébként a készülék elegáns vörösréz vonalvezetéséhez idomul, kifejezetten kellemes a szemnek.

Kreatív bónusz az érintőpárnába integrált digitális NumberPad. Érintésre be- és kikapcsolható, közben elvileg lehet tovább navigálni a készüléket is ugyanitt, de azért nem mindig egyértelmű a rendszernek, mit szeretnénk. Ha azonban egyébként is külső egeret használunk, örülni fogunk a szép, méretes NumPadnek.
Többször használtam már, elég gyorsan aktiválható ahhoz, hogy ne akarjunk más megoldáshoz folyamodni. Egyszerű, nagyszerű. Bírom a kreatív gyártókat. Kudos, Asus!

Használati módok.
A laptop mód mellett a készülék érzékeli, ha elforgatják, ilyenkor rákérdez a tablet módra (vagy akár automatikusan is átvált).
Ez hasznos lehet olvasáshoz, tartalomfogyasztáshoz, érintős játékokhoz stb.
Ehhez jól jön a csomagban kapott Asus Pen is, amely használatával nem kell összetapicskolnunk és utána állandóan törölgetnünk a képernyőt.
Az érintős tollat a készülék tetejére beépített mágnesek segítségével tudjuk rögzíteni, amikor éppen nem használjuk, így mindig kéznél lesz.
Az Asus által a készülék mellé adott könnyű hordtáskába szintén bele tudjuk így tollal együtt rakni a gépet.

A hatalmas öröm mellett, amit az Asus ZenBook Flip S géppel kapcsolatban általánosságban érzek, nem szeretnék elsiklani a negatívumai felett sem.

Először is, az üzemidő.
Azt az OLED-es telefonok kapcsán évek óta tudjuk, hogy ez a típusú kijelző kevesebbet fogyaszt, ha sötét, és szignifikánsan többet, ha világos színű dolgokat kell megjelenítenie. Emiatt már gyárilag a Windows 10 sötét módját aktiválva érkezett a készülék egy sötét, ASUS háttérképpel.
Ugyanakkor ezek sem képesek megakadályozni a 4K felbontással eleve együtt járó magasabb fogyasztást (8 millió képpont vs 2 millió képpont egy Full HD kijelző esetén).
Átlagos használattal itthon 3-4 óráig bírja a készülék egy feltöltéssel. Ez kifejezetten kevés.
Ugyanakkor a munkahelyemen alig kisebb terheléssel 6-7 órán keresztül vidáman dolgozik akksiról.
Ennek a jelentős különbségnek az okát a mai napig nem tudom, előfordulhat, hogy a Wifivel van összefüggésben. (A munkahelyen két méterre van tőle a modem router, itthon két szobányira, a munkahelyi sebesség kategóriákkal az otthoni alatt, itthon a távolság és a sebesség miatt alighanem jóval többet fogyaszt a vevője.)
Tesztem alapján a munkahelyen a youtube-os videólejátszás (50% fényerőn, 20% hanggal) 8%-ot meríti az akksit fél óra alatt. (Vagyis kb. 6 óra folyamatos videolejátszást tudna telepről.)

Másodszor, a portok.
Két Thunderbolt 4 portot is kapunk? Pozitív!
De mindkettő ugyanazon az oldalon van? Miért?! Így gyakorlatilag kizárólag bal kéz felől tudjuk tölteni a gépet, jobb oldalról nem. Kár.
Analóg audio csatlakozó? Az sajnos nincs. (Bár van USB-s átalakító a csomagban, ami örömteli figyelmesség, de az az egy szem USB port másra is kellene...) Nehéz elhinni, hogy nem fért volna el, könnyebb elhinni, hogy ha az Apple is lehagyhatta, akkor mostantól bárki lehagyhatja. Kár.

3. Melegedés.
Valószínűleg általános probléma az ultrahordozható szegmensben. Igen, a gép alja meglehetősen meleg lesz, ha megdolgoztatjuk, kellemetlen ölben tartani ilyenkor. (Kivéve mondjuk télen, ha fázunk, akkor örülni fogunk neki. )
Ebben az esetben (is) jól jön az elforgatható billentyűzet. Ha felpolcoljuk a térdünket, rátesszük "félbehajtva", a tetejénél megtámasztva, volt-nincs probléma.

4. Kinyitás.
Egy kézzel nyílik, tehát jól van kisúlyozva. Pozitív.
Viszont mivel csak minimális helyet hagytak alul, az ujjunk eleinte igencsak nehezen találja ezt, aminek a mókás következménye az lesz, hogy tologatni fogjuk a laptopot hátrafelé, továbbra is csukott állapotban. (Volt alkalmam kipróbálni a HP Spectre x360 megoldását, ott bizony nem tapasztaltam ilyen problémát.) Sajnos ezen a másik kezünk sem tud sokat segíteni, nincs hol megfogni vele a készüléket. Ha pedig mögétesszük az ujjunkat, a kinyitással egyidőben azt kockáztatjuk, hogy leszelünk belőle egy darabot.
Nyilván mindez idővel megszokható, semmiképp nem dealbreaker, egyszerűen kellemetlen. Ha csak egy picit vastagabb részt hagynak ki alul, ez nem fordulhatna elő.

Összegzés:
többet kaptam annál, mint amit vártam. Ez a kis vékony, ultrakompakt cucc nem csak képes volt kiváltani az asztali számítógépemet, szinte minden műveletben gyorsabbnak lenni annál, de a fantasztikus 4K OLED kijelzőjének köszönhetően olyan új dolgokat mutatott, amiket addig számítógépen sosem tapasztalhattam.

Végre valami, ami a tartalomfogyasztást egy számítógépen nem degradálja másodlagossá, hanem kifejezetten élvezetessé teszi! Mondják, hogy aki egyszer ránéz egy ilyen kijelzőre, nehezen megy vissza a Full HD IPS-re. Esetemben ez történt.
Remélhetőleg hosszú évekig hű társam lesz majd.