Most mégis találtak a tudósok kettőt, amik ütközési pályán állnak, tőlünk 2,5 milliárd fényévre. Mindkettő legalább 400 milliószor nehezebb, mint a Nap, és egészen biztosan aktív szupermasszív fekete lyukakról beszélhetünk.
Az ütközést követően a fekete lyukak magjaiba áramlik a másik anyaga, amiből valamennyi benne is marad, míg egy részét kivetik magukból, utóbbival viszont energiát veszít a fekete lyuk, ergo egyre közelebb és közelebb kerül a másik féllel.
Azt hihetnénk, hogy ennek a folyamatnak a végeredménye egy teljes értékű egybe olvadás lesz, ugyanakkor itt jön képbe az úgynevezett "végső parszek probléma", aminek lényege, hogy amint kevesebb mint egy parszek távolság van a fekete lyukak között, addigra már kifogy belőlük a nafta, azaz nem képesek kivetni magukból több anyagot, tehát az egymáshoz történő közeledés is megszakad.
A szupermasszív fekete lyukak esetében viszont nem kizárt, hogy más a helyzet, ugyanis amikor egy parszek távolságon belülre kerülnek egymáshoz, azok erőteljes gravitációs hullámokat bocsátanak ki magukból, amik az univerzum legzajosabb hullámai.
A tudósok abban reménykednek, hogy eme gravitációs hullámok megvizsgálásával, beazonosításával, öt éven belül már tisztázni tudják, hogy mi történik, amikor két szupermasszív fekete lyuk roppant közel kerül egymáshoz.