Amerikai és orosz tudósok viszont most óriási áttörést értek el ennek kapcsán, lévén a Scientific Reports-ban bukkant fel, hogy egy két kvantumrészecskéből készült kvantumszámítógéppel sikeresen meghajlították az idő egyenes nyilát.
A szubatomi skálán, ahol a kvantummechanika páratlan szabályai uralkodnak, a fizikusok a rendszerek állapotát egy hullámfüggvénynek nevezett matematikai konstrukció segítségével írják le. Ezzel a funkcióval meg tudják határozni az összes lehetséges állapotot, amiben a vizsgált részecske éppen van. Általában az idő múlásával a hullámfüggvények elterjednek; a részecske lehetséges helyzete távolabb lehet a kezdeti ponttól, ha egy órát várunk 5 perc helyett.
A hullámfunkció terjedésének visszavonása olyan, mintha a kiömlött tejet visszahelyeznénk a palackba, viszont a tudósok pontosan ezt érték el a vizsgálatok során.
A visszafordítás folyamata lényegében egy algoritmus segítségével történt, amit a kvantumszámítógépen írtak, amely megfordította a hullámfüggvény minden egyes összetevőjének időbeli alakulását, ezt az egészet pedig a rendellenesség megnövelése nélkül érték el, azaz mondhatni, hogy legyőzték vele a már említett idő egyenes nyilát.
Persze időutazásnak nem tekinthető a kísérlet, merthogy meglehetősen kis kaliberű vizsgálat volt ez, illetve az időtartama sem volt túl hosszú, no meg nem kevés felülvizsgálatra volt szükség ehhez a tudósok részéről, az meg már csak hab a tortán, hogy az univerzum ezzel a kísérlettel se nem vesztett, se nem nyert energiát, ami az egyik alapvetése lenne az időutazásnak.