Viasszal gyorsítják a processzorokat

2013. október 04.
4771
Figyelem! Ez a hír már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Figyelem! Ez a hír a régi androgeek rendszerből lett átmentve, ezért képek és szövegformázások hiányozhatnak belőle!
scrn profilja, adatai
scrn
Tíz év sem telt azóta, hogy a legnagyobb amerikai processzorgyártó befejezte az első többmagos processzor gyártásának tesztjeit.
Advertisement

A több magra (egy lapkán több központi egységre) azért volt szükség, mert a szakmabeliek rájöttek, hogy az órajelet mégsem lehet a végtelenségig növelni.

Ekkortájt még nemigen ismertük azt a kifejezést, hogy okostelefon, a táblagépek ?eljöveteléről? pedig fogalmunk sem volt. Az is elképzelhetetlen volt, hogy a mostanra teljesen hétköznapivá váló mobilkészülékekben nemhogy egy, de több, nagy teljesítményű processzor is helyet fog majd kapni.

Magok

Mint tudjuk, a világ azóta nagyot változott, most már okostelefonból is négymagos a menő. Egy fontos problémát közben valahogy elfelejtettek megoldani a tudósok: azt, hogy az adott esetben gigahertzeken szorgoskodó kütyükből valóban kijöjjön a megígért teljesítmény. Az a nyers igazság, hogy a magas órajelek mellett fellépő energiaigény és hőtermelés miatt eléggé kockázatos csúcsra járatni a mai processzorokat: előbb-utóbb megadhatják magukat.

Ezért manapság a legtöbb mobilkészülék úgy működik, hogy a processzor lekapcsolja azokat a részeit, amelyekre az adott pillanatban nincs szükség, illetve már megjelentek azok a részegységek is, amelyek csak bizonyos speciális feladatokat tudnak ellátni. Ennek a modellnek azonban sok hátránya van, mondja Milo Martin, a Pennsylvania Egyetem professzora, a viaszos kísérlet vezetője. Szerinte ugyanis véges a száma azoknak a feladatoknak, amelyeket ilyen részegységekre bízhatunk.

Mint mondta, előnyösebb lenne, ha az általános célú tranzisztorok száma növekedne, hiszen a számítógépekben éppen az a vonzó, hogy a processzorok teljesítményét bármire felhasználhatjuk. Martin munkacsoportja szerint a processzorok nagyobb teljesítményt tudnak leadni, ha rövidebb ideig dolgoznak, de sokkal intenzívebben.

Kísérleteikben olyan hűtőrendszert alakítottak ki, amellyel egy 10 watton futó lapka igen rövid ideig akár 50 wattra is felpörgethető. A megnövekedett hőmérséklet másodpercek alatt tönkretenné ? ha nem a viasz olvadáshőjét használnák a rövid idejű, de igen intenzív hűtésre. (Amint azt a középiskolából tudjuk, olvadás közben az anyagok úgy vesznek föl hőt, hogy a hőmérsékletük nem változik.)

A kutatók azon dolgoznak, hogy 100 wattra tornázzák fel a teljesítményt. A viasz nagyon gyorsan felveszi a hőt, egészen addig, amíg el nem olvad ? amikor is drámaian leromlik a hőkapacitása. Ekkor azonnal el kell venni a lapkáról terhelést, le kell csökkenteni az órajel-frekvenciát, és csak akkor lehet újra csúcsra járatni, amikor a viasz megdermedt. A megoldás egyelőre csak laborkörülmények közt működik, még nem végleges a technológia. Lehet, hogy nemsokára felbukkan a high-end processzorhűtőkben, ahogy a párolgáshőt hasznosító hőcsöves kialakítással történt ? 10 évvel ezelőtt.

via ITB
nincs még hozzászólás