Folytatást neki most azonnal, persze csak ha kitalálják, hogyan hozzák vissza (#spoiler)-t a halálból! Mert nélküle ez az egész?
Na de ne szaladjunk ennyire előre!
A titkos ügynök legjobbjai elegánsak, kifinomultak, felszerelésük a legkülönlegesebb (és leggyilkosabb) ketyerék gyűjteménye, és tudják, melyik whiskybe mennyi szódát szokás önteni.
Töki (Taron Egerton) nem ilyen: ő átlagos, vagány utcagyerek: nagyszájú, simlis és nem riad vissza a balhéktól - viszont bátor, gyors és helyén a szíve. Talán ezért keresi meg őt egy magánkézben lévő titkos kémszervezet, a Kingsman egyik legjobb embere (Colin Firth): ha Töki is úgy akarja, a nagy hagyományú, és szigorú szabályok szerint működő cégnél modern James Bondot faragnak belőle. Ám a különlegesen veszélyes kiképzőidőszak gyorsan véget ér - de csak azért, mert az ügynökökre újabb, nagyobb veszélyek várnak. Valaki egymás után rabolja el a világ hírességeit, arisztokratáit és miniszterelnökeit. A szálak pedig egy őrült milliomoshoz (Samuel L. Jackson) vezetnek.
Elég egyszerűnek tűnik a történet, szinte kliséhalmazt sejtett ? pedig higgyétek el, nem! Pacsi a szinopszis kiötlőjének, mert ebben a filmben bizony jóval több van, és nem csak számomra, aki minden sztori ?mélyebb? rétegeibe szeret ásni.
Adott egy képregény sorozat, The Secret Service címmel, de teljesen felesleges rákeresnetek. A képregények titkos szervezete az MI6 része, nem egy független csoport. A pengelábú Gazella férfi/fiú és nem nő. A terroristák tényleg Mark Hamillt, a színészt rabolják el és nem Dr. Arnoldot, akit a filmben Mark Hamill alakít (szép kikacsintás). A főgonosz valójában Dr. Arnold és nyoma sincs a milliárdos Valentine-nak. De szerintem ezeken lendüljünk túl.
Hiszen a film csak laza szálakkal kötődik az alapjául szolgáló könyvekhek ? és hál?Istennek, és a forgatókönyvírók-rendező leleményességének egy teljességgel sajátos stílusú alkotás sikerült teremteniük. Matthew Vaughnnak rendezőként ez mindössze az ötödik filmje, de mindegyik alkotása maga nemében egyedi hangvétellel büszkélkedhet: Torta, Csillagpor, Ha/Ver, Xmen ? Az elsők ? szóval ha ilyen jól megy neki, többször is beülhetne a direktori székbe.
Ami a szereplőgárdát illeti: Colin Firth ismét, avagy még mindig frenetikusan alakít! Meg kell jegyezzem, közelharc technikája roppant sokat fejlődött a Bridget Jones naplójában Hugh Granttel előadott epikus verekedés óta. Állítólag 6 hónapnyi edzéssel készül a szerepre, mit mondjak, kifizetődött, hiszen az akció jelenetek 80% százalékát ő maga végezte. Hiteles alakítását pedig nyilvánvalóan karót nyelt angolsága alapozta meg, amit a film megtekintése után inkább neveznék halálosan stílusosnak, átvitt értelemben és szó szerint is.
Aztán van még nekünk egy Taron Egertonunk. Hallottatok már róla? Én se! De jó lesz megjegyezni a jóképű és tehetséges wales-i színész nevét. Mindössze 25 évével simán elbánik a rá bízott kémpalánta szereppel, remek a mimikája, alig várom, hogy lássuk, mivé cseperedik. Még több ilyen feltörekvő egyéniségre lenne szükség.
Mark Strong végre nem genya szerepben! Szeretjük. De ő most csak asszisztál, igaz, azt vérprofi módon teszi. Ugyanúgy, ahogy Michael Caine. Mindkettőjükből szívesen láttam volna többet, de teljesen indokolt, hogy ez végül nem így lett. Ez ugyan nem mondható el a ?főgonoszt? alakító veterán Samuel L. Jacksonról, akin mintha nem fognának az évek, így a hetedik X felé. Igaz, szinkronjával az őrületbe kergettek, de ez mit sem von le színészi teljesítményéből.
És hogy női fronton mi a helyzet? A főszerepre Sophie Cookson lett volna hivatott, aki szintén nem muzsikált rosszul, de az algír születésű Sofia Boutella egy hangyányival mégis jobban lekötött nála. Fura, hogy a gyenge női vonal általában jobban szokott zavarni, de ez egy kémfilm? És ha csak nem Mata Hariról van szó, ez a férfiak pályája.
Egy szó mint száz: az alkotók szabad kézzel, bátran nyúltak az alapanyaghoz, és valami friss született belőle. Nem bántóan, szélsőségesen, de egészséges iróniával és leleményességgel. Nem titok, imádom, ha egy film nem veszi komolyan magát, mert az mindig átlendíti a nehézségeken. Gondolok itt a kiélezett akciójelentekre, a My Fair Lady-effektusra? Ez a film csak így sikerülhetett ilyen jól, így lett intelligensen újragondolt, modern kémtörténet. Amikor nem rombolod le a régit, csak megolajozod az ósdi, de már nem tökéletes gépezetet, egy fiatal mérnök kezével, aki a karbantartás folyamat melléktermékeképp néhány technológiai újítást is eszközöl.
Könnyen fogyasztható, nem műanyag ízű, van stílusa, és végre: szerethető! A végkifejlet küszöbén robbanó implantátumok amellett, hogy emlékezetes vizuális élményt okoztak, régi vágyamat váltották valóra, hálás köszönet érte! Bevallom, több jelenten kellemesen izgultam, elvitt magával a történet. Mi más kell egy igazi popcorn moziélményhez?
Verdikt: Karakter, önirónia és stílus = újranézős.
http://youtu.be/Yk2UqiMGGIc
